Rengeteg dolog miatt ölünk... pénzért, hatalomért, sőt még a békéért is [, hogy ne kelljen többet ölnünk]. De John Wick (Keanu Reeves) egy kutya halála miatt készül ölni. A kis szőrcsomó a férfi számára egy furcsa terápia része. A szakmájában csak Rémkirályként ismert John (K.R.) felesége halála után [akitől az egyedüli emléke a kutya] úgy dönt, hogy hátra hagyja a korábbi életét [vagy legalább is néhány gyakorló téri száguldásra és céllövöldözésre korlátozza le]. De most egy öreg orosz maffiózó (Michael Nyqvist) forrófejű fia (Alfie Allen) miatt újra fegyvert fog.
A '69-es Fordja elkötését még megbocsájtaná, még a verésért sem állna bosszút, de a kutya megölésével az összes igyekezete (hogy jó útra térjen) parttalanná válik. John (K.R.) jelképes mód [feltöri kalapáccsal a betont] kész rá, hogy Johann W. Goethe Rémkirályához hasonlóan magával ragadjon egy fiút: az új [a mindent megalkuvás nélkül magának akaró] generációt figyelmeztesse milyen veszélyekkel jár, ha elfelejtik a régi kor mítoszát. A mítosz teremtésnek része a saját szabályok szerint működő bérgyilkosok szállodája, ahol mindenki emlékszik a férfi tetteire [az előző generáció közös tudata].
Ahogy a sérthetetlen hős képét táplálja [a Chan-wook Park Oldboyjának híres folyosói tombolását és] A rajtaütés filmek színtiszta erőszak szekvenciáját [hangnemét] idéző tömény akciójelenetek is. Az első félóra [vagy kevesebb] ne tévesszen meg minket a John Wick véletlenül sem az önmagával számot vető, végső csatájára készülő aggastyán hős, hanem közelebb áll Nicolas Winding Refn bosszúállóihoz., vagy épp Michael Mann-féle Közellenség jövőkép nélküli Johny Depp játszotta John Dillingerjéhez.
Összességében kellemes meglepetés volt. Bár a végén látványosan erőlködnie kell a rendezőnek, hogy elvarrja a szálakat.
Kövess minket facebookon!
5/4
(HGD)
