A NETFLIX időről-időre saát gyártású filmekkel is jelentkezni szokott. Örömmel látom azt is, hogy lehetőséget ad európai peodukciók elkészülésére is. Most azonban a sok erölködésnek, csak csak nyögés lett a vége...
Kommunista valóság...
Megdobogtatja a szívünket, amikor (kelet) közép-európai nézőként (kelet) közp-európai filmkészítők kommunizmusról szóló produkcióját látjuk. Olyan történelmi korszak ez, amely generációk identítását határozta meg (persze, a korszakot lassan történelem könyvekbe száműzzük, ahogy lecserélődik a korosztály, mely a kommunista években élt). De a (kelet) közép-európai filmesek (kutya)kötelessége bármiféleképp állást foglalni a korszakról (a film legyen akár például börleszk, a Drakulics elvtárs volt, vagy varószerűtlen szerelmi tündérmese, amiről csak sejtjük, hogy a kommunizmusban játszódik, mint a Liza a róka tündér). A leghidegebb játék erre nem képes, a lengyel filmkészítők körülbelül felolvasnak pár oldalt a történelemkönyvből (a varsói felkelésről), de nem iparkodnak átadni semmi maradandót a kommunizmus alatti lengyel (ellenálló) lélekből. A NETFLIX számára nem jelent etnikumbeli többletet, hogy lengyelekkel forgatott.
A kémkedés noir bája...
A film műfaja lehet a bűnös a törtenelmetlienségért. A leghidegebb játék egy film noir, amin nem változtat a tömérdek bejátszott korabeli felvétel sem. Amíg a Vörös veréb (a rengeteg hibájával együtt) dinamikájában egy valódi kémfilm volt, addig A leghidegebb játék, mint kémfilm leszerepel, mert bár érezzük a történelmi súlyát a fotókópiáknak, nem teremt valódi paranoid légkört. Az egész olyan, mint ha egy könnyed cluedo parti lenne, amiben van néhány (izgalmasnak ígérkező) karakter, pár markáns helyszín és végül (egy ideje előtti) felfedezés. SPOILER -Még egy (izgalmas) sakkjátszma forgatókönyve sem alakul ki belőle. A film okosnak akar tűnni, csak azt nem veszi észre, hogy hangosan gondolkodik a táblánál és a női karakterre akkora súlyt tesz, hogy maga leplezi le őt -SPOILER.
A zseni kétszer mattol...
A film a zseni foglamához is hozzányúl egy olyan állítás formájában, hogy a sakktáblán játszott mérközések könnyedén áttranszformálhatók más élethelyzetekbe (persze az absztrakt gondolkodás ragyogó képesség olyan döntési helyzetekben, mint a film végén felmerülő a két testvér példájával egyenértékű probléma). Sőt maga a sakk is kínálkozik a kémkedés analogiájául (maga a sakkjáték egy paranoid légkör 64 mezőn, ahol folyamatosan a másik stratégiáját fürkészed, mialatt a sajátodat próbálod nem kiadni), de tudjuk, hogy egyedül a James Bond filmekben áll a világ sorsa egy emberen (főleg ilyen kalandos módon), a valóságban a sakkfigurák elég nagy automiával bírnak egy kémfilmben, emiatt a történet megint csak tesz egy nagy hátra arcot a valósághoz képest.
Egyszer nézhető film, ahol minden pontosan az, aminek látszik...
HGD -5/3
Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.
