Végére értem a hónap meglepetés sorozatának és ritka jól szórakoztam alatta. Egy regényen alapuló (de fiktív történést feldolgozó) mini sorozatról van szó, amelyről nem tudom eldőnteni, hogy vággyak rá, hogy folytassák, vagy csak elégedjek meg vele, hogy egy tökéletes zártvilág, aminek itt és most kellett vége lenni...
Őn az a Roby,Bobby Fischer?
Minimális sakk történeti ismerettel rendelkező néző sejti, hogy Beth valójában Boby. Már mint a film alapjául szolgáló regény szerzője feltehetőleg elolvasott pár könyvet, vagy megnézet pár filmet Bobby Fischer életéről. SPOILER - Mikor Beth megnyeri az első versenyét, az örület a képbe kerül és elhamgzik az első orosz szó tudtam, hogy ezt a történetet már ismerem. Bár meglehet van egy sakkozó fajta, amely csak így the létezni (a film példaképül az amerikai sakk másik gracious nagy alakját Paul Murphy-t hozza fel (aki már Bobby Fischernél is önkéntelenül összevetésre kínálkozó elöd volt) - SPOILER. Megnéztem pár éve Bobby Fischerröl a Gyalogáldozatot is (Lásd Kránicz Bence Gyalogáldozat ismertetője, ha a homályt szét kellene oszlatnom). A témából adódóan elfogult vagyok az életrajzi filmmel kapcsolatban, de beismerem egy mesterember műve az, így a történtekhez közelebb, de Bobby Fischerhez már kevésbé jutok a megnézésével. Nem baj. De akkor jogos rá az igény, hogy valaki ebből a nagyon jó alapanyagből többet hozzon ki. SPOILER - Bevallom elbűvölt az is, hogy a rendezés végül manapság ritkán látott mértékletességgel, a mondani valóját elösegítö módon (visszaemlékezések formájában) beszél az anya pszichózisáról. Épp csak annyira, hogy a néző számára jó esettanulmány legyen a lány megértéséhez. Gyönyörűen van bemutatva, hogy Beth épp oly elszigetelt a legnormálisabb pillanataiban is, mint amikor átcsap önpusztításba - SPOILER.
Fiúk az életemből...
SPOILER - A férfiak mind tanítani akarnak neked valamit (sokszor csak azért, hogy érezzék, hogy mennyire hatalmasak), hallgasd meg őket, utána cselekedj úgy, ahogy érzed... hangzik az anyai tanács - SPOILER. Miről van szó? Beth egy olyan lány, aki a testiséget csak a könyvtár polcai közül kémleli ki. Az apa kimaradt az életéből, az anya pedig még ott kísért. SPOILER - A második epizód emiatt is kontráz rá szépen az első rész árva házi milliőjére, előbb megadja a "normáli"családot, hogy Beth megtapasztalja a kínzó középszert (mire ne vágyjon), majd rövid időre megadja a lánynak azt az anyát, akire szüksége van (SPOILER - Beszédes módon egy alkoholista nö képében - SPOILER. Mikor egy csapásra összeomlik körülette ez az üvegpalota, akkor egyszerre érezzük a (Bethre szakadó) mérhetetlen szabadságot, és fogjon el az aggodalom, hogy nem szabad őt egyedül hagyni - SPOILER. Egy felnővés történet játszódik le elöttünk, aminek a dramatúrgiája, és ez végig kísér a Borgovval folytatottvégső játszmáig, a férfi főszereplőkön való túlnövés történet. SPOILER - A történet ezt oldja fel végül egy man in brotherhood csoportképpel, emiatt valahogy még se erőszakos ez a folyamat - SPOILER.
A szimulációban...
Nem tudom, hogy mennyien követtétek a CTRL nélkült. Nekem rögtön az a sorozat ugrott be, ami történetük és a valóság közötti átjárásról. Miről van szó? A CTRL nélkül a Szílicium-völgy történetét, meg annyi versenyfutást pár találmányért tömörít 4 évadba. Ez a mini sorozat ugyanúgy egy komplett hidegháborús sakk történelem órát tart nekünk, olyan megfontolásból, hogy pár zseni végig ámok futhasson egy teljes korszakot. Emiatt nagyon pörög minden, mint ha csak egy rapid partit játszanánk. Jó párszor azon kapom magam, hogy amiatt aggódok, hogy nem marad semmi a második évadra, utánarájövök, hogyjobb szeretném, ha az anyagi megfontolások nem tennék tönkre ezt anagyszerű matériát egy folytatással (a készítüknek nincsis igazán hova nyúlniuk, mert elfogyott a regénybéli cselekmény is). Fura bizsergéssel tölt el, amikor érzed, hogy ez nem teljesen így történt, még ha Bobby Fischerrel hasonló dolgokat élt át azon az izlandi bajnokságon.
A technikás játékos...
Szeretem a sakkról szóló filmeket... pontosabban szeretném. De bevallom kevés jó film készült a témában (Bikácsy Gergely Sakk a művészetnek című írása nagyon jól összefoglalja a problémát). Két dolog miatt nehéz jó sakkról szóló filmet készíteni. Az egyik ok, ami összességében a sportól készült filmek rákfenéje. Csalfa módon kínálnak egy nagyon könnyű dramatúrgiát. Meccsről, meccsre megyünk előre, hogy végül összecsapjunk a legyőzhetetlennek hit ellenféllel (aki elötte párszor elverte a szereplöt, hogy a félelmeket nyomatékosítsa) és győzzünk. A probléma ezzel, hogy a hagyományos cselekményekkel és fordulatokkal akarjuk megoldani, akkor rövidesen érdektelenné válik a történet. Nem tudjuk kikerülni, hogy fejest ugorjunk a főszereplő lélektanába, visszaemlékezésekkel tágítsuk az összezsugorodott cselekmény tért. Rögtön egy turbulenciában találjuk magunkat, amely abból ered, hogy a hagyományos történés más lépés frekvenciát követel meg tölünk és mást az emögé kerülö belső történés (a rendezői jó érzéket próbára tevő feladat ez). A sakkhoz több köze van a másik problémának. Ha valaki úgy rendez filmet erről a sportról, hogy nem ismeri behatóan olyan bűvésszé válik, akinek a filmjéből csak egy, egy villám gyorsan megtett lépés marad meg. Félre értés ne essen. A vezércsel is hemzseg gyorsan megtett lépésekkel, de ha minimális sakktudással nézi valaki, joggal érezheti úgy, hogy megvan a játék iránti tisztelet (utána néztek legalább).
Kívánom,hogy ez a történet itt érjen véget, még ha jól esne is a folytatás....
HGD - 5/5
