Gondolkodtam azon, hogy írjak-e még erről a sorozatról (vagy adjam át teljesen a stafétát blogger társamnak) és ha írok azt milyen formában, gyakorisággal tegyem meg (pl csak az évadot értékeljem). De a harmadik és negyedik epizód felbosszantott. Bevallom sok éves scifi filmes és sorozatos tapasztalatom ellenére meg tudott vezetni...
A teremtőlről...
Az első írásomban egy technokrata teremtés mítoszról beszélek, amely (amelyre Batorányi Zoltán Űristenek alkonya című írásában tökéletes szinonímát fogalmaz meg) valójában az androidokban átörökített minimálprogram. Ridley Scott életmű feltétlen technológia imádata ugynúgy megvezetett. Hagytam magammal elhitetni, hogy az ateisták szükségszerűen istenkirályok vagy csillaggyermekek (legalábbis előfutárjaik). Túl gyorsan akartam a technokrata társadalmak lépcsőit bevenni. Csalódottan állapítottam meg, hogy az ateisták csupán mesteremberek, akik értik a fizikai világ szabályait, gépeket alkotnak és az orvoslásban jártasak, de még bennük van a mérhetetlen öngőg. Szellemi felemelkedésük nem követi technológiai eredményeiket. Nem ilyen teremtőket álmodtam. Aaron Guzikowski gyúnyosan felkacag és egy rövid visszaemlékezéssel megfoszt a kapaszkodómtól. -SPOILER. Az ateisták még rosszabbak, mert ők gyermekeket küldenek harcba hangzik el a vádbeszéd - SPOILER. Mire amazok csak az orruk alá morgmognak valamit arról, hogy ők legalább nem egy szentkönyvet imádanak. Ahogy a teremtők körül lassan szertefoszlik a köd már a háború kimenetele sem lep meg. Sőt már abban sem vagyok biztos, hogy az ateisták birtokosai, vagy bitorlói az android technológiának, mint a földi társadalom egyedüli kiemelkedő vívmányának (SPOILER - Némi utalás van arra, hogy lehet csupán átprogramozták a gépeket. - SPOILER).
Sol a megmentőnk...
Az ateisták szellemi bukásával párhuzamosan összeáll a fejemben egy másik narratíva. A lezuhant a mithrasi űrhajó túlélői köréből is pontosan rekonstruálható társadalmuk érettsége. A mithras vallás a Földön feltethetőleg az uralkodó osztály hatalmának megszillárdítását szolgálta, amely csoport anyagi fülénye és erőforrások felett gyakorolt ellenőrzése miatt az ellenszegülők lázadását már a kezdetekkor kudarcra ítélte. Bár maga a mithras hit ősi aszkétizmus, amely a társadalom szövetébe beágyazódott, de a mithras vallás dormgatikussága ránehezedik a társadalomra. A mithras hitet a tagok maguk gyakorolják, amely lehetőséget ad a képmutatásra, egy olyan dinamizmus létre jöttére, amelyben az uralkodó osztály akarata érvényesül (SPOILER - De ha rájuk sütik a bűnt, az alól úk se bújnak ki, pl a gyermeklány megerőszakolása - SPOILER).
Mi Sol? A mithrasi társadalom kollektív tudatalattija (SPOILER - Az utazás alatt hibernált testek egy közös szimulációba kommunikálnak egymással - SPOILER), amely a mérhetetlen fejlődés láttán (a sorozat intro elég szuggesszív módon vezet rá minket, hogy a nekromaták koruk "atombombái") egy több évezredes kapaszkodót keresnek. A történés rávezet, hogy az istenkirály, csillaggyermek lét oly távol van (maga az is kérdés, hogy társadalmi szinten elérhető), hogy emiatt csak a szent könyv útmutatásával tudunk túlélni (SPOILER - Ebből kifolyólag a következő epizódok már-már a PRmoetheus végkimenetelét idéző konfliktusa lesz az atlantiszi kultúra felbukkanása - SPOILER). Sokkal pesszimistábban állunk fel a harmadik és negyedik epizód után...
Múltunk...
Az androidoknál érthető lenne a múlt hiánya, hisz azok minden percben ugyanazzal az intenzítssal élik át a már megtörtént eseményeket, amely idegen az emlékezés számára, mert az csak egy-egy esemény ragad ki (SPOILER - A rendezés erre egy elegáns megoldást talál, amikor Anya belép a szimulációba). De az embereknél az azonosuláshoz szükséges az emlék felidézése. A harmadik és negyedik epizódra a történés felpörgött az emberek megérkezésével és a bolygót lakó lények szaporodó portyáival, de egy meditatív scifinek sorozatnál szükséges a belső és külső történések egyensúlyának fenntartása. A rendezés jó érzéke mellett szól, hogy a kevés visszamerengés eddig kerüli az öncélúságot és valódi többletinfót ad,
Anya megigazulása, apa kudarca...
A harmadik és negyedik epizódokban az androidokhoz kapcsolódó olyan történések és konfliktusok futnak ki, amelyek az előző részekben mesteremberhez méltó módon lettek a rendezés által (döntse el magában mindenki, hogy vajon ezt dícséretnek szánom) felvezetve (SPOILER - Az epizód első percei persze zseniálisak, ahogy anya elmeséli a farkas és kismalacok jól ismert történetét és a végén fúj egy hatalmasat akaratlanul is azt az érzést kelti bennünk, hogy a mese szereplői Anyában és a megrémült gyermekekben elevenednek meg. A rendezőnek utána csak hagyni kell felerősödni a kételyt, hogy a farkasanya vajon tudatalatt nem tör a gyermekei életére. Apa is meghasonul. Ő esetében az alapfunkciója, acsaládban betöltött szerepe kerül veszélybe. De még Anya épp a másik andriod segítségével igazul meg, addig Apa elbukik. Nagy terhet rak Apára, hogy sose volt a másik android igazi ellensúlya. A néző persze érzi, hogy a halál gyermekekkel való megismertetése, egyéb aktusok révén hozzáadott többlet értékét. A jövőre nézve a lassú felörlődését sejtet. - SPOILER).
HGD - 4/5
