Filmesebb érdeklődésűek számára is érdekes lehet, hogy a blockbuster-gyáros Roland Emmerich 6 részes minisorozatot kreál Arábiai Lawrence (az alsó képen egészen hasonlít Emmerichre), a huszadik század egyik leghíresebb szabadságharcosa történetéből. Társírója Rod Lurie lesz. A végeredmény monumentalitásában nem lesz mit kételkedni, az biztos – csak ne legyen egy újabb Függetlenség napja vagy I. e. 10.000 a dologból...
Az Orphan Black berendeltetett egy második szezonra is. Ezért, a hír hatására is, úgy döntöttem, hogy ma mindenképpen bepróbálom, hiszen frissen startolt újoncról van szó, amellyel gyorsan be lehet hozni a lemaradást – amúgy pedig csupa szépet hallani róla. Egyébként a széria érdekessége, hogy kanadai gyártású, ám nem csak a hazai Space Channel-en, de párhuzamosan a BBC America-n is vetítik, s egyébként egy összeesküvős-átívelőszálas anyag, amelyeknek én különösen nagy kedvelője vagyok. Nem is értem, miért nem kezdtem még neki?
A Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) ötödik évada is lezárult (az NBC-n). Aki nagyon követi a naplómat (bár kizárt, hogy van ilyen), az tudja, hogy az évad első negyedénél vagyok egyelőre elakadva. Természetesen folytatni fogom a darát, de gyanítom, hogy már nyár lesz, mire odajutok. Azért remélem nem, és még viszonylag korrekt időben írhatok nektek a fejleményekről (még úgy sem írtam egy sitcomról sem).
2014-ben jön a folytatás.
Nem lesz könnyű kivárni – de az első szezonhoz hasonló színvonal reményében mégis türelmesek leszünk Michael Hirst-ékkel. A Vikings ugyanis pontosan az lett, amit ígért: egy relatíve realista perspektívájú, nagyon szépen fényképezett, nagyon profin kivitelezett és sajátos hangulatú történeti széria. Sőt, nem csak teljesítette, de, jó sztahanovista módjára még túl is teljesítette a tervet: minthogy az első évada nagyon egyenletes, nagyon megbízható minőséget hozott, s ezzel egyike lett azon ritka, mostanában is vetített szériáknak, amelyek tökéletesen egyenletesre sikeredtek.
Így visszatekintve érződik, hogy azért nagyon ki volt ez találva. S bár lehet, hogy az évad végi cliffhanger nem ütött akkorát, s hogy az évadzárónak nem volt „évad záró” hangulata, de talán nem is olyan nagy baj ez. Ha egyenletes a minőség, s ugyanakkor ilyen magas is, az ilyesmi nem zavar.
Egyébként kezdek rájönni, hogy ezt a sorozatot nagyon jó lesz majd, egészében újra végignézni. Ugyanis ez a cucc is olyan, mint a Game of Thrones első két évada volt (a harmadikról még nem adhatok számot): a legjobb egy szuszra ledarálni, hiszen olyan, mint egy szép, hosszú mozifilm. Nincs benne töltelék, nincs benne fölösleges hozzávaló, de nem is igen jut eszünkbe bármit hiányolni belőle. Úgy jó, ahogy van.
Egyszerűen darára termett.
Alant ezt további – spoileresebb – infókkal is bizonyítani igyekszem majd.
Na ne. Az Adult Swim egy kiváló csatorna, amely kizárólag jóféle felnőtteknek szóló animációs szériákkal boldogítja a jónépet. Aki ismeri az afroamerikai társadalomkritikus Kertvárosi gettót (Bondoocks) vagy a legendásan beteg James Bond-paródiát, az Archer-t, az tudja, miről beszélek.
Nos, ez az Adult Swim képes volt megvenni – méghozzá részenként 500 ezer jó amerikai dollárért! – a Bob’s Burgers részeinek ismétlési jogait. Pedig a széria nagyon gyenge cucc az adó többi anyagához képest. Aki nézi a Comedy Centralon Bob Burgerfalodája címen, az tudja, miről beszélek. Szerintem.
Vagy van, aki szereti?
Mert énszerintem ez nem a nap híre, hanem, éppenséggel, a nap vicce. Már bocs…
- Szöllő -
Elstartolt a Family Tools. Az ABC szitkomja egy kis maszek barkács-vállalkozásról szól, ahol a hatalmat az alapító papától a fia kapja meg (igen, a Férjek gyöngye kedvelői jól látják, hogy a vastagajkú hölgy, Leah Remini - azaz nem más, mint Doug Heffermann asszonykája, Carrie). Megérkezett a The Americans 1. évadának fináléja is. Az igényes, hidegháborús széria már csak arra vár, hogy valamikor írjak róla. Remélem, erre egy-másfél héten belül sor kerül.
A Show Case kanadai adó korábbi sikersorozatai nem szerepelnek mostanában túl jól. Az általam sokat dícsért Continuum 900 ezer nézővel indult, csakhamar 400-ra zuhant vissza, s az új szezont 375 ezerrel kezdte. Ez nagyon csekély nézettségnek számít odaát, de a paranormális-misztikus-nyomozós Lost Girl 3. évadának 300 ezréhez képest még jónak számít. A csatornának mégis nagyon kell ez a cucc, ha már egyszer berendelte az új etapot, a Continuum pedig, letöltési mutatói alapján, világszinten valószínűleg közkedveltebb, mint otthon. Szóval a lényeg sokszor a tények, jelen esetben a számok mögött van.
A Seth Graham-Smith az Abraham Lincoln, a vámpírvadász után egy hasonló bődületes "hülyeséget" hozott Büszkeség és balítélet és zombik címen (akár az Asylum stúdiójához is elszegődhetne állandó írónak): mondani sem kell, hogy a Burr Steers rendezte filmhez nem tolongtak a sztárok miután Natalie Portman visszamondta a női főszerepet. Több szerep lemondás után úgy néz ki most megnyerték maguknak Lily Collinst (Tükröm, tükröm, he Mortal Instruments: City of Bones). Ha nem Lars von Tier lenne korunk egyik legelvetemültebb rendezője akkor úgy hinném viccnek szánta a Nymphomaniac című új filmjének poszterét (bár elég szemléletes). A filmben a nimfomániás női főszereplője Joe meséli el erotikus kalandokban gazdag életét egy férfinak, aki egy sikátorból kimenti miután ott összeverve megtalálja.
Paul Thomas Anderson és Jaquin Phoenix közös munkája olyan jól sikerült, hogy máris hozzá láttak a következőhöz:, amelyben a Phoenix alakította kábítószer függő Los angeles-i zsaru egy emberrablási ügynek próbál utána járni. Kevin Costner a Black and whiteban miután lánya meghal a szülésben feleségével neveli unokáját. azonban pechére az asszonyt is elveszti egy autóbalesetben: így rá hárul, hogy bebizonyítsa, hogy megfelelő "apa", miközben a másik nagyszülők mindent követ megmozgatnak, hogy elvegyék tőle az unokáját. Natalie Portman is felkerül a Machbet film stáblistájára. A Violet and Dasy előzetese megérkezett hozzánk:
Az Utórengés című film (Nicolás López, Eli Roth és Guillermo Amoedo) előzeteséből kiderül, hogy lehet egy katasztrófa filmet egy véres slasherrel párosítani:
Kritika: két okból is nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem a filmet: a Filmvilág 2013/ márciusi számában Sepsi László: Felnőni a feladathoz (Ruben Fleischer: Gengszterosztag) írásában nagyon lehúzta, de az olyan nagy elődök miatt, mint a Martin Scorsese és Francis Ford Coppola munkássága, a Bronxi mese A Bronx Tale, (Robert de Niro, 1993), vagy a Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential, Curtis Hanson, 1997) féltem, hogy a kor "hulla gyalázásába" ütközöm. A Gengszterosztag kínálja az összehasonlítást a Hanson-féle filmmel: mindkettő az "angyalok városában" a lábát megvetni igyekvő maffia elleni harcról badass rendőrök harcáról szól. Ami mögött Varró Attila: Gengszterosztag című írása (Filmvilág 2013/04) tanulsága alapján egy valósan működő osztag állt. A G-Man-filmek műfaj (Pápai Zsolt a Filmvilágnak szintén a márciusi számában: Szolgáló és védő gengszterek -Klasszikus G-Man-filmek) olyan gengszter film, ami megfeledkezik róla, hogy valójában kik is a jó fiúk (ahogy erre a Giovanni Ribisi játszotta Conway Keeler is panaszkodik): ahhoz azonban, hogy a dolog működjön valóban durvának kell lenniük a rendőreinek is. Ezt hiányolom a filmből.Jobban örültem volna, hogy ha a keménykedő jeleneteket egy Nicolas Winding Refnre "bízták volna". Így csak annyi jött át, hogy:A történet korrupt rendőrei azon kívül, hogy vannak, nem sok vizet zavarnak: meg sem próbálják megakasztani az akciót: mennyivel jobb volt a Szigorúan bizalmasban Dudley Smith (James Cromwell) marionett játéka a színfalak mögött. Így viszont a "gengszterosztag" rajtaütései inkább hasonlítottak cserkész dzsem bulikhoz. Arról nem is beszélve, hogy a Hanson-féle filmhez képest az "itteni" gengszterosztag egy jellegzetes heist filmhez hasonló "képregény" figurákból áll össze (amitől persze egy cseppet sem lesznek hitelesebbek. Van egy Tony Montanara (Al Pacino, Scarface, 1983) hajazó Sean Penn: aki nem mocskolja be kellőképp a kezét ahhoz, hogy kivívja a tiszteletemet: lentről jön, oké, hogy ripacsnak kell lennie, de Joe Pesci a Casinoban Nicky Santoroként, vagy Jack Nicholson az 1989-es Batmanben Jokerként úgy voltak ripacsok, hogy tudtam, hogy a következő pillanatban képesek lettek volna mosolyt vágni a velük szemben álló arcára. Végéig arra vártam, hogy mikor rabolják el a "gengszterosztag" valamelyik családos tagjának a pereputtyját (erőszakolják meg a feleségét, vagy szabadítják meg a gyerekeit egy-két ujjuktól): Még az amúgy hihetetlenül szexi Emma Stone (akit amúgy a Will Gluck-féle Könnyű nőcske, 2010 óta nagyon szeretek) játszotta Grace Faradaynak sem görbül egy hajszála (pedig egy klisés nő szabadítás belefért volna). Amúgy az ő szerepeltetése film noiros betétként még így is sokat dob a filmen. A díszletek csodálatosak, de a hangulat keltésből hiányzik az, amit a maffia témában utoljára a John Hillcoat-féle Fékezhetetlentől (2012) kaptam meg. A recept annyi, hogy nem szabad túl komolyan venni a sztorit.
Írta: Holp Gábor Dávid
osztályzás: 5/3
Haragszunk az FX-re. Nagyon. Pedig ilyen nem szokott lenni, de most mégis kénytelenek vagyunk konstatálni az elképzelhetetlent – ugyanis a csatorna berendelte az It’s Always Sunny in Philadelphia 10. évadát – úgy, hogy még azt sem tudjuk, mikor startol a kilencedik?
OK, jó, hogy lesz plusz egy szezon még – így a széria jövője legalábbis 2014-ig biztosított. De akkor is – fenemód követeljük már az újabb etapot, s ehhez képest még mindig semmi hírünk a folytatásról.
I want to back my favorite show NOW!
Különben zabos leszek!
-Szöllő-
Dallas… Utolájra öt-hat évesen néztem. Na jó nem, néha, amikor pár éve ismételték az egyik magyar adón. De akkor is csak random módon, nagyritkán – akkor is már inkább csak azért, hogy legyen min röhögni az albérlő-társakkal. Az új Dallas ezért magától értetődően nem az én asztalom, s az sem fog nagyon meghatni, hogy a TNT berendelte a 3. évadot, amely 2014. elején fog startolni. Már már talán inkább…
Egyre kevesebben nézik a Revolution-t, pedig állítólag minden adott ahhoz, hogy szeretni lehessen, és mégis – nem érdekli a jónépet. A Game of Thrones új évada ellenben – sokak egybehangzó véleménye szerint – nem üti meg a korábbi mércét. Ott mégis kapaszkodik vissza az érdeklődés, s rövid időn belül ez lehet az HBO legnézettebb sorozata (ismét!). Ki érti ezt?
- Szöllő -
