"De ha a pirosat és itt maradsz Csodaországban, és én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege. Ne feledd, minden, amit kínálok, csak igazság, semmi több ..." -hangzik el Morpheus örökérvényű intelme a Mátrixból. A társadalmi dilemma egy utazásra csábít minket a nyúl üregének középpontja felé, lássuk, hogy sikerül neki...

NETFLIX, a karitatív szervezet...Mikor a Társadalmi dilemmát elkezdtem nézni az első (gonosz) gondolatom az volt, hogy miért épp most és ilyen formában kezd el a NETFLIX uszítani minket az FACEBOOK és társ cégei ellen (miután nagyrészt azért ők voltak a támadás középpontjában). Persze ebben az évben volt egy #stophateforprofit mozgalom, emiatt érthető, hogy mikor ha nem most (a nemes ürügyért ügyért) alapon beállt a sorba, vagy amiatt (remélem) mert sajátjának érezte a gondot, vagy mert az algoritmusok megsúgták neki, hogy népszerű lenne egy dokumentum film a témában. Megint aggályos volt kollégák megszólaltatása, például a Cambridge Analitikáról készült dokumentum filmek kapcsán is (emlékszem), hogy egy olyan régi munkatársuk volt a főszóló, akiről utána meg az a pletyka járta, hogy maga is önállósodni próbált (több, kevesebb sikerrel és csak lelkiismereti okai voltak a coming outjának). Persze borzasztó dolog és beszélni szükséges róla (már mint ilyen formában is, mert úgy látszik, hogy amit tudományos cikkek sokasága szajkóz már évek óta, csak ebben a formában jut el az emberek tudatáig). DE közben megrémít az is, hogy mennyire elfelejtettük már a 20 századot (annak diktatúrák által szívesen használt behaviorista pszichológai módszereit), hogy ilyen gyorstalpaló formájában kelljen minket emlékeztetni rá (nekem például vicces volt, amikor a dokumentum film újra felfedezte magának azt a marketingesek között szerintem már régóta közkézen forgó mondást, hogy amikor nem kell a termékért fizetned, akkor te magad vagy a termék)...

Ember az embertelenségben...A mai üzleti és (média) marketing módszerekkel szembeni alapvetésünk, és erre a dokumentum film is céloz, hogy bármely rendszer, ami nem embernek nevezi az embert ártalmas. Ami számomra visszás, hogy a film csak a közösségi média és az alvilági drogbiznisz szóhasználata közötti hasonlóságról beszél, miközben bármely más (beékelődő) eufemizmus is az elidegenítés bizonyos mértékét eredményezi. Még ha szükséges, hogy valamennyi terület a maga zsargonját létre hozza és használja. DE fontossá teszi, hogy folyamatosan emlékeztessük magunkat arra, hogy ugyanannak a (velünk egyenértékű) létezőnek különböző atributumairól beszélünk és nem különböző létezési szintjeiről, és végképp tőlünk nem különböző létezőkről. A dokumentum film szereplői (fejlesztők, média és marketing szakemberek) kapcsán is csak finoman célozgatnak az alkotók a felelősségükre, és úgy állítják be a néha évtizedes munkaviszonyukat, mint egy (fel nem ismert) bántalmazó kapcsolatot. Persze megvannak a jól ismert kiegészítők, mint a kéztördelés, lesütött szemek, ahogy a jól megvilágított székeken, számukra barátságos légkört grundoló stáb faggatja őket. Amellett, hogy elismerjük a közösség befolyásoló erejét, egészséges lenne előbb a saját felelősségükkel szembe nézni...

Atomjainkra esés...Persze, hogy mások mit gondolnak rólunk, addig nem is lenne gond, amíg mi magunk egy összefüggő (kikezdhetetlen) önképpel rendelkezünk. DE egy tudatos, vagy kevésbé tudatos aknamunka eredményéül egyre kevesebb elmélyüléssel (például olvasással) töltött időt szánunk magunkra (és személyiségünk fejlesztésére). Számunkra és a társadalom számára végzetes folyamat, hogy a gondolkodó emberek (és a vélemény ütköztetés) hiányában mindannyian elücsörgünk a magunk kis buborékában (ahol önigazolást keresünk). A szellemi és fizikai lét (elvont) fogalmainak megélése és megértése nélkül, például hogy a nagy része könyvekből, filmekből és sorozatokból eredő gondolatiank, hogy hoznak létre egy mátrixot, ami utána gyarapodik, vagy hogy mennyiben vagyunk tudatában a fizikai valónknak (ebben az egyre inkább avatárokban gondolkodó világban), ki vagyunk téve a környezetünknek. Persze ilyenkor előkerül a nagytestvér, amely a raktárban zakatoló szervereken futó algoritmusok formájában szövi körülöttünk az ördögi tervét, DE hiányzik a megoldás rá, már mint tudjuk, hogy MINDENKI (ne legyen illuziónk, még maga a NETFLIX is használ algoritmusokat a néző közönsége jobb megismerése miatt), amíg viszont nincs rá összefüggő szabályozás, addig meg üres szájjáratás, amíg valaki nem viszi a törvényhozók elé a kérdést...

Végső konklúzió nélkül...

Jó, hogy leforgatták a dokumentum filmet és nem vádirattal készültem a stáb ellen. Csak annyit mondok, hogy túl későn és túl kevés. Olyan, mintha egy drog elvonón lennénk, és egy leszokásban lévő csoport betegi mesélnének magukról, az átélt dolgokról. Ami például a Brad Pitt játszotta Tyler Durdennek csont nélkül átjött a Harcosok klubjában, hogy a szerepéből kikacsintva azt mondja, hogy b*sszátok meg leforgattam egy filmet, amiben egy olyan színész a főszereplő, aki fehérnemű modell volt régen és igen TI, TI (a létezésemben legkevésbé érdekelt) forgalmazók sorba fogtok állni, hogy bemutassatok. Addig itt azt érzem, hogy ez a dokumentum film nem több, mint egy pár pusztába kiáltott poszt a facebook oldalunkon...

HGD- 5/3 

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.