Érdekes olvasni valamit, amit pár napja még a vásznon láttam megelevenedni. Charlie Kafuman szerintem kellő alázattal állt a könyvhöz a feldolgozásban. Persze elkerülhetetlen, hogy pár gondolatot részt nem úgy adott át...

A film jelenhez kötöttsége vs. a könyv szárnyalása...Az első szembeötlő dolog a filmes ábrázolás korlátja volt, hisz az (hogy ha az a történetet nem akarjuk visszarévedésekkel szanaszét darabolni) a jelenből csak pár gondolat, érzés erejéig képes visszamenni a múltba. A könyvnél maga a jelen is a képzeletünk kreálmánya, így ha a szerző gondol egyet és hirtelen oldalakon keresztül ecseteli a megismerkedés, vagy együtt töltött éjszaka emléket, akkor (a kognitív disszonancia jegyében) a képzelőerőnk kénytelen utána loholni, kitölteni a teret, időt. C. Kaufman a filmben például rákényszerült, hogy megkoreografálja (egy későbbi beszélgetésbe) a megismerkedésük történetének felvezetését (ami miatt így felborul az időrendiség), de ennél is fájdalmasabb, hogy semmit mondóvá válik például a telefonhívás, amit a lány látható mód nem akar felvenni (amíg például gondolhatunk arra, hogy valaki olyan az életében, aki már Jake helyére pályázik, addig a regényben szépen felvezetésre kerül ez a szál is).

Ki valójában Jake?A másik dolog, ami rögtön megütött az maga Jake szerepe volt, ami eddig máshogy jön át a könyvben (és a filmes feldolgozásban). C. Kaufman által megkreált Jake egy olyan fiú, akiről él egy kép a lányban és szüleiben, ami mindkét esetben szebb a valóságnál. A műveltsége pedig az a hasztalan tudás, amellyel nyugtatja magát az a valaki, aki később nem ér el semmit az életben. Szinte érezzük, hogy ha együtt marad a lánnyal, akkor az előbb-utóbb az ő kisebbségi komplexusának fog áldozatul esni. Vele szemben a könyv nem kelti bennünk ezt az érzést (még). Egy fizimiskájában vonzóbb, valamiféle jövőképe van, amely a lánynak szegezi a feszélyező kérdést, hogy őt nem nyomja-e el aspirációiban az. Már csak jobban átjön az is, hogy milyen befolyással van a fiú a lányra, hogy a lány gondolatiról hányszor derül ki, hogy valójában a fiú gondolata.

Merre tartunk?Ami megmarad a filmben is, az a lány határozott elképzelése arról, hogy véget akar vetni a kapcsolatuknak. Nehezebben megérthetővé teszi a dolgot az, hogy tudjuk, hogy mennyire jól indult a kapcsolat (mert itt nem csak egy félszegen elmesélt történet jut, hanem megelevenedik az az este előttünk). Meg a regényben metafóraképp a megismerkedéssel egy időben kezdődnek az ismeretlen hívások, amelyek pedig a lányban felidézik egy baljós gyermekkori emlékét (ami mintha nem akarná őt elengedni). Valamelyest érezhetjük azt, hogy a hiba talán a lányban van...

Öt fejezet után úgy gondolom, hogy megérte belekezdeni elolvasni a regényt, hamarosan folytatom az élmény beszámolót...

HGD- 5/5 

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.