Na!

Két megjegyzés előljáróban. 

1. Aki most feljön az oldalra, annak az elmúlt egy-két hét posztjai alapján erősen úgy tűnhet, mintha átalakultunk volna TWD-fanbloggá. Pedig ez nincs így - csak az a helyzet, hogy a kötelező köröket meg kell futni, és most a szokásos heti egy TWD-s poszt tekinthető annak mindkettőnk esetében. Többre nem futja a szuflából. Ez van, ha az ember sokat melózik és kevés a szabadideje. Nekem pl. most nagyon összejöttek a dolgok - Gábor nevében nem nyilatkozhatok. 

2. Nagyon úgy tűnik - hogy gyorsan át is térjek az eheti epizódunkra -, hogy készülnek valamire az írók a félévadzáró tekintetében. Még egy pillantást vetve ugyanis az ötödik szezon a jövő héten lezárandó első felére, simán megállapíthatjuk, hogy: kaptunk egy kis reunionos bevezetőt az elejére, hogy aztán szét is szedjék az osztagot. És ugyan most sem rakták össze, de olyasmit láthattunk, amit már egy ideje nem - négy helyszínen futott párhuzamosan a történet, és némi látványosabb pörgést is tapasztalhattunk. Persze a négy csapat esetében eltérő fordulatszámon (talán emiatt volt a minőség is olyan látványosan hullámzó), de azért érzékelhető, hogy a készítőknek van egy szándékuk arra nézve, hogy folyamatosan emeljék a téteket. 

Így aztán, azt hiszem, nem rossz koncepció, ha az ezen a héten leglassabban előrehaladó törtnetszállal kezdem - és a legmarkánsabb speedre begyorsulóval zárom.

Induktív gondolatmenet következ tehát, spoilerekkel - a tovább mögött... 

Jenő és csapata

Két résszel ezelőtt ugyebár Sgt. Abraham Ford kiütötte Jenőt. Aki vissza akar lapozni, megteheti a jobb oldali sávban futó TWD-s ikonunkra kattintva - így nem szaporítanám túlságosan a szót az incidenssel kapcsolatban. A lényeg ugyebár az volt, hogy kiderült: nem lesz Washingtonozás, akad viszont helyette jócskán újraértelmezni való. 

Jenő ugyanis nem tud megmenteni világ - csak önmaga. 

Ezért Abe, akinek most egyértelműen összeomlott a kis világa, hiszen a legnagyobb rajongója volt (Messiásként tisztelte, legyünk őszinték), és Sancho Panzaként követte volna a világ végére is - lekevert neki egy akkora tockost, hogy egy rész kellett, mire végre magához tért. Amíg ez megtörtént, addig a többieknek viszont bőven volt lehetőségük újragondolni a szerepét, és persze a sajátjukat is, a kisközösségen belül.

Ráadásul, hogy ez könnyebben menjen, ezt a brancsot is két részre szedték szét az írók. Egyfelől Glennt, Rositát és Tarát láthattuk, amint a kies georgia-i (legalábbis gondolom, hogy még ugyanabban az államban vannak) erdőt járják sztaffok után kutatva. Miközben pedig jobbra-balra császkálnak, Tara rájön, hogy Jenő sem csinált mást eddig, csak igyekezett túlélni (a maga módján). És hozzáteszi még, hogy az vesse az első követ rá, aki nem ugyanezt csinálta a megzombulás óta. Közben Rosita desztillál egy kis vizet - aminek a módszerét meg már alapból Jenő mutatta meg neki, szóval ez ismét okot ad egy kis lelkizésre. Glenn vele szemben most nem zavart olyan sok vizet - a legélettelibb pillanata az volt, amikor megkérdezte Rositát, hogy akkor ugye ő továbbra is velük bandázik majd (valami kémiafélét érzékeltem itt a levegőben, de mindegy.) No meg persze rábólintott a lányok minden Jenőre vonatkozó megjegyzésére.

Dobzse!

Az önfeledt pillanatokba is átcsapó erdei iskolázás közben Maggie, Abe és Jenő a kocsi mellett maradtak az úton. Elég statikus volt itt a cselekményvezetés. Az Őrmester gyakorlatilag ott maradt, ahol az előző rész végén hagyták: térdelve és üveges tekintettel maga elé meredve, a távolban kémlelve valami új bizonyosság után - a TWD kockája meg ugye alapból be volt ájulva. Egyedül Maggie rohangált egyiktől a másikig, kivárva, melyikük tér előbb magához. Végül is Abe lett a hunyó - a rész végén a Rositáékkal megérkezett desztilált víz látványa megértette vele, hogy útitársuk azért tett értük egyet-mást, szóval végül is nem olyan nagy k*csög a Jenő, és talán az életben is akad szemernyi értelem, amiért érdemes felállni és továbbmenni.

Vagy legalábbis valami ilyesmi futhatott át az agyán. Gondolom... 

Pacifista Pádre doing something

Az 5x07 elején végre ismét visszatértünk az 5x03 óta nem látott templomhoz, ahol Rickék már tervezgetik az offenzívát, aminek a keretében kiszabadítják Bethet Dawn karmai közül. Tehetik, hiszen ismét velük van Deryll és Noah. Igen-igen, ő a feka kissrác, aki Beth-szel együtt akart szökni az 5x04-ben, de csak neki jött össze, és így futott ugyebár Carolék karmaiba az előző epizódban. (Egyébként tegye fel a kezét, aki felismerte benne Tyler James Williams-et, az Everybody hates Chris cö lassan tíz éves szitkomológiai alapvetés címszereplőjét!)

Na, szóval Rickék lépnek (de előtte még jól megerősítgetik a templomot, meg kiraknak pár orgonasípot karó gyanánt, a zombiknak szeretettel) - marad Michonne, Carl és Father Gabriel, azaz a továbbiakban Pacifista Pádre. Vagyis a TWD egyik legkeményebb párosa és a legfélénkebb figura, akit csak egy zombiapokalipszis kellős közepén el lehet képzelni (Seth Gilliam remekül is hozza ezt az arcot). Úgy érzem, egy ilyen fura hármasból azért ki lehetett volna hozni egyet és mást.

De sajnos nem sikerült túl sokat. 

Azt még értem, hogy PP-nek nem fűlik a foga a fegyverhasználat megtanulásához, amit pedig please, give me back my szamurájszvord és most már úgy tűnik, örökre a fater seriffkalapjában keménykedő kissrác igencsak jószándékúan akar megtanítani neki. 

De azt már igazán megmagyarázhatná nekem valaki, mi a fenének szedi fel a léceket a padlón, mászik ki a templom alatt (azt meg végképp nem értem, minek kellett a talpába beleállítani egy szöget - talán időhúzásnak?), és indul el titokban a dzsungelbe a járkálók karjaiba? Öngyilkos akar lenni? Túlélőtúrára készül netalántán, amiről Michonne-ékat nem akarta értesíteni?

Eddig sem mindig kóstálgattam tökéletesen, hogy PP miért ennyire depis, de most már olyan dolgokat művel, amikkel én sem tudok mit kezdeni...

Igaz, legalább annyi pozitívum származik ennek a jobb sorsra érdemes figurának az 5x07-ben való szerepeltetéséből, hogy a rész végére földre küldött egy zombit (ujjé!) - s még ha nem is tudta megölni, mivel kereszttel ékesített nyaklánc lógott a nyakában, és nyilván (gondolom), valamelyik híve volt az illető hölgy (vagy valami olyasmi), ez akkor is elkönyvelendő, szép eredmény... 

Beth's back 

Mindig örülök a kis szőke felbukkanásának, mert az egyik legaranyosabb, legbájosabb karakterrel van dolgunk az ő esetében. Bár mintha Dawnék szeretetotthonában keményedett volna egy kicsit - ami nem baj, csak mondom. Sőt, karakterfejlődés szempontjából kifejezetten értékelendő. Most például ügyesen szerzett gyógyszert Carol számára, anélkül, hogy kiderült volna róla, hogy ismeri a frissen behozott sebesültet, vagy, hogy mennyire aggódik a sorsáért. 

A poén, hogy nagyjából ennyi is volt a szerepe a részben. Mármint ennyi történt az 5x07-ben Dawn-ék háza táján. Ami megint csak nem olyan nagy baj, csak mondom, hogy nem vitték túlzásba - pedig én még ismerkedtem volna egy kicsit ezzel a furcsