Lynn Shelton új filmjében különösen fontos szerep jut az érintésnek: egy masszőr lány, aki nem képes tovább végezni a munkáját, mert elkezd irtőzni az emberek érintésétől, még orvos testvére arra jön rá, hogy gyógyító érintése van.

Jack Plagen a Transcendence kiötlője látott hozzá a Prometheus folytatásának megírásához. Idén ősszel ülhetünk be úgy néz ki a Frank Miller-féle képregény adaptócióján alapuló Sin City film folytatására a moziba. Kim Basinger játszik a Petit című dán drámában: amelyben egy karrierista nőt alakít, aki későn eszmél, hogy gyereket szeretne- Ráadásul kiderül, hogy meddő. Az adoptálási próbálkozásaival azonban beletenyerel egy cseh gyermek prostitúciós hálózatba.

A kép Terry Gilliam új filmjéből van: Matt Damon látható, aki a Management nevű karaktert alakítja a filmben. A The Zero Theoremben Christoph Waltz a egy számítógép hacker, aki Zéró-teória segítségével próbál rájönni, hogy mi az élet értelme. A képen  Russell Crowe a kamera másik oldalára kerül és ő rendezi majd a The Water Diviner című filmet, amelyben egy Új-Zéland-i férfi indul el megkeresni két a Gallipoli csatában eltűnt fiát. Azért persze a főszerepet megtartja magának Russell.. Íme a Crystal Fairy előzetese:

Jópár pilot- és sorozatberendelésről érkezett a napokban hír, amelyek számot tarthatnak az osztatlan figyelmetekre. Ha az engem legkevésbé érdeklő anyaggal kell kezdenem, a választásom egy az HBO-ra egyelőre még cím nélkül berendelt komédiára esik, amely két harmincas atlantai újságíró csetlését és botlását mutatja majd be. A jó hír, hogy a főszereplők és az írók egyazon, a széria témájában egyébként igencsak járatos személyeket jelentik (láttunk már ilyet, és többnyire nem jött ki rosszul a lépés az ilyen sorozatoknál – ld. Flight of the Choncords, ha már a hábéónál tartunk). A rossz viszont az, hogy Diablo Riddle és Bashir Salahuddin számomra teljesen ismeretlen személyek, így csak annyit mondhatok: majd meglátjuk aztat még. Addig is, egy bíztató infó: a producer az a Lorne Michaels lesz, aki sok egyéb reality-s és tv show-s projectje mellett a kiváló és méltatlanul alulértékelt Portlandiát is jegyzi.

Az In and Out of the Kitchen a BBC2-re forog majd a ködös Albionban, és azért várom még inkább, mint az említett projectet, mert hatványozottabban szerzői produkció – az első részeket ugyanaz rendezi, mint aki írja és főszerepli is, ráadásul ismerem is az illetőt, Miles Jupp-ot. Valószínűleg jó sokakkal ellentétben, hiszen idehaza nem vetített szériákban sziporkázott eleddig. Ilyen volt a Rev című sitcom is, ahol kukacos és pedáns harmincas családapa, továbbá jómód, templomjáró hívő katolikus, illetve a Tom Hollander játszotta főpapi főkarakter (ez olyan, mint egy nagyon rossz magyar filmcím) egyik legfőbb támogatója. Ez az oka, hogy most e leginkább one man show-nak tűnő project one man-jeként is érdekelni fog, amit művel – főleg, hogy a téma is elég érdekes. Meleg karaktert játszik ugyanis, aki egyben éttermi szakíró is. Tipikus angol sorozattéma. 

Ray Winstone-t viszont az első anyag szinte ismeretlen szerzőpárosával és a csupán szűk körben számon tartott Jupp-al ellentétben ismerjük – csak nem biztos, hogy tudunk rüla. Rengeteg filmben játszott mellékszerepeket ugyanis, s néha csak a hangjával volt jelen – mégis megbízható karakterszínész, és ezért talán már meg is ragadhatta a figyelmünket egy-egy pillanatra, csak lusták voltunk rákeresni a nevére. Ray-nek mostanában kezd felívelni a csillaga és egyre fontosabb anyagokban kap egyre fontosabb szerepeket. Most például egy 18. századi ír csempészbanda vezetőjét alakítja majd a Sky1 Moonfleet című projectjében, amely John Meade Falkner (nem az a Falkner – az amúgy is Faulkner!) a századelőn írt regényéből. (Egyébként a forgatás hamarosan megkezdődik Dublinban és a bemutatóra még az idén sor kerül majd!) A téma, a korszak, a helyszín és a főkarakter így együtt – ez remekül hangzik. Ezért én az itt emlegetett három project közül elöljáróban ezt taksálom a legtöbbre. Aztán majd meglátjuk, igazam lesz-e?

