Bennem egy nagykérdőjel maradt, hogy lesz-e ennek a sorozatnak folytatása a blogon (hajlok rá, hogy nem). Lássuk, hogy miért is, mi votl a legnagyobb problémám vele...

A gyökerek nélküliség...
Nagyon (de nagyon) nehéz helyzetben vagyok a HBO EUROPE Talált pénz című románsorozatának megítélésénél. Miután a HBO stúdiója részéről megvan arra a szándék, hogy (elsősorban) európai közönség számára az adott országot különös mód érintő témáról szóló (nyereséges) produkciót támogasson. Eme célkitűzés égisze alatt játsszák pár hete a csatornán a romániai közlekedési lámpát szerelő két pancserról szóló történetet, melyben azok egy iszogatással zajló este rosszul elsült (meggondolatlan) poénja miatt a cselekmény szerint egy páncélkocsi kirablására kényszerülnek. Kezdem azzal, ami nagyon ötletes és folytatom a hibáival. Ami már az első részben megfogott, hogy a két férfit nem a véletlen történések egymás utánisága, hanem egy egészében korrupt rendszer, a maga jól ismert karaktereivel, alvilágban mozgó kocsmáros, korrupt rendőrkapitány és kapzsi bankigazgató nő, kényszeríti bele a bűntettbe. PERSZE a sorozatkészítők fenntartják maguknak a kiváltságot arra, hogy valamennyi szereplőnek (túl a már korábban említett rendszerszintű korrpución) egyéni motivációkat kreáljanak. Idáig nagyon ülne a dolog, de ott motoszkál bennem a gondolat, hogy a romániai filkészítők valóban ennyire tartják magukat, hogy az átlag román honpolgár a lelke mélyéig korrumpálódott (nem csak kiszolgálója a rendszernek, de annak szabályai szerint még némi jólétre is igényt tart). BÁR itt jön be a filmművészeti hagyomány (vagy hiányának) a kérdése, hogy egészen a 2000es évekig nem igazán tudunk olyan román filmekról beszélni, amelyek bátran kiállt volna és mert volna bármit mondani az ország múltjáról és a jelen társadalmi problémáiról (amire a haza flmek esetében legalább volt példa). PERSZE miért is várnánk el épp egy a valóságot szebben bemutató produkciótól, hogy a valódi társadalmi problémákról, a közönség életéről szóljon. A kapitalizmus alatt is hűen követi a kommunizmus művészi kiskátéját, formában és tartalomban épp annyit ad át, amennyi nem elegendő a (kollektív) katarzis átélésére, csak a cinikus köznyelv beágyazódását szolgája...

Szereplők valódi szerepek nélkül...De lépjünk túl azon, hogy mennyiban megfelelő az életidegen történet a román valóság bemutatására és koncentráljukn a szereplőkre kicsit. Ettől azonban még jobban forrni fog bennünk a méreg, mert két teljesen inkompetens karakter fog előttünk megjelenni (és túl azon, hogy mint bankrablók buknak meg, a maguk egyneműségével, sablonosságával alkalmatlanok valódi üzenet átadására). Például a Doru (Alexandru Papadopol) és lánya közötti konfliktusból (pár közhelyen túl) épp úgy nem fogunk semmit megtudni a generációk közötti konvenciók elvétéséről, feszültségekről, ahogy nem kerülünk közelebb az áldozattá válás valódi folyamatához a popularista infantilizuson túl. Viszont a színpadias színészijáték közönség szórakoztatásnak pedig tól olcsó cirkuszi mutatvány, mások (nagyobb költségvetésből) már jobban megcsinálták...

HGD- 5/2

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról