Történetről…
Simon McQuoid rendező nagyon jól ráérzett arra, hogy Hanzo Hasashi történetig (ami Skorpió születésének elbeszélése, a Shirai Ryu és Lin Kuei klánok vérre menő viszályának az eposza) szükséges visszanyúlni, ha élvezhető matériát akar összehozni. Már egy korai interjúban is erről a törekvéséréről beszélt. Amit azonban már akkor nem értettem, hogy ott rögtön szabadkozni kezd arról, hogy a régmúlt eseményeinek felidézésére csak szükséges az a tizenöt percnyi játékidő (üljük azt türelmesen végig, higgyük el, hogy megéri, stb). Saját véleményem, hogy a Mortal Kombat film készítői a legnagyobb lehetőségről mondtak le, amikor 15 percbe besűrítették a Hanzo Hasashi történetet. Ha lett volna bennük legalább egy marvelnyi igényesség és üzleti érzék, akkor egy külön filmet készítettek volna, megannyi lehetőség kínálkozna a két férfi barátságának, majd a barátság megromlásának, az elmérgesedő vetélkedésnek, Bi-Han leszámolásának és Hanzo Hasashi alvilágba való alámerülésének bemutatásában. Végül, pedig McQuoid a legrosszabb megoldás mellett dönt, és 15 percig felépít egy szereplőt (amely messze a legkidolgozottabb karakter lesz a filmben), hogy utána teljesen megfeledkezzen róla a játékidő további részében...
Ugorjunk. McQuoid felismeri akkor is a kínálkozó lehetőséget, amikor úgy döntött, hogy a film nem annyira magáról a viadalról, hanem az odáig vezető viszontagságokról fog szólni, amellyel megszabadult a korábbi filmfeldolgozások arcarde játékokra emlékeztető történet mesélésétől, amikor is az elhúzodó harci jelenetek összekötésére, a cselekmény némi előmozdítására szolgál csupán a film valódi történése. Amiről McQuoid azonban megfeledkezik, hogy ezzel ráhárul, hogy valódi szereplőkkel, cselekménnyel töltse meg a játékidőt (emiatt vártuk olyan sokan ezt a filmet, hogy végre valaki veszi a bátorságot és a sagát érdemben is elkezdi mesélni). Végül emiatt lett olyan kínos, hogy a film szereplői kapkodva kerültek bemutatásra, nem tudunk meg semmi olyat róluk, a motivumaikról (tudom, tudom, hogy a világ megmentése épp elég motivációul szolgál, SIC), és képtelenek leszünk azonosulni velük...
ÖSSZEGZÉS: Simon McQuoidnek vannak jó elképzelései arról, hogy a film történet merre tartson, de neki még ez túl nagy vállalásnak tűnik, amit nem értek ezzel kapcsolatban, hogy miért első rendező kapta meg ennek a filmnek az elkészítését? A Mortal Kombat történetbe való életlehelés valóban ennyit érdemelt? Ennyire nem láttak fantáziát a dologban. Amit kapunk végül az olyan, mint egy a cselekményt felskiccelő anyag, amellyel egy magára valamit adó rendező még utána menne a studiókhoz büdzsét kérni a végleges verzió leforgatásához... De így csupán a vászonról a rengeteg kihagyott lehetőség ordít.
RÉSZ ÉRTÉKELÉS - 3/5
Időről…
Mielőtt ebbe a fejezetbe bele kezdtem volna, megbizonyosodtam az IMDB adatbázisában arról, hogy a régi filmek is hasonló hosszúságú játékidőt töltöttek ki (1 óra 30 perc – 1 óra 50 perc körül). Sajnos a film abba a hibába esett, hogy ugyanebben a játékidőben dongolkodott. Valójában a történetnek legalább három órásnak, vagy ami jobb lett volna két részben négy- öt órában leforgatottnak kellett volna lenni (arról már ne is beszéljünk, hogy még egy különálló Hanso Hashasi eredettörténetet is összecsaptak 15 percben). A filmben egyszerűen semmire nem volt idő. A korábbi filmek esetében is szűkösen volt elegendő a játékidőm, de amíg azoknál az elhúzódó harci jelenetek okozták a gondot, és azok híján voltak valódi történésnek (emiatt nem is maradt bennünk akkora űr a végecímdal felcsendülésekor). Azoban a McQuoiddel készült interjúk miatt, joggal olyan elvárásokkal kezdhetünk neki a filmnézésnek, hogy a karakterek megfelelő bemutatást kapnak. Gondoljunk bele, hogy legalább egy tucat szereplő tűnt fel a történetben. Ha a játékidőt leosztjuk közöttük, akkor legjobb szándékkal is 5-10 perc jut egyre. McQuoid egyszerűen túl sok szereplőt pakolt bele a filmbe a játékidőhöz mérten. Szerintem jobb film született volna egy olyan rendezői szemléletből, ami a maroknyi földi harcosra koncentrált volna, és elhúzta volna a két csapat összecsapását (akár olyan formában, hogy végül együtt a fináléban megküzdöttek volna egy Reptile-jal). Végül csak annyi maradt meg bennem, hogy a rendezés lemészárolt rengeteg olyan (a számítógépes játék szériában is meghatározó) fontos szereplőt, akik ennél több teret érdemeltek volna (tudom, tudom, hogy Shang Tsung, mint egy rossz bűvész azzal jön, hogy van még bőven a harcosa)...
ÖSSZEGZÉS: Újból csak értetlenül állok, miután valószínüleg (amennyiben nem lesz nagy fiaskó) lesz folytatása ennek a filmnek. Nagyon nem jól mérték fel, hogy a játékidőbe mennyi történés fog beleférni. Bevallom a játékidő második harmadánál abban bíztam (ahogy az órámat néztem idegesen, hogy nem fogják meg egyharmad játékidőben gyakorlatilag lezavarn magát a vidalat, hát megtették...), hogy félbe fogják vágni a történetet, és innen folytatják.
RÉSZ ÉRTÉKELÉS - 1/5
Küzdelmekről…
Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk a bunyóról. McQuoid, az általam sokat citált interjúkban, tett egy nagy íégerett, hogy a film nagy erényeképp emelte ki, és itt végre meg is kaptuk a sziporkázó jelenteket. A küzdelmek időben nem nyúlnak olyan hosszúra, de cserébe pörgősekre, fantáziadúsra sikerültek. Szerintem nagyon elegánsan bántak a techno háttér zenével is, és épp annyi taktus és olyan jelenetek kapcsán szólalt meg belőlük, ami elegendő hozzá, hogy felidézze bennünk a régi filmek egyedüli érdemét. Számomra a legnagybb megkönnyebbülés az volt, hogy a MK filmek viszonylatában valaki végre képes voltak több emberből álló harcjelentet jól megkoreografálni, és nem úgy fest az, mintha csatornák között váltogatnánk (az 1997-ben forgatott második film pocsék fináléjára gondolok). Persze lett volna még itt is hova fejlődni. A kivégzések, pedig oly annyira szerves részét alkotják a dolognak, hogy észre se vesszük és már meg is történtek (néha csupán a szereplők kacsintásként emlékeztetik rá a nézőt, hogy ez egy FATALITY volt). McQuoid ama gondolata, hogy a kivégzésekben a szereplők személyiségfejlődésének kicsúcsosodását keressük nagyzolásnak bizonyul (a kivégzések a filmben, nem többek, így csupán arra szolgálnak, hogy a szereplő is, a néző is megbizonyosodjon arról, hogy az ellenfél nem fog többé felkelni).
ÖSSZEGZÉS: McQuoid messze ezen a téren tudott (az általa gerjesztett) előzetes elvárásoknak megfelelni. A küzdelmek tényleg élvezhetőre sikerültek, és épp annyira véresek, realisztikusak, hogy végre érezzük azoknak a súlyát.
RÉSZ ÉRTÉKELÉS - 4/5
VÉGSŐ ÉRTÉKELÉS - HGD- 5/2,5
Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.