- Szöllő -

A Ringer (ami jó hazai szokás szerint nem úszta meg egy szokásos, jellegzetesen lapos alcím nélkül – A vér kötelez), kb. olyan sorozat volt, amilyennek a mostanában futó, de szappannal kissé felhabosított Revenge bizonyult. Erős női főkarakterrel bír ugyanis (Bridget Kelly - Sarah Michelle Gellar – és rajta kívül még olyan remek színészekkel, mint Ioan Gruffudd vagy Nestor Carbonell), tematikája ugyanúgy a sérelmek és a bosszúk körül forog, gyűlölt antagonistái pedig ugyanúgy kisebbfajta birodalommal rendelkeznek, mint Grayson-ék az emlegetett szériában (a különbség az, hogy ők deklaráltan maffiózók). Azonban, míg annak már a 3. évada is biztosan meg fog érkezni az ABC-re, a Ringer-rel mostohán bánt az élet – és a CW. Egy évad után ugyanis sajnálatos módon elkaszálták, amit én nagy és súlyos véteknek tekintek a csatorna részéről – az egyik legjobb és legtöbb lehetőséggel bíró szériájától vált meg ugyanis a szídáböljú. Ahogy azonban lenni szokott, sok elkaszált anyagot mégis megvásárolnak és leadnak idehaza (rejtélyes, de örömteli dolog ez) – így van ez a Ringerrel is, amely ma este 23:20-kor kezd a TV 2-n. Annak, aki még nem látta az első és egyetlen szezont, és nem riasztja el a befejezetlenség, most alkalom kínálkozik a pótlásra. 

Kísért a múlt a Criminal Minds új évadában és a Bates Motelben egyaránt. Előbbi legújabb, immár 9. szezonjában (Gábor óriási addiktja lett a szériának, én azonban megátalkodott módon továbbra sem követem rendszeresen) nagyobb figyelmet fognak fordítani bizonyos régen nem látott ügyekre és elkövetőikre, a még megoldatlan bűneseteket pedig igyekeznek majd lezárni. A hitchcocki helyszínen játszódó, de nem hitchcocki tollakkal ékeskedő, amellett azonban rám elég gyenge produktum benyomását tevő thriller-széria pedig a második évadában hoz be újabb karaktereket a Bates-család népes rokonságából, hogy felpörgesse velük a történetet. Nem tudom, érdekelni fog-e valaha, hogy sikerül-e nekik ez a „mutatvány”? 

Ja, és a tegnapi hír 100%-osan igaz: Selma Blair repül az Anger Managment-ből, mert túl sokat panaszkodott Charlie Sheen-re. A producerek a következő szezon félidejénél szolidan kiírják majd és új színészt, tehát új karaktert hoznak be a helyére. Tanulság: még akkor se panaszkodjatok Sheen bácsira, ha ti vagytok az éppen futó showjának a főkarakterei, mert ez lesz a vége…

- Szöllő -

OK, úgy látszik, ez egy ilyen nap – mármint olyan, amikor olyasmikről írok, amelyekről egyébként eszembe se jutna. Mert általában képregények ügyében sem szokásom anyagokat pakolni a hírblokkba, nap híre pedig efféle munkák megjelenéséből végképp nem szokott kerekedni. De ez most más: itt ugyanis generációnk egyik legfontosabb és legtökösebb sorozatáról, a Sons of Anarchy-ról van szó, s ez okból muszáj kivételt tennem.

Igen, Sons of Anarchy képregény készül a BOOM nevezetű kiadónál – az első kötet hat részből fog állni és szeptemberben fog megjelenni, az írója pedig az a Christopher Golden lesz, aki sok egyéb mellett a kilencvenes évek Buffy-könyveivel alkotott maradandót… – És NEM, nem vagyok comicsfanboy. Nem is gondolnátok, mennyire nem. És kocka sem vagyok, sőt, visszautasítok minden erre vonatkozó vádat!

Vagy rátok küldjem Clay (Ron Pearlman) mestert?

Én is így gondoltam...

-Szöllő-

Charlie Sheen már megint játssza az eszét – legalábbis Selma Blair szerint (a dolog még nem kapott hivatalos megerősítést). OK, ilyesmikről (mármint pletykafélékről) általában nem szoktam írni (ez nem a Gossip Girl!), de ez most kivétel – Sheen bácsi hülyeségei ugyanis a Two and a Half Man-es ügyei óta egyértelmű primátust élveznek mindenki más hülyeségeivel szemben a sorozatvilágban. Most, mint producer és főszereplő vitézkedett az Anger Management című FX-es projectje körül– ami valószínűleg ismét egy one man show (ismét Charline-nak hívják a főkaraktert, komolyan). Hozzátenném – én nézném a sorozatot (főleg, mert az egyik kedvenc adómon fut!), de az idiotizmusa és kapzsisága okán úgy megutáltam CS-t, aki az egyik kedvenc sitcomomat hagyta ott, ebek (vagyis Ashton Kutcherek) harmincadjára, hogy még mindig pihentetem az amúgy 2012-ben startolt, immár második szezonján is túljutott anyagot a daralistám távolabbi végében. Talán ebből is következően, én nem fogok a most következő infón annyira kiborulni, mint az AM rajongói vagy a fő érintett, Selma Blair. Ja, igen, a hír (ha ugyan tényleg igaz): CS a többi producert zsarolja azzal, hogy rúgják már ki a széria egyik főkarakterét alakító SB-t, mert ő annyira nem szeret vele együtt dolgozni és amúgy is elege van már a fizimiskájából. 

Miközben pedig Charlie Selmát próbálja kirugdosni az alvégen, addig Mila Kunis-t próbálja becsábítani ugyanannak a shownak a málnásába. Méghozzá nem is akármilyen ígéretekkel: a következő évadban ugyanis, állítólag, 10 részre, epizódonként 1 millió dollárért (!) próbálja leszerződtetni a felettébb csinos fehérnépet, akit a legtöbb sorozatkedvelő valószínűleg a That’s 70’s show-ból ismer és (minden bizonnyal ott is) szeret(ett meg). (A vicces az, hogy a fentebb morcosan emlegetett Ashton Kutcher is abban a remek sitcomban kezdte a pályáját– de ő ott még, a mostani szerepeivel ellentétben, valóban testhezálló figurát játszott, vagyis egy idiótát.)

- Szöllő -

Én valahogy a régi Wolfenstein számítógép játékra asszociálok a Frankenstein's Armyval kapcsoaltban: orosz katonák mennek titkos küldetésre egy örült tudós (Dr. Viktor Frankenstein) erődjébe szabotálni annak nácik halálból való feltámasztására irányuló kísérleteit.Jön Martin Scorsese kezei alatt született The wolf of Wall street című film, amely a hírhedt bróker, Jordan Belfort partykkal droggal és alkohollal övezett emelkedését és bukását meséli el a férfi bestsellere alapján.

Készül már Ryan Gosling rendezői debütálása: How to catch a monster címen. Méghozzá egy fantasy noir lesz egy a fiát egyedül nevelő anyáról, és elmagányosodott fiáról, akik felfedeznek egy hátborzongató, sötét víz alatti világot. Bonesnek és Bilynek "mélyen bele kell mártózniuk", ha túl akarják élni. 

A címbéli talányos idézet eredetileg Brian McGreevy érdeme, hiszen az ő Hemlock Grove című, várhatóan egy hosszabb ciklus alapjául szolgáló debütregényében bukkan fel – de nincs mit csodálkozni azon, hogy a 2012-ben megjelent munka már 2013-ban, a Neflix-en bemutatásra kerülő, széria formájában történő feldolgozásában is rendre felhangzik ez a nagyon talányos kijelentés.

Elképzelésem sincs arról, hogy milyen lehet a könyv, ami egyébként meglehetősen népszerű és sokak egybehangzó állítása szerint igencsak ütős, de azt tudom, hogy adaptációja, vagyis a sorozat, akárhonnan is veszi az invencióit, cefetül sok spiritusszal áldatott meg. Eleinte nem adja persze könnyen magát, sőt, kifejezetten meg kell dolgozni érte, de ha az ember nyitott marad a befogadására, a harmadik-negyedik részre szerintem már igencsak benne találhatja magát abban a hangulatban, amelyet a címbéli kisváros áraszt, s a nyolcadik-tizedik epizódra legkésőbb elengedhetetlenül addikttá kell válnia. 

Most persze a saját befogadásom történetét írtam le, de, azt hiszem, sok minden hasonlít benne egy átlagos nézőére, hiszen a vámpíros-vérfarkasos tematika miatt sokakhoz hasonlóan meglehetősen erős ellenérzésekkel közeledtem ehhez az anyaghoz, tehát nem épp rendületlenül pozitív lelkülettel fogtam bele az első évad „elfogyasztásába”, s ehhez képest jutottam el a függőség állapotába. 

„Elfogyasztásába” –írtam. Morbidmód hangzik, de ez a jó szó, higgyetek nekem. Mert a Hemlock Grove tényleg olyan, mint valamilyen ínyencfogás, amit mohón és élvhajhászan kell bevinni a szervezetedbe (ebben a tekintetben az idei év egy másik rendkívül meggyőző újoncára, a Hannibal-ra emlékezet). S nélkülözve minden kulturáltságot: szinte gusztustalanul, mint amikor Peter Rumancek (Landon Leborion) a tizenegyedik részben nekiesik az alig átsült, nagydarab húsnak, vagy, ahogy a vargulf, az első évad „levadászandó” szörnye lakmározik áldozataiból. 

Mert, bár egy álmos kisvárosban vagyunk, itt ahhoz is hozzá kell szoknunk, hogy itt minden megnyilvánulás szenvedélyesebb és zsigeribb, mint máshol. A barátság sokkal erősebb (mint két főkarakterünk Roman Godfrey - Bill Skarsgård – és a már emlegetett Peter között), az emberek többször sírják el magukat (a legváratlanabb pillanatokban), a rezignáltság és életuntság sokkal gyilkosabb (csak rá kell nézni Norman Godfrey – Dougray Scott – fejére, hogy ehhez megerősítést nyerjünk), a szex sokkal hevesebb, mint máshol (ld. a széria kb. összes vonatkozó jelenetét), a hiánya pedig gyilkos indulatokat és új szörnyetegeket szül (akár egy slasherben, csak kicsit más felállással)…

Álmos, de a kegyetlenséget és a misztikumot igen jól toleráló mikrovilág ez, ahol a szóbeszéd nyomán is hajtóvadászatot indítanak bárki ellen, ahol szemüket sem rebbentik, ha valami misztikusra vagy furcsára terelődik a szó, és ahol a babonák összefonódnak a település lakóit testestül-lelkestül birtokló nábobok, a Godfrey-k „fehér tornyában”, azaz a cégük óriási, a kertvárosi panorámába egyáltalán nem illeszkedő központi épületében folyó sötét és csúnya dolgokkal. Itt minden összetartozik, semmi sem választható külön – s mindez megköveteli a felkészült, erős idegrendszert, amely, úgymond, a helyi viszonyokra termett. Itt nem lehetsz boldog – mert itt erősnek kell lenned. Isten is ezt várja el tőled – rímel erre a konklúziómra a kezdő citátum, aminek azonban ez csak az egyik lehetséges jelentése. A továbbiakban előrántok a cilinderből még néhányat, de ahhoz már tényleg elengedhetetlen lesz elszórnom bizonyos spoilereket.

OK, első hallásra legalább olyan röhejes hír lehet, az, hogy a Starz berendelt egy olyan sorozatot, amelynek az executive producerét 50 Centnek hívják (és igen, a névegyezés nem véletlen, hisz ez a személy azonos, a bizonyos körökben – na, azok sem az én köreim, s hadd legyek már ennyire sznob! – népszerű rapperrel), mint ez a kép róla a legendás Bondoocks-ból (Kertvárosi gettó). Producerként egyébként 50 Cent már több anyagon dolgozott, főleg a saját videóin és projectjein – még független filmjei is vannak, amiket amúgy, nemcsak, hogy idehaza, de még odakint sem ismer még a kutya se!

De sorozaton, s pláne executive producerként még nem dolgozott… - Az anyagból egyébként 8 rész már biztosan elkészül, a címe Power lesz, a főkarakter pedig olyan night club tulajként flangál majd NY utcáin, aki drogbáró is egyben – előbbi bizniszt növelni, utóbbit csökkenteni akarja, de, ahogy az lenni szokott, a maffiából elég nehéz kimosakodni. A történet még akár jó is lehet (bár a főkaraktert James „Ghost” St-Patrick-nak hívják, ami, már bocs, de megint csak röhejesen hangzik), meg akár rossz is.

Annyi bizonyos: egy próbát úgyis muszáj lesz majd tennem ezzel az anyaggal, de tippem szerint az első résznél tutira nem jutok majd tovább, az ok pedig vagy a gangstarappes soundtrack lesz, amit egyszerűen nem bírok elviselni, vagy, hogy maga a cucc lesz olyan ostoba, hogy úgy érzem majd, nekem kell buzgón elnézést kérnem a világegyetemtől, hogy egy ilyen vacak egyáltalán megszülethetett. Mert, aminek az ep-je 50 Cent, abból jó csak kegyetlen vajúdás útján jöhet létre. Ritka tehetségtelen az a tag.

- Szöllő -

Múlt héten Poirot bácsi kezdett, immár 13. évados, nyomozásaiba, tegnap este (az még a múlt héthez tartozik, de ezt most ne firtassuk) pedig a Geraldine McEvan alakította „legújabb keletű” (Miss) Marple kérdezősködhetett egy újabb gyilkosság ügyében az ITV-n. A 2004 óta az angol színészek újabb generációnak színe-javát felvonultató széria a hatodik évadával startolhatott – idehaza elsősorban nyilván az Agatha Christie-rajongók ismerhetik, másodsorban pedig azok, akik a királyi tévén nézték anno a sorozat (ugyebár itt is áll az, hogy inkább filmciklusról beszélhetünk, hiszen egy-egy epizód másfél órát is kitehet) korábbi részeit. (Egyébként a True Blood és a White Queen is kezdett tegnap, de mivel ezekről már beszéltem, nem óhajtanám szaporítani a szót velük kapcsolatban. Utóbbi ügyében egyébként még megjegyezném, hogy az anyag amerikai premierje a Starz-on lesz, július 10-én, ahol kicsit hosszabb epizódokat kapunk majd, mivel a britek szépen megcenzúrázták az erősebb (kérdés persze, mennyire erős az az erős?) szexjeleneteket.)

Hacsak nem lesz még egy mozifilm a dologból (Neil Jordan rendületlenül házal a projecttel), akkor végleg vége lett tegnap este a The Borgias-nak a harmadik szezon fináléjával. Nem nézem a Client Listet, amely szintén vasárnap zárt évadot, mégpedig a másodikat - de állítólag nem is vesztek sokat a Lifetime csatornán futó anyaggal (amúgy a kép innen való). Ja, és a Nurse Jackie is tegnap végzett az 5. szezonjával (a hatodik sorsa már bizonyos, így örülhetnek e project kedvelői, akiknek népes számát én továbbra sem gyarapítom).

- Szöllő -

Ma este startol a True Blood hatodik szezonja. Vicces, de én már a harmadik után elakadtam, és azóta nem is folytattam a szériát – plusz most sem érzek ehhez túl sok motivációt (talán ez utóbbiban a Hemlock Grove-nak is akadhat némi része). Ami viszont kevésbé vicces, sőt, kiváló dolog, hogy a magyar HBO GO-n az új évad első része holnap máris elérhető lesz, ahogy az új epizódok is, folyamatosan, hétfőnként. A rajongók örülhetnek, akik meg nem szeretik a sorozatot (mondjuk az újabban belezsúfolt sok új fantasztikus, sőt, sci-fi elem miatt), azokat meg úgy sem fogja érdekelni ez az amúgy a nap hírének kicsit soványka infó…

- Szöllő -