Szuperhősök már pedig léteznek...Csak hát az össztársadalom kárára. Üdvözöljétek a borostaszerint blog rendszeresen követett sorozatai között a 2019-ben indult The boys című szuperhősős krimit...
A jóságos hős mítosza...
Bárhogy is nézzük szuperhősnek lenni annyit tesz, hogy egy előjogokat élvezőcsoport tagja valaki (jönnöj az akár egy másik bolygóról is). Annyi változott talán, hogy ami régen születési előjog volt (jöjjön a hős egy másik bolygóról, szülessen mutációval, még Bruce Wane is beleszületett a gazdagságba), mára elérhető egy-egy szerencsés baleset folytán (például valakit megcsíp egy pók, más a kellőnél kicsit több sugárzásnak van kitéve). Nagyon jóírás a témából Varró Atillától a Szellem a hálóban című cikk. Csak a pozitív emberi gondolkodás véli úgy, hogy a nagy erő együtt jár a nagy felelőséggel és elhivatottsággal. Valójában a szuperhősök is emberek (már amelyik nem másik bolygóról jött) és bennük is ott feszül análam nagyobb ember által papírra vetett gondolat: "Csak munka és semmi szórakozás: ez bosszantja Jack-et". Legyenek bármilyen romlottak, amiről nem mondhatnak le az a szuperhősség látszata és ezzel el is jutottunk a sztárkultúrárig, amely ezt a sorozatot olyan intenzítással szövi át és olyan intenzítással mászik a képünkbe a mögötte álló média cécóval, hogy már-már légszomjot érzünk.
Megvalósult álom...
A sorozat nem csinál mást,csak ránk szabadítja azt a hős univerzumot, amiről a Marvel és DC olyan rég óta járatja a száját. Kellőmódon görbe a tükör, hogy megértsük a célzást korunk romlott társadalma eljutott arra a szintre, hogy játszi könnyeddséggel romlassza maga mellé ezeket a különleges képességű embereket és a szupertulajdonság a híresség ama különleges képessége lesz csak, amit a többségi társadalom irigylhet. Az össztársadalomból való kiemelkedés (a média által kinált felhajtás) olyan előjogokat biztosít, mely elhomályosítja a kötelesség tudatot. A szuperhősök esetében a legnagyobb probléma az, hogy ha időközben le is romlanak a társadalomhoz, de megmarad róluk a közvélekedésben (sőtsaját elméjükben is) az erkölcsi megkérdőjelezhetetlenség képe...
Akkor ki ment meg minket...
A történetbe ekkor lépnek be azok a hétköznapi szuperhősök, akik outsider státuszukból kifolyólag már korábban is kimaradtak a tömeghisztéria alól (SPOILER - számukra nem okoz hosszan gyógyuló traumát egy-egy maskarába öltözött gonosztevő, akarom mondani szuperhős megölése, csak olyan mértékben, amennyire a az össztársadalomból érkező bűntetés utól tudja őket éeni tettükért). Az ő szuperhőssé válásuk olyan értelemben még valódibb is, hogy annak van egy önmagában is a helyét megálló gyújtó-eseménye (nem csak egy szépségversenyen esetlenül hangzó, szeretném megmenteni a világot az). Általuk értjük meg az össztársadalom bűnét, ahogy a média által felfújt hős mítosz valóságból érkező önreflexióját antagonistának véli. Ajánlani tudom a témában Sándor Anna A lúzer színeváltozása című írását.
HGD - 5/5
