Stephen Hawking 21 éves [cambridgei diák] volt, amikor egyik órája után összebicsaklott. Az ALS szindrómáját [az agy akaratlagos izommozgást működtető részének elhalása] diagnosztizáló orvos két évet jósolt neki. De a férfi kijátszotta a betegségét és még most is [73 évesen] gondolataiban az idő keletkezése, a fekete lyukak pusztulása és a világunkat leíró képlet körül lebeg. [Sajátos betegségéből adódóan] példája (de egyben a legelhasználtabb figurája) lett a fizikai korlátjait legyőző (szárnyaló) zseninek...

A posztban az általam (Borosta) 2015 folyamán megnézett filmek kerülnek felsorolásra havi bontásban. Ami azért üdvös, mert kritika formájában jobbára az újabb filmekkel foglalkozom (a régieket vagy anyag gyűjtés miatt, vagy pótlás végett nézem). Lássuk:

Miben lehet mérni a sikert? Van-e világ a box office bevételi listáján túl is? David Fincher Harcosok klubjához hasonlóan nyereséges módon foglalkozik Alejandro González Innáruta komédiája a [kapitalista "gépet" ostorozó] témával. A Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) az egykor képregény szuperhősként szebb napokat megélt Riggan, Michael Keaton történetét meséli el egy hattyúdalnak ígérkező színi előadás apropóján. 

Rendesen megszenvedtem a férfifőszereplőkről szóló előző lajstromozós posztommal! Épp ezért újfent megfogadtam, hogy lényegesen tömörebb és visszafogottabb leszek, mint az emlegetett - mintegy három hétig szerkesztett! - anyag esetében. Ez nem egészen sikerült, de most legalább négy nap alatt elkészültem a nagy művel, vagyis a férfiak után a nők listájával. 

Nos, a kezdésnél könnyű dolgom lesz, mert a szabályok egészen hasonlóak azokhoz, amelyeket ott lefektettem: akik korábban páros tagjai voltak, most kiestek a versenyből. Sajnáljuk az összesítésből így kimaradó tehetséges hölgyeket, de örülünk, hogy így mások is lehetőséget kaphattak az érvényesülére, akik eleddig talán nem is túlságosan reprezentált sorozatokat képviselnek a blogon és a 2014-es év legkiválóbb akármilyeit sommázó listáinkon egyaránt. A főszereplők szelekciója ismét ugyanolyan elvek szerint zajlik, mint ahogy a férfiaknál történt: ha egy-egy anyag esetében túl sok a főkarakter és nincs köztük egy-két kiemelkedően kiemelkedő, akkor mi majd önkényesen választunk ki magunknak ilyeneket (és aztán ne legyen apelláta, meg utólagos reklamáció, hogy mi nem szóltunk előre). 

A mérce is ugyanaz: hogy az illető női hölgy idén, azaz tavaly, pontosabban az óévben, tehát 2014-ben mit alkotott önmagához képest. Akár újoncról van szó, ahol még csak most debütál primadonnaként - akár kipróbált visszatérőről, ahol régi karakterként is egy egészen új dimenzióját mutatja meg képességeinek és a benne rejlő lehetőségeknek.

Hölgyek esetében, s mivel jómagam hímnemű egyed volnék, azonban van még egy megjegyzés, amelyet fokozott éberséggel kell megtennem: ez itten, kérném tisztelettel, nem eyecandy-szavazás (s mint arról már másutt elejtettem egy-két keresett megjegyzést, ilyesmire nem is fog sor kerülni a blogon). Tehát szó sincs arról, hogy valakit a csípővonalai vagy a mellmérete juttatott volna be a tízesbe.

Kizárólag szakmai mérce szerint osztogattam az elismeréseket - csakis ilyen kritériumok alapján állapítottam meg, hogy valakinek helye van-e a legjobbak közt vagy sem... (A szubjektivitásról szóló, sűrű bocsánatkérésekkel tűzdelt szokásos részre ezúttal már ki sem térnék...)

Nos: 3, 2, 1... és...  

Bár az ezt megelőzőnél jóval konzervatívabb kategória következik a 2014 legjobbjait összesítő válogatásunkban, azért itt is le kellett fektetnem pár speckó alapszabályt, hogy minden egyértelmű lehessen. És ez sem volt egyszerű feladat. Nagyon sokáig lamentáltam például azon, hogy meglépjem-e, amit végül is megléptem: akik a múlt héten szerepeltek páros vagy rivális tagjaként, azok ezúttal pihentetve lesznek. 

Nem volt ez könnyű döntés, hiszen többek között a True Detective és a Fargo két-két brutálisan jó főszereplőjének a kiiktatásával (!) is járt. Mégis úgy érzem, a legkevésbé sem kell majd megbánnom ezt a dolgot, hiszen így számos egyéb zseniális csepűrágó számára nyílhat tér az eheti top 10-ben való szereplésre. Kár lett volna értük, ha kimaradnak. 

2014 legjobb, legkiválóbb, legpöpecebb férfialakításának - természetesen ismét csak meglehetősen szubjektív szelekció nyomán született - listája kövektezik tehát alant, de - ó, jajj - egy másik nehézség éppen magának, a kategóriának a definiálásához kapcsolódott. Hiszen nem mindig olyan könnyű eldönteni, hogy egy adott anyagban ki a fő- és ki a mellékszereplő. Ha mondjuk, teszem azt, az adott shownak van egy vagy kettő emblematikus, központi jelentőségű figurája, akkor nagyon könnyű őket megtenni "fő"-nek, a többieket pedig egyszerűen a "mellék-" állandó jelzőjével párosítani.

Az 1920-as években egy angliai iskolában társai meghurcolnak egy enyhén autista diákot. 159 millió millió millió lehetséges kombináció. Efölött ül egy sakk világbajnok, egy cambridgei matematikus, egy [a társadalmi normák által megbéklyózott] nő, egy szovjet kém és még néhányan a 30-as évek angol tudományos elitből. A tét milliók élete. Az ellenség az idő. Majd sok év múltán egy professzort kirabolnak. 1951-ben egy rendőr kihallgat egy cambridgei matematikus professzort.

A szöveges formában már korábban megjelent John Wick kritika öltött először audio video formát [reményeink szerint korábban a blogot nem ismerőkkel megszerettetve a "majmos" blogot.

Rengeteg dolog miatt ölünk... pénzért, hatalomért, sőt még a békéért is [, hogy ne kelljen többet ölnünk]. De John Wick (Keanu Reeves) egy kutya halála miatt készül ölni. A kis szőrcsomó a férfi számára egy furcsa terápia része. A szakmájában csak Rémkirályként ismert John (K.R.) felesége halála után [akitől az egyedüli emléke a kutya] úgy dönt, hogy hátra hagyja a korábbi életét [vagy legalább is néhány gyakorló téri száguldásra és céllövöldözésre korlátozza le]. De most egy öreg orosz maffiózó (Michael Nyqvist) forrófejű fia (Alfie Allen) miatt újra fegyvert fog. 

A Hős6osban a Disney 14 éves geekre cseréli a szőke harceget. Meglepő mód a "mesegyáros" az ötletet a Marvel képregény univerzum számomra eddig ismeretlen, de gyerekeknek szóló animációban mindenképp szalonképesebb Big 6 Hero figuráiból merítette.

Sidney Lumet 1976-ban elkészítette a Hálózatot, amelyben két órát szán annak a bemutatására, hogyan is működik a médiamanipuláció. Erről ugyanis a kortársaknak akkor még nem sok fogalmuk volt, s így nem ártott meg nekik egy kis népnevelés. A prezentáció végül is olyan jól sikerült, hogy klasszikus mivolta dacára még most, majdnem negyven esztendő múltán is tud újat mutatni a nézőjének.

1980-ban jött ki az olasz Cannibal Holocaust, ami egész generációk legsötétebb kultfilmjévé lett. E szeánsz ugyan látszólag "csupán" egy brutálisan felkavaró, rendkívül beteg pillanatoktól hemzsegő horror - valójában azonban egy kőkemény példabeszéd a média gátlástalanságáról és arról, hogy mi mindent képes megtenni pár adneralin hajtotta sajtómunkás a nézettségért, vagyis a magasabb fizuért. 

1999-ben érkezett meg David Fincher immár klasszikus és a maga nemében abszolút überelhetelen alapvetése: a Harcosok klubja. Ez a hatását tekintve nem mindennapi alkotás utat kívánt mutatni a tekintetben, hogy a fogyasztói társadalomnak nevezett behaviourista emberkísérlet által bekebelezett férfiegzisztencia hogyan találjon ismét kiutat tudatot lefolytó állapotából. A válasz: legalább minimális mértékben meg kell teremteni a társadalomból való kitörés lehetőségét... 

A 2014-es Éjjeli féreg válasza, hogy ez nem válasz. Kitörni nem lehet, tehát a rendszeren belül kell boldogulni és a rendszeren belül kell kiteljesíteni az egyéniségedet. Ha igazán mögé látsz a show kulisszáinak, akkor el kell jutnod a következtetésre: harcolni elsősorban nem a klubban kell, hanem a való életben, bátran nekimenve bármilyen szitunak, ha a helyzet úgy kívánja.

Ha nem vagy elég rátermett, vagy effektíve is nem dolgozod ki a beledet - nem fogsz megélni.

Ám ha igazán magasra akarsz feljutni, ahhoz még ennél is több kell. 

Pszichopatának kell lenned.