2013 egyik leginkább megbízható színvonalú új szériájának eddig egyértelműen a Vikings tűnik. Igen, hiszen kreátora az a Michael Hirst, aki anno a Tudorok papája is volt (amely VIII. Henrik testtérfogatának hiteltelenségén túl azért nem igen hagyott kívánnivalót maga után profizmus és cselekményvezetés szempontjából).

A két sorozat azonban csak színvonalában hasonlít egymásra – egyebekben teljesen eltérő fílingű. Hiszen a Tudorok, egy kifinomult, már-már túlfinomult, parvenü udvarban játszódott, míg a Vikings cselekménye egy sokkal archaikusabb, sötétebb és keményebb világban bontakozik ki. Na, azért ne ijedjünk meg, nem egy újabb elcsépelt sötét középkor víziót kapunk!

Először is: meglehetősen hiteles.

Végre egy sorozat, ahol a kora középkori karakterek valóban kora középkori öltözékben is vannak! Mert hát, valljuk azért be, a kora középkori témákhoz legtöbbször mindig késő középkori ruhákat társítanak, és, hát, ki szeretné nézni, amint a vikingek 14. századi fullextrás páncélokban szállnak partra – olyan cájgban, amilyenekben a tulajdonosaikat amúgy a saját korukban is emelőszerkezettel kellett a lóra helyezni, és nem háborúra találták ki őket.

Aztán: a vikingek szempontjából szemléljük az eseményeket, ami egy izgalmas, pogány életérzést közvetít. Eddig többnyire ugyanis az európai humanizmus szemszögén keresztül vettük szemügyre ezeket a marcona hadfiakat, most viszont bele tudjuk élni magukat ebbe a sajátos kultúrába, ahol pl. elég sajátos szexuális szokások uralkodnak (erre máshol kitérek még), ahol a közösség és a vezetőjük speckó szabályok alapján, közösen kormányoz, és, ahol az életet nem elsősorban az állattenyésztés és a földművelés határozza meg, hanem az a rövid nyár, mikor a harcosok – néha a nőkkel együtt! – harcba indulnak. 

És persze nagyon jó a sorozat azért is, mert létező karakter életét dolgozza fel. Ragnar Lothbrok (Travis Fimmel) ugyanis valóban elég neves figura volt a saját korában, úgy a 7-800-as évek magasságában és elég sokra is vitte. A sorozat az ő felemelkedését állítja középpontjába, amely annak volt köszönhető, hogy a vikingek közül először kísérelt meg nyugatra hajózni, a messzi és ekkoriban még nem a szmog miatt ködös Albionba, amiről akkor sokan azt hitték, hogy még csak nem is létezik. 

Ragnarnak van egy titka: elég jó tájoló-eszközökre tett szert (itt még nem szextánsra vagy iránytűre kell gondolni, hanem konkrétan egy vödör vízre, egy ellensúllyal ellátott pálcikára meg a déli napfény beesési szögére), amelyeknek segítségével folyamatosan képes tartani az irányt út közben.

Egy gáz van: hogy nincs a kezében túl sok döntési potenciál. 

Közösségét ugyanis a törzsi előljáró, Haraldson jarl vezeti – akit nem kisebb tehetség prezentál, mint Gabriel Byrne (és a bajusza). A maffiavezér-karakterű figura kifelé a közösség nagylelkű vezetője, aki rendszeresen tart lakomákat és mulatságokat, ingyen kenyeret és ingyen cirkuszt biztosítva a dolgozóknak, valójában azonban bármit megtesz hatalma megőrzéséért. Ezért neki egyáltalán nincs ínyére az amúgy civilben földműves Ragnar nyugatra hajózásának terve – az első pengeváltások pedig már sejtetik a jövőben kibontakozó súlyosabb konfliktust.

Azért nem kell megijedni – a Vikings nem történelemóra.

A hangsúly elsősorban a karaktereken van, akik közül azért egyelőre nem Ragnaré a legerősebb – de lesz még bőven idő a 9 részes első évad alatt a karakterépítgetésre. Így például izgalmas kérdés lehet, hogy Ragnar és a testvére, Rollo (Clive Standen) milyen konfliktusokba keveredhetnek még alkalomadtán, vagy, hogy milyen szerepet szánnak az egyértelműen legzseniálisabb figurának, a hajóépítő Flokinak (Gustaf Skarsgård úgy parádézik a pilot vége felé, mint valami beszívott hippi – zseniális monológot ad elő pl. arról, hogy melyik fát lehet és melyiket nem, hajóépítéshez felhasználni). 

A lányok pedig nemcsak dögösek lesznek, hanem karakterisztikusak is. 

Jessalyn Gilsig, a jarl felesége a Glee első évadából lehet ismerős, mint Will felesége, Terri. Itt ugyan még csak kis szerepet kap, de sejtjük, hogy ő is nagyon komolyan fogja keverni itt a lapokat. A Bones Hannája, Katheryn Winnick, aki Ragnar feleségét, Lagerthát alakítja, sem az eyecandy-faktort növeli majd meg rendkívüli mértékben, hanem nagyon kemény csatákat várhatunk még tőle – verbális és fizikai síkon is. 

Szóval, ahogy már az észtországi összecsapást bemutató akció- és „deus ex machina”-dús első percek is sejtetik (meg sem merem mondani, hány dollár megy el itt egy részre – az év egyik legköltségesebb szériája, egyébként!): nem kevés akció, történés és fejleszthető karakter lesz Hirst produkciójában.

Csak tartson ki a muníció – legalább az évad végéig!

Ez az ember pedig maradjon továbbra is legalább ennyire őrült: