A Defiance a második részével, a Continuum a második évadával jelentkezett hétfőn este. A következő, némiképp spoileres, esélylatolgatással nyakonöntött írásból az is kiderül, milyen sikerrel. Vagy legalábbis az, hogy szerintem milyen sikerrel. Erősen szubjektív gondolatok következnek ugyanis.
A Defiance hétfőn az első évad második eresztésével nézettség tekintetében mindenképpen igazolta az elvárásokat – egy kicsit esett a pilot óta az érdeklődés, de ez az új sorozatok második epizódjainál ez mindig természetes. S ha be tud állni ezen a szinten a dolog, akkor megmarad és túlél. S ha megmarad és túlél, akkor nekünk, az űrhajós-űrlényes sci-fi szériák 90-es és 2000-es évekbeli nagy aranykorát visszasíróknak, talán ezen túl több alkalmunk lesz igazi tudományos fantasztikumot bámulni sci-finek hazudott kamu helyett.
A második rész egyébként korrekt lett. Egy második résztől persze tartalom és minőség szempontjából már többet is várhatna az ember, mint amit ettől kapott – de okunk nem lehet panaszra. Ebből az epizódból ugyanis megtudhattuk, hogy a Final Fantasy-s kinézetű fiatalokból és albínó öregemberekből álló chastitan faj szokásai nem épp barátságosak és, hogy St Louis egy része nem pusztult el, hanem a terraformálás során a föld alá került (az ehhez kapcsolódó jeleneteket valószínűleg a derék St louis-i polgárok élvezték a leginkább – tényleg, egyébként a híres a Skyline monstre félköríve a sorozat legfontosabb visszatérő motívuma – nyilván a társadalmi folytonosság szimbóluma, az amik megnyugtatásának kedvéért).
Jawohl!
Egyébként pedig éleződtek a helyi ellentétek ezerrel, amelyek érdekes fejleményeket ígérnek a következő epizódokra. Azért persze jó lenne megtudni végre azt is, mi történt pontosan, kikkel zajlott a háború, mi is volt ez a terraformálás – és a többi. De, aki a Lost-on iskolázódott, mint én, az sokaknál jóval türelmesebb a rejtélyek felfejtését illetően… 
A Continuum visszatérését nagyon vártuk már, és a sorozat szállította is a szokott minőséget a második szezon első epizódjával. De mégis, azért motoszkál némi hiányérzet az emberben, hiszen többre, nagyobbra számított a 2x01-től. OK, a polgármesternő lelövése utáni nyomozás tartogatott némi izgalmat, a rész pedig nagyon-nagyon erős felütéssel indult – de ennél egy évadnyitó többet kell, hogy nyújtson – főleg egy ilyen sajátos koncepciójú széria esetében!
Ez a rész sem karakterfejlődés, sem a rejtélyes infók felfedése tekintetében nem szállította maradéktalanul a szokott minőséget. Szerencsénkre azonban a régi hangulat továbbra is megvan. Vagy nekem legalább most is átjött. Ez a különleges atmoszféra az, amely miatt elsősorban kitartó néző vagyok, szóval nézeteimben ezek az apró kilengések sem ingattak meg: amíg lesz Continuum, addig biztos, hogy nézni is fogom.
De mégis van egy pont, ahol picit mérges lettem. A rész végén az a cliffhanger (OK, a felvezetése látványos volt, s ebben a tekintetben tetszett is) nem ütött akkorát. Egyesek azt mondják, az első évad végi sem – de nekem ez a mostani volt csalódás, hiszen a jövőbeli Alec üzenete az égvilágon semmilyen meglepetést nem leplezett le. Azt, hogy valamit nagyon elcseszett, eddig is sejtettük (legfeljebb az volt újdonság, hogy világ-szinten!) – de nagyon jó lenne most már azt is tudni, hogy mit! Főleg, hogy rejtélyek ismerete, tudás szempontjából még mindig ugyanott toporgunk valahol az első évad utolsó előtti részei óta, és ez kezd egy kicsit zavarni.
-Szöllő-
