bscap0009_6.jpg

Nem tudom - talán gyerekkoromból hoztam magammal bizonyos ösztönös gyanakvást a szuperhős-tematikájú sorozatokkal szemben.

bscap0038.jpg

Persze az animációs szériák, mint az X-men, az Igazság ligája vagy akár a Szamuráj Jack (hogy egy egészen extrém példát emlegessek) engem is mind-mind lenyűgöztek a maguk módján. De az élőszereplősek, mint pl. a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai (eleve az egész Superman univerzumtól nem vágom magam hanyatt, még ha a klasszikus 70-es évek végi mozik szórakoztatóra is sikeredtek volt), a zs-kategóriás Nightman vagy a mindössze egy szezont megélt Penge, kezdettől méltán vívták ellenszenvemet. Ennek talán az volt az elsődleges oka, hogy az efféle anyagok legtöbbje általában a mozis sikereket próbálta meglovagolni, és erre építve szeretett volna érvényesülni, miközben önálló értékei többnyire nagyon csekélyek voltak. Vagyis fogalmazzunk konkrétan: ormótlanul béna böszmeségekről van szó. 

bscap0025_1.jpg

Ám úgy tűnik, a sorozatok az új évezreddel megérkező "posztmodern aranykora" nyomán ez is változni látszik - a tv-s hirók sztorijai ugyanis egyre kidolgozottabbak, árnyaltabbak és részletgazdabbak lesznek. Az egyik első nagy áttörést valószínűleg a Smalwille jelentette, sokak közös kedvence, amely egy sajátos és teljesen új alapokra helyezett Superman-prequelt tudott prezentálni, kifejezetten hangulatos 2000's életérzést hozva. A high concept univerzumba azonban igazán a teljesen új típusú narratívával hódító Heroes-zal jelentkezett be a műfaj, a maga színes és epikus, sőt, néhol kifejezetten naív módján. Sajnos, amilyen grandiózusnak tűnt kezdetben, olyan epic fall is lett később Tim Kring projectjéből, melyet sokan azóta is elrettentő példaként emlegetnek (akárcsak a szintén általa kreált Touch-ot).

bscap0028.jpg

Persze ez sokakat nem akadályozott meg abban, hogy a következő években ne vágjanak bele hasonló igényű projectekbe, de ezek közül talán csak a Sanctuary tudott igazán újat mutatni, s az is inkább sci-fis vagy fantasy-s szempontból közelített a témához. A jelenleg is futó projectek közül sokak egybehangzó véleménye szerint az Arrow érdemli meg osztatlan figyelmünket. Sőt, egyesek a spinoffjaként felvezetett Flashről is így gondolják - bár még többen vannak a junkie-k között, akiknek ez utóbbi kifejezetten nem jön be. Hasonló a helyzet a Marvel Agents of Shield-del is, amely erősen ellentmondó, szélsőséges reakciókra készteti a népeket, de összességében mégis inkább slamposságait divat kiemelni, mint erényeit. 

bscap0003_4.jpg

Nos, azt hiszem, az összes jelenleg is pörgő, e témába vágó munkát összeszedtem itt - kivéve a FOX idén ősszel érkezett új próbálkozását, amely a Batman-univerzumba kalauzol el minket és a Gotham címet viseli. A készítőknek bátor dolog volt ilyesmibe vágni a fejszéjüket mindössze két évvel az emblematikus alapvetéssé vált új Nolan-trilógia záródarabjának megjelenése után. 

bscap0002_5.jpg

Egyrészt, mert az radikálisan új alapokra helyezte a mitológiát, a maga különösen sötét és epikus tónusával, illetve erős politikai-társadalmi üzenetével. Másrészt pedig, mert az ember ezt az egyértelműen prequel-anyagnak szánt produktumot óhatatlanul is minduntalan hozzá méricskéli és hajlamos egy kicsit annak az atmoszféráját, cselekményvezetését, karakterisztikáját és egyéb miegymásait is számonkérni rajta. 

bscap0019_2.jpg

Ám mégis azt mondhatom: kifejezetten is érdemes volt. 

bscap0042.jpg

Először is, mert gyorsan egyértelművé vált, hogy itt egy speciális, alternatív univerzumot kapunk (akárcsak a Smallwille esetében), ahol egyelőre amúgy sem Batman lesz a főszereplő, hanem az ő legszebb férfikorát mintegy húsz esztendővel megelőző Gotham city történetének formálói és alakítói. Másrészről az, hogy a későbbekben a denevérember szövetségeseivé/ellenfeleivé avanzsáló figurák felemelkedés-törénetének megismerésére kapunk remek lehetőséget. Harmadrészt pedig, mert úgy tűnik, hogy eddig nem a Nolan-trilógia legfőbb karakterei kerültek előtérbe, hanem sokkal inkkább a képregények kiterjedt univerzumából merítettek az alkotók. 

bscap0031.jpg

Elsősorban tehát ne Jokerre vagy Blane-re számítsunk az első szezonban (bár a kreátorok a későbbiekre nézve már őket is beígérték, a Corey Michael Smith alakította Enigma és a Nicholas D'Agosto megszemélyesítette Harvey Dent már most is állandóan be-besétál a képmezőbe), hanem Victor Zsazra, Cat-re, Poison Ivy-ra, a direkt a sorozat számára megalkotott Fish Mooney-ra, vagy - és ez talán a legeslegfontosabb - 

1. PINGVIN

 

bscap0022.jpg

-re. 

bscap0016_2.jpg

Kezdhettem volna ugyanis azzal a "gondolattal" ezt az összeállítást, hogy a sorozat a Ben McKenzie alakította (ekkor még ugyebár ifjú) James Gordon (OK, ő is kulcsfigura a Nolan-filmekben) karakterét állítja a középpontba, aki egyelőre a morális kérdésekkel és a város fokozatos lezüllésével viaskodó józsaru szerepét hozza papírforma-szerűen és nem túl kiemelkedően. Vagy azzal, hogy Gotham még nem teljesen totális, de már látható szétzüllésének idején vesszük fel a történet fonalát. Vagy - még egy csomó minden mással is. 

bscap0036.jpg

De az ördögbe is: PINGVIN... 

bscap0020_1.jpg

Oswald Cobblepot karakterét még soha nem láttuk ilyen sajátos keretek között megjelenni... - Már amikor elterjedt, hogy Robin Lord Taylor fogja őt alakítani, rengetegen meglepődtek, hiszen ő alkatra és fizimiskára is leginkább egy afféle Doktornak való matéria. Mármint Doctor Who-s Doktornak. 

bscap0021_1.jpg

Ugyan, ki a fene lenne képes őt összevetni akár a képregények, akár a Danny de Vito (he-he) megformálta Pingvinnel?

bscap0023_1.jpg

Ez az első pillanattól kezdve ambíciózusnak tűnő fiatalember csupán járása okán hasonlítható hozzájuk. RLT és a készítők ugyanis a zsenialitásnak, a Tim Burton-i értelemben vett freakségnek és a megnyerő modornak, a gátlástalan pszichopata kiszámíthatatlan és a meghunyászkodó szolga tenyérbemászó személyiségjegyeinek, a bátor kezdeményező és az anyuka pici fia karakterisztikájának olyan egészen sajátos elegyét alkották meg általa, hogy az szavakba önthetetlen.

bscap0035.jpg

És biza érződik is, mennyi munka és tehetség sűrűsödik össze abban, hogy végül megkapjuk a Gotham Pingvinjét, ezt az mindent egybevetve kifejezetten szerethető figurát, akinek állandó intrikái nélkül, meglehet, fabatkát sem érne ez a sorozat.  

bscap0006_6.jpg

Jó, ez nem igaz. A legkevésbé sem.

 

2. Gordon és Bullock.

 

bscap0005_5.jpg

Itt van például Detective Gordon partnere, a Donal Logue (mindnyájunk kedvenc Horik királya a Vikingsből) rossz zsaruja - a vedelő, káromkodós, vicesskedős, macsóskodó, kurvázós, némiképp korrupt, de azért bizonyos elvhűséggel is megvert, kicsikét, de még a jó ízlés határain belül gyáva Bullock. 

bscap0011_6.jpg

Az ő figurája például annyira jó ellenpélda a pedáns jófiú, a becsületkódexéhez mindenek felett ragaszkodó és épp etikai megfellebezhetetlensége biztos tudatában állandóan fancsali képet vágó, a dolgokat általában véresen komolyan vevő Gordon felügyelő számára, hogy az hihetetlen. Lehet, hogy néha csak betol valami baromságot vagy elsüt egy nagyon rossz poént - de az ő jelenléte elképesztő életet ad a történéseknek a rendőrvonalon. 

bscap0026_1.jpg

A Gordon-szál ugyanis - országos adón futó sorozat ez, vagy mifene - remek alkalmat nyújt a készítők számára, hogy a "fölösleges" játékidőt részről részre nyomozással töltsék ki. A dolog valamilyen szinten még jó mókának is ígérkezne (hiszen közben megismerhetjük a város és lakói egyre fokozódó elcseszettségét), ha nem volna röhelyesen banális az ügyek megoldásának menete, amelyeket mindig valami hirtelen érkező mentőkörülmény segít pillanatok alatt felgöngyölíteni és lezárni. 

bscap0027.jpg

Sokak számára ez a legzavaróbb, legbénább vonulata a szériának - és meg is értem őket. Nálam azonban annyira működik a Gordon-Bullock páros és az ügyek egyébként többnyire szépen tálalt felvezetése, hogy a többi nem is érdekel. Átsiklok fölötte, elfelejtem, s nem hagyom, hogy kizökkentsen a remek szórakozásból. 

 

3. Hogy a fenébe sikerült ilyen pazar atmoszférát teremteni? 

 

bscap0000_9.jpg

Bár ezelőtt talán nem ment volna olyan könnyen, de most már kristálytisztán meg tudom fogalmazni, hogy mi kell feltétlenül egy jó Batman-prequel hangulatának megteremtéséhez. 

bscap0029.jpg

Egyrészt: kortalanság. Mert hát a metropolisz, ahol a sorozat játszódik, leginkább talán New York és Chicago elegyét kell, hogy szimbolizálja, de ugyanakkor az is rendkívül fontos, hogy legyen benne bőven plusz sajátosság, egyediség is. A Gothamben pedig van. A régi értéktőzsdékre emlékeztető hatalmas rendőrségi csarnok például pontosan ilyen kortalanságot demonstrál. Akárcsak a Bolha, az "utcagyerekek bevásárlóközpontja", a maga Szárnyas fejvadászt idéző lepukkantságával. S csakúgy szépen megfér itt egymás mellett az utcai telefonfülke és az okostelefon, mint az írógép és a kilencvenes évek számítógépei, az ötvenes évek öltözködése és a hetvenes évek autói. Minden ismerős kicsit, de mégis kortalan és egyedi. Egy önmagát ebben az univerzumban elhelyező szériának pedig pont ilyennek kell lennie: kicsit ismerősnek a részletek tekintetében, mégis újszerűnek a nagy egészet nézve. 

bscap0041.jpg

Másrészt: epicness. Már eleve rettenetesen sok a sztoriban a film noir-os vonás (a noir pedig igencsak epic dolog). Gordon Erin Richards alakította hitvese például tipikusan a végzet asszonyának kosztümjében lép elénk - még ha személyében az egyik legunalmasabb, legegysíkúbb karaktert is kapjuk meg (hiába minden báj és lezbicsók). Sokkal erősebben hoz viszont egy lényegesen veszélyesebb femme fatale-t a már emlegetett, teljességgel a sorozat számára kreált új karakter, Fish Mooney, akit Jada Pinkett Smith alakít meggyőzően, egy állandóan ugrásra kész nőstény pókként lesben álló maffialadyt megszemélyesítve. És persze ott van a már bejelentkező Falcone (John Doman) és Maroni (David Zayas-t öröm viszont látni a Dexter Angel Batista-ja után sokkal prolibb szerepkörben) párharca is a háttérben, sorra szedve az áldozatokat. 

bscap0014_6.jpg

Szóval epicness-re bőven kapunk lehetőséget, de azért még messze nem dübörögnek a Hans zimmeri vonósok a háttérben - a hangszerek csupán finoman és visszafogottan érzékeltetik velünk, hogy igencsak a kezdetén vagyunk valami nagyon nagyszabású dolognak. A jelenetek és a párbeszédek már szépen ritmusra és zenére vannak vágva, de azért még igencsak szolíd az a ritmus és halk az a zene. Sőt, néha vannak kisebb-nagyobb tévesztések is, ami mondjuk nem tesz jót az összhangzatnak. (A széria nincs mindig olyan szépen és jó érzékkel megszerkesztve, mint ahogy lehetne, ha biztosabb kezekbe került volna. Ezért mondjuk kár.) 

 

4. Ja, Bruce úrfi, tényleg. Ja. 

 

bscap0033.jpg

Csak, hogy mindenki tudja: a város a romlását egyértelműen James és Anna Wayne halála indítja el igazán (mily meglepő), amelyre már a pilotban sor kerül. (A kellő hangsúlyokat egyébként ennél a jelenetnél sem érezhetjük - lehetne sokkal epicebb és lényegesen szebben összerakott is, de mindegy). Így aztán nem meglepő, hogy a történésekben igen fontos (igazából eleinte inkább háttér-) szerepet játszik az utánuk árván maradó Bruce úrfi és Albert, a legendás komornyik nyomozása is, akik szeretnék megérteni, hogy miért és kik ölették meg őklet - de ez a nyomozás egyre csak mélyebbre vezeti őket a város mocskába, nem pedig a hőn állított megoldáshoz. Nem is lehetne másképp, hiszen alighanem sok évadosra tervezik a projectet és az erre való rádöbbenés a sztori egyik leglényegesebb pontja kell, hogy legyen. Ráadásul történetünk kezdetén Bruce még csak tizenkét éves, szóval...

bscap0039.jpg

Sajátos erénynek tekinthető, hogy Sean Pertwee Albertje korántsem hasonlít a Michael Caine-féle kimért öregúrra. Ő ugyanis nemcsak, hogy benne van a dolgok sűrűjében, de erősen érződik rajta az, ami a képregények karakterének is a sajátja - csak nemrég hagyta ott a katonai pályát. Úriember, de abból a fajtából való, aki bárkinek a kezét random letépi tőből, ha bármilyen formában inzultálja az "úrfit".  

bscap0032.jpg

Egyébként utóbbinak már próbálnak, óvatosan kicsit Batmenesebb vonásokat adni - az őt megszemélyesítő David Mazouz már eleve egy erősen koravén kissrác, úgyhogy nem is tűnik hiteltelennek a dolog. Ráadásul, mindnyájunk szerencséjére azért nem erőltetik túl a dolgot. Csak lassan építgetik a még sok szempontból elkényeztetett karaktert, nem sietnek el semmit. Igaz, már most összehozták a kis Cat-tel (Camren Bicondovát is inkább a szezon második felében sikerült bevonni a játékba), biztos ami biztos alapon. Ugyan könnyű románcuk kicsikét életszerűtlenre lett megírva - de ezt is megbocsátom az íróknak, hiszen

 

5. Mondjon bárki bármit: én remekül szórakozom. 

 

bscap0037.jpg

De tényleg. 

bscap0007_6.jpg

Túl sok potenciált érzek az anyagban, túl erős az atmoszférája, túl jól sikerült némelyik karakter ahhoz, hogy ne tekintsem az ősz egyik legkellemesebb meglepetésének és várjam a most már (sajnos) csak januárban érkező folytatást. 

bscap0040.jpg

Ja, és azt mondtam már, hogy: PINGVIN?

bscap0008_7.jpg

Címkék: kritika sorozat sorozatok superhero Gotham 5 gondolat

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr546946199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása