2003. egyik legnagyobb mozis csalódása egyértelműen az idehaza A szövetség fantáziadús címen futó anyag volt. A Sean Connery-n kívül kizárólag zs-kategóriás színészeket foglalkoztató opusz elég lapos és unalmas lett – és, sajnos még a főszereplő sem tudta megmenteni a közutálattól. Pedig a téma nagyon is érdekesnek tűnt: ugyanis ebben a steampunk univerzumban mindenféle titkos küldetésekre mászkál egy csapat viktoriánus kori regényős – így pl. Mr. Jekyll, Nemo kapitány, Moriarty professzor, Tom Sawyer és mások.

Mint kiderült a csapnivaló, kb. a film+ felhozatalához méltó színvonalú melléfogás valójában egy képregény adaptációja volt. Az eredeti, Alan Moore írta és Kevin O’neill rajzolta anyagról, a The Legaue of Extraordinary Gentlemen-ről pedig immár 1999, az első kötet megjelenése óta ódákat zengedeznek a rajongói.

Vajon így lesz az a – pont tíz évvel a nagy bukás után – a FOX-ra berendelt pilosztrkiptből potenciálisan gyártandó szériával is?

Majd meglátjuk – ami egyelőre bizonyos, hogy az emlegetett anyag kreátora Michael Green lesz – aki producerként dolgozott olyan népszerű projecteken is, mint a Smallwille, meg olyan csapnivalóakon is, mint a Kings (emlékszik még valaki arra?), de a Heroes és az Everwood is munkaterepei közé tartozott.

Na, kb. ilyen szinten kétesélyes az, hogy mi lesz eme próbálkozás vége – már, ha, mondom, lesz valami belőle. De akárhogyan is alakul majd a sorsa, azért én személy szerint reménykedem abban, hogy ebből valami igazán kiváló is kisülhet!

Amúgy is felettébb hiányoznak az effajta „kalandszériák”… 

- Szöllő -

A szekta. Azaz, The Cult. Ha már nem kezdtem el nézni – pedig a főszereplő Robert Knepper irtózatosan nagy kedvencem (nyilván ugyanaz lesz a szinkronhangja, mint Zsebesnek a Szökésben – különben mérges leszek!), akkor ma este a Viasat 3-on kezdek bele a CW idén februárban startolt fura szériájába. Mit este – az éjszaka kellős közepén! Kevés csatorna van, amit jobban kedvelek a magyar piacon (az egyik legkorrektebb adó!), de miért kell 0:15-kor vetíteni ezt a szériát. 0:15-kor. OK, hogy odakint nem muzsikált valami szépen nézettség szempontjából, de ennél több esélyt is adhatnának neki (vagy akkor ne is vetítsék)…

Az angol királyin döntöttek pár széria sorsáról. A nagy meglepetés: a The Wright Way kaszája a sima BBC-n. Mi történhetett Ben Elton anyagával, aki pedig a zseniális Thin Blue Line-t is jegyezte Rowan Attkinson-nal, és az itt is főszereplő David Haig-gel? Nem tudom, de tény: ez a cucc még az IMDB-n is pusztán 2,8-at kapott a szigetországi népségtől! Pedig ennyire nem lehetett pocsék – főleg ilyen előzményekkel, ilyen kreátorral, ilyen főszereplővel… - Annyira legalábbis biztosan nem a BBC2 Sue Perkins-es anyaga, a Heading Out (még ez is 5-ös átlag fölött teljesített a nemzetközi mozi-adatbázisban!). A HO (a cím alapján tán nem meglepő) egy női futballbíróról szólt. De hiába minden – az anyag bizony tényleg nagyon odakozmált… – Nem úgy, mint a Count Arthur Strong, amelynek második szezonját már az első epizód hétfő esti vetítése után bátorkodott berendelni a BBC2. Itt az alap eleve egy kultikus rádióműsor, ezért nem csoda, ha a kezdő epizód már sok nézőt hozott. A címszereplőt egyébként az egyik kreátor, Steve Delaney alakítja, aki egy önmagát legendásnak tartó, öregecskedő ripacsembert alakít rokonszenvesen. A téma jó, engem is érdekel! (És ezért a kép is innen van.)

- Szöllő -

Na, Ne!

Én tényleg nem vagyok minden amerikai remakik esküdt ellensége – hiszen akad azért pár nem usankás anyag, aminek direkt jót tett az amerikanizáció. Ilyen pl. a Kör a maga gyönyörű képeivel és egyedülálló atmoszférájával (ami kenterbe veri a zs-kategóriás fényképezésű japán Ringu-t) vagy a The Office – mert Michael Scott és Dwight sokkal nagyobb királyok, mint az angol David Brent és Garreth.

De Utopia US????

OK, az HBO vette meg a jogokat, tehát még valami jó is kisülhetne a dologból. De David Fincher producerré avanzsálása és egyáltalán, semmi nem menthet előttem egy ilyen ötletet. Hogy miért mondom ezt, s hogy miért vagyok a szokottnál is szkeptikusabb?

Nos, talán mert az eredeti, az angol e4-on az év elején vetített Utopia úgy 100%, ahogy van – és egyszerűen képtelenség, hogy ezt az angol kuriózumot át lehessen plántálni más talajba. Az eredeti sorozat ugyanis politikai összeesküvésektől, vírustámadásoktól, őrült és beteg karakterektől hemzsegő zseniális thriller-vízió, ahol minden rejtély a kulcsa egy furcsa képregény – nos szerintem már az alapsztorit is képtelenség markáns szerzői vízió nélkül újra feldolgozni (de szerintem még azzal sem!).

Mellesleg, jó néhány példa mutatja, hogy az amerikaiaknak mostanában semmi keresnivalójuk az angol sorozatok jogainak környékén, mert amit kihoznak belőlük, az mindig nagyon gyengusz, klisés és érdektelen…

És, mondjuk egy Skins US után tudni sem akarom, mit művelnének ezzel a tökéletes remekművel – igen, az HBO-nál is!

Azt még az Utopia legelvetemültebb vallatási jelenetei sem adhatják vissza (és higgyétek el: egy sorozatnál, ahol gyerekeket vallatnak, nem létezik elvetemültebb)…

- Szöllő -

(Nos, nektek is feltűnhetett, hogy két napig megint nem voltak hírek. Ez, akár hiszitek, akár nem, még mindig július 4. utózöngéje – az amcsiknál ugyanis ilyenkor nem igen érkeznek új sorozatok, s mivel máshonnan sem jöttek új infók – inkább pihentettem kicsit a „hír-rovatot…)

Aki kedveli a Modern családot és magyar szinkronnal szereti lesni a szériát, az bizonyára repes az örömtől, hogy ma 20:00-ra érkezik a HBO Comedy-re, a, kis túlzással, mondhatni, vadonatúj negyedik évad. Mivel én nem lájkolom annyira – bár, ha rendszeresen menne valami nálam is futó csatornán, elnézegetném – szóval az én esetemben ez most nem oszt és nem szoroz.

Vége az első szezonnak. De engem már aligha érint ez érzelmileg. A Defiance ordas nagy csalódás volt. Emlékeztek, milyen lelkesen ünnepeltem még áprilisban? „Végre újra egy király sci-fi sorozat érkezhet a SyFy-ra…”, meg, hogy „milyen cool volt az első rész, mennyi potenciál van a sorozatban” ésatöbbi. Áh – a pókfarkasokon és azon az infón túl, hogy a terraformálás okán az Antarktisz a legkirályabb hely a földön a 2050-es években, ezért mindenki oda akar eljutni, aligha tudott több invenciót nyújtani a Defiance. Talán Julie Benz bájos mosolyát. De, bármennyire édes is a szóban forgó jelenség, egy jó sci-fi szériához sajna ennél jóval több kell… (Folytatás: jövő júniusban.)

Múlt héten írtam arról, hogy forró augusztusunk lesz az AMC-n – de nem regéltem a Hell on Wheels augusztusi folytatásáról, pedig ha valahol, a pokolban, igazán nagy a meleg. A kiváló western-széria harmadik szezonja jövő hó 3-án, szombaton érkezik az adóra. Minden szép, minden jó - csakhogy a szombat nem a legjobb nap egy sorozat számára! Nagyon rossz vége is lehet annak, hogy pont erre a napra pakolták át a HoW-t, de, azért persze reménykedem abban, hogy ezt a nehézséget sikerül legyűrnie – minthogy nem tartozik a legrosszabb nézettségeket produkáló kábeles projectek közé, illetve, mert western-fanboy vagyok, és most nincs sok új anyag a témában, amit ezen kívül nézhetnék…

- Szöllő -

Amikor megtudtam, hogy Scott Fitzgerald A Nagy Gatsbyját az a Baz Luhrmann viszi újfent vászonra (mivel már volt egy korábbi filmes verziója a műnek Robert Redford főszereplésével Jack Clayton rendezésében), Akkor az első reakcióm az volt, hogy ezt a filmet "ráöntötték a rendezőre. Összességében nem is okozott akkora csalódást: látvány orgiájával, nagyszerű zenei választásával és azzal a finom önkényességével, ahogy még egy réteget ráhúztak Nick Carraway (Tobey Maquire) és Jay Gatsnby (Leonardo DiCaprio) a múlt megmásíthatóságáról szóló vitájában, amikor Nicknek kell egy szanatóriumi terápia formájában könyvet írnia kettejükkel történtekről. Jay Gatsby (Leonardo Dicaprio) alakja kicsit olyan, mintha a rendező egyik korai filmjének (Rómeó+Julia, 1996) férfi hérosza egy másik korban (modern) bukna el a Dasy (Carey Mulligan) és Tom Buchnan (Joel Edgerton) félék világában. No lám mindnyájan megöregszünk. Rideg sportautóktól dübörgő korszak ez, amelynek, megtévesztő módon, képi világa köszönő viszonyban sincs azzal a posztmodern szándékkal, amit a William Shakespeare műnél felmutatott Luhrmann. Itt pontosan a kor ilyen zakatoló, a rendező csak híven ábrázolja. Korábbi filmjénél így a drámai jelenetek válnak mozgalmassá, addig itt a mozgalmas jeleneteket szakadoznak szét drámai közjátékokká: aminek az igazi "tragédiája", hogy a főszereplők között viszont nem működik a "kémia". Leonardo számomra kicsit megfáradt játéka nem akkora élvezet, mint Robert Redforddé, sőt ami rosszabb úgy érzem hasonlítani akar az elődjére. Viszont ez mégis egy fajta kompromisszum a Luhrmann rendezés, elődje még rosszabbul oldotta meg a túl burjánzó drámát, és a mű selyem függöny mögötti párbeszédek folyolmánya lett. Sajnos nem tehet róla, de ezeknél a lassú jeleneteknél a film vizuális túlbujánzása sokszorosan megbosszulja magát. A drámai részek unalmát pedig az teszi különösen bosszantóvá, hogy közben néhány jelenet felett annyira elsiklik (némi túlzással, már azt hittem a híres szemüveges plakát sem fog feltűnni). Így végül én is kompromisszumos állítással zárom a rövid gondolatsort, hogy ezt az általam szeretett regényt ennél jobban nem lehet vászonra vinni.

Harminckét rész, azaz egészen pontosan két és fél évad. Ennyivel végeztem heroikus tempójú, szintre hozó jellegű The Killing darám során, amely június 16. óta, mindössze három hét alatt realizálódott (úgy, hogy, abból egy héten keresztül pihentettem a szériát). Az én átlagaimat ismerve, azt gondolom, ez valóban heroikus tempó. Mármint: volt olyan nap, mikor négy epizódot tudtam le egymás után – és még fért volna belém több is (ezt pedig mostanában nem sok széria éri el nálam)!

Még érdekesebb a ráharapásnak ez a mértéke, ha emlékeztek előző a témába vágó írásomra – hiszen ott még kicsit fanyalogtam a karakterek érdektelensége, a dráma súlytalansága miatt, miközben persze már akkor is dicsértem a skandináv krimi amerikai adaptálásának módját és módszerét, az anyag Seattle város sajátos levegőjének is köszönhetően egyedi atmoszféráját és a történetvezetés minőségi (AMC-s) jellegét.

Nos, örömmel jelenthetem, hogy ehhez képest mostanra a karakterek és fejlődésük lett a sorozat egyik legértékesebb összetevője, a dráma nagyon is súlyos, erős lett, a tény, hogy az anyag elvileg egy remaki lenne, már annyira sem számít, mint, hogy melyik jelenetben ki volt a fővilágosító – a többi szempontból pedig semmi sem változott. Az összkép tehát minden eddiginél pozitívabb, sőt, hibát nehéz is találni benne.

Az egyetlen kifogásom talán az lehetne, hogy nagyon nehéz volt elengedni az első két évad gárdáját, ezért nekem nagy zökkenőt jelentett a harmadik szezon más üggyel és más mellékkarakterekkel való folytatása (ezért is tartottam a fentebb már emlegetett egy hetes szünetet a darámban). De, persze a Rosie Larsen-ügyet sem lehetett a végtelenségig húzni – és nagyon jó, hogy így, még a csúcson sikerült abbahagyni azt a történetet. Szóval az egyetlen hiba (ezt is igazából a hajánál fogva kell előráncigálnom), amit fel tudok róni a The Killing-nek – igazából, nos, erény…

Spoileres folytatás: alant.

Miből lesz a cserebogár? 

A The Bible-ből, mondjuk. Eddig valahogy elkerültem (nyilván nem direkt), hogy írnom kelljen eme projectről, a History Channel a The Vikings mellett másik jelentős frissebb élőszereplős anyagáról, amely random antológiaként dolgoz fel bibliai történeteket (állítólag teljesen klasszikus módon – bár a Black Samson-on néztem egy nagyot!). Engem annyira nem vonz a téma (nézzétek meg a képet és mondjátok, hogy titeket igen!), nagyon jól ismerem már minden idők leghíresebb és még mindig legtöbbek által vásárolt (hogy a legtöbbek által is olvasott, arról már nem volnék meggyőződve!) könyvét – de emellett azért nem lehet elmenni szó nélkül.

A sorozat DVD- és Blue Ray-kiadásából ugyanis lakossági piacon egy hét alatt 1 millió, azaz egy hét alatt 1 millió fogyott. Ezzel minden idők egyik legkelendőbb minisorozatává avanzsált, illetve az elmúlt 5 év legjobban fogyó szériája lett.

Szóval akkor még egyszer a fenti kérdés: na, miből lesz a cserebogár? 

- Szöllő -

Legjobb tudomásom szerin XIV. Lajos koráról kb. a Vasállarcos óta nem készült komolyan vehető film (és az sem túl hiteles). Lehet, hogy a Canal Plus vállalkozásában sem kellene annyira bíznom, de azért én mégiscsak reménykedem. Szereplőkről, forgatásról még nincsenek hírek – mindenesetre, ami biztos: a Versailles című anyag angol nyelvű lesz, 12 részes és az emlegetett uralkodóról és koráról fog szólni. Ez jelentheti azt, hogy a világ legközhelyesebb projectjéről beszélünk – de éppenséggel azt is, hogy kivételesen nagy királysággal van dolgunk (az időszak ugyanis kellőképpen izgalmas ahhoz, hogy ez is bekövetkezhessék). Majd kiderül…

A CW bizarr szériát szemelt ki 2014-2015-ös pilotszkriptjének. A Juana le Virgen ugyanis egy venezuelai telenovella, s egy vallásos nőről szól, aki fura események láncolatának következtében véletlenül mesterségesen megtermékenyül (ne is kérdezzetek, én sem értem!). Na, mindegy, szóval Juana-ból Jane lett, a le Virgen-ből pedig The Virgin. Vajon, a CW hasonló jellegű projectjeit ismerve (és a mellékelt, a venezuelai anyaghoz készült képet lesve), mi változhat még az eredeti projecthez képest? Mert, úgy tippelek, nem nagyon sok…

- Szöllő -

Ellentmondásos gondolatok kavarognak bennem a különben számomra teljesen ismeretlen Fehér Béla író könyvének sorozatos adaptációja kapcsán. Mert egyrészről a Kossuthkifli alapkoncepciója (amiről amúgy már május óta lehetett tudni, de a castingok csak most értek véget) elég jól hangzik: a történet kalandregény-szerű és az 1848-49-es szabadságharc idején játszódik, némi kémtörténettel és az események középpontjában álló címszereplő édességgel nyakonöntve. Továbbá: a készítő és főszereplő maga Rudolf Péter lesz, illetve szerepelni fog még benne Nagy-Kálózy Eszter, Kálloy-Molnár Péter és Reviczky Gábor is. A téma tehát rendhagyó és érdekes, a színészek névsora pedig illusztris.

Eddig a jó hírek. Az anyag ugyanis az m1-re készül – és mondja meg nekem bárki, hogy (bármilyen politikai felhangtól függetlenül!) ez manapság nem rossz hír-e? Mert szerintem az. Csak mondom. Mert szerintem a királyi új sorozatos projectjei vállalhatatlanok, és még a legelviselhetőbb Hacktion vagy Átok is elviselhetetlen. Másrészt – ebből is következően – a magyar sorozatokkal kapcsolatban az ember mindig bizalmatlan. De ez mondjuk nálam nagyon régre –még igencsak a gyerekkor éveire – datálódik, nagyjából a Szomszédok és a Kisváros determinálta érára, amikor a megbízató 1990 előtti színvonalat felváltotta a rendszerváltás utáni sorozatos bénázások sorozata…

- Szöllő -

(Miami Helyszínelők 8. évad premier, ma az RTL Klubon 21:35-től. Már akinek még nincs herótja a miami heat-től, meg Horace napszemüveges fizimiskájától. Elárulom, nekem igen...)

Ez itt Anglia ’86. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs filmboxos kábelcsomagom, mert ez a sorozat az, amiből még egy részt is lusta lennék letölteni, viszont a tv-ben tutira tennék vele egy kísérletet. Igen, pedig 80’s sucker vagyok! – De ennél a Channel 4-os produkciónál nekem a trailerek és egyéb promóanyagok alapján elég nyominak tűnnek a karakterek – és ez sosem hozta meg túlzottan a kedvemet az amúgy 2010-ben startolt és már harmadik szezonját taposó anyaghoz. Tényleg, bocs, de ez az igazság. Na, mindegy, majd egyszer csak bepróbálom – de a fentebb írtakból következően biztos nem ma, a Filmbox Plus-on, 21:00-től.

Hát, nem tudom… - OK, Luc Bessont még mindig felettébb kedvelem, de már korántsem akkora király, mint amekkora régebben volt. Nekem a harmadik résztől fogva eleve eretnekség az összes Taxi-folytatás (de már a másodiknál is billeg kicsit a léc), az újabb anyagai pedig már korántsem olyan erősek, mint a régiek (kivéve mondjuk az Adele blanc sec-et, ami egy rafinált és mókás műfajparódia). Na mindegy – én mindenesetre nem lelkesedem annyira a Taxi: Brooklyn South c. újraértelmezésért, még ha az eredeti film rendezője is lesz az anyag egyik kreátora. Az első két részt egyébként Oliver Megaton rendezi majd, a történet középpontjába pedig egy francia taxisofőr és egy New York-i nyomozó kettőse fog állni – az eyecandy faktort Chyler Leigh erősíti majd. Az anyag 12 részes lesz, a csatornák valamelyike biztosan ráharap majd, és a külföldi eladások sem okoznak majd nagy nehézséget a készítőknek.

- Szöllő -