Hát nem tudtam magamat kivonni a hírverés alól és megnéztem a MIDNIGHT SKY-t, nem mondom, hogy bár ne tettem volna, mert jó volt háttérzajnak, de nem emiatt a film miatt fog a távoli csillagokat vizsgáló műszerünk megörülni...

Odafentről, idelentről...A Csillagok között jutott eszembe először erről a filmről, ott jött vissza többek között először ez a két frontos küzdelem a kérlelhetetlen idővel, hogy megjavítson az emberiség valamit, ami már rég elromlott. Csak valahogy ott épp az idő fogalmát kezdte ki a film, és az itt lent, ott fent teljesen új értelmet kapott, míg itt a lent és fent közötti feszültség egyedüli forrásául az szolgál, hogy SPOILER - a visszatérők nem tudják még, hogy a FÖLD lakhatatlanná vált -SPOILER. Elég zavaros módon maga a George Clooney által formált tudós egyedüli érdeme, hogy emberi világítótorony módjára átsugározza a tudást az emberiség vesztéről az épp hazatérő űrhajósok számára. Bosszantó módon paradoxon az egész helyzet, mert mi értelme elmesélni az emberiség bukását olyanok számára, akik maguk is abban bíznak, hogy hazáig kibírják (marad a kesergés, mikor rádöbbennek az űrhajóban ülők, hogy bármennyire szokatlan, de statisztikailag nekik van nagyobb esélyük a túlélésre).

Az ember gyermeke...Az ember gyermeke volt számomra a másik filmes utánérzés, miközben pörgött a filmkocka. Míg a George Clooney által játszott tudós a saját család lehetőségéről lemond, addig egy magasabb jó az emberiség jövőjét jelképező kislány felvigyázója lesz. Ami miatt azonban az egész hasonlat nem működik, hogy nem tudjuk, hogy merre tart kettejük kapcsolata, a kislány is nagyon kicsi játékteret kap, nem alakul ki kettejük között valódi kölcsönhatás, ne adj Isten konfliktus. SPOILER - Semmit mondó a másik, még meg nem született gyerek szerep is (persze ha én írtam volna a történetet, akkor valószinüleg az ő anyját nyirtam volna ki az űrséta alkalmával, ami adott volna egy plusz sötét tómust a jövőbeli kilátásoknak, de az én vagyok...).

Semmiből a semmibe...Ami a legjobban zavart az egész filmben, hogy bármennyire is van a titkolódzásnak egy varázsa, de itt nagyon, de nagyon kevés (kézzel fogható) információ van. Igazából csak sejtjük, hogy az emberiség valamilyen ökológiai (SICC, már nem is lepődünk meg rajta) katasztrófán van túl, semmi tudásunk nincs a fennálló politikai viszonyokról, legfeljebb annyi, hogy a kínaiak és az oroszok még mindig nem tartoznak a szűkebb értelembe vett belső körbe. De nem derül ki például semmi arról, hogy mi lett a nagyvállalatokkal (korunk Wayne-Yutani Corpjaival), hogy ki finanszírozta meg a felfedező expedíciókat. A scifi, mint műfaj nem gondolom, hogy megengedhet magának ennyi hiátust, mint amennyi ebben a filmben van.

Rengeteg szép kép és egy eléggé semmit mondó történet. Egyszer meg lehet nézni...

HGD- 5/3

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról