És most eszembe jut 2006 forró nyara, mikor egyik barátnőm, Barbi javasolta, hogy vigyázó szemeimet vessem egy Dexter című szériára, mert nekem biztos, hogy be fog jönni. Első kérdésem, mint még hosszú évekig másoknak is: „te most a Dexter laboratóriumáról beszélsz? 

Na, ez az a kérdő mondat, amelyet manapság már csak nagyon kevesen tehetnek fel – legalábbis az ötödik X alatt biztosan, hiszen a Dexter generációs ikonná vált, s hatása alól számos, azóta labdába rúgott project sem vonhatta ki magát. Dexter Morgan, a kettős életet élő sorozatgyilkos, aki lavírozni próbál a saját sötét útitársa és a „normális kispolgári élet” között, igazi posztmodern jelenség, olyan, mint Tony Soprano (a maffiózó családapa) vagy Walter White (a meth-gyáros, rákos kémiatanár).

Nos, lassan már csak memento mori üzemmódban beszélhetünk majd erről az ikonikus szériáról, hiszen a Showtime döntött – a 8. évad után lezárja a sztorit. Ez pedig részben remek hír, hiszen a Dexternek megadatik, ami oly sok szériának nem: rendes befejezést kaphat, nem kell majd torzóként számon tartanunk. Ezáltal pedig kerek egésszé válhat ez a nem mindennapi történet, amely sokunkat – legalábbis az én generációmból – megtanított egy igazi freak-kel való maradéktalan azonosulásra, így hozzájárulva morális topronggyá (egy klerikális személytől hallottam ezt a kifejezést) válásukhoz.

Thank you, Mr. Showtime!

-Szöllő-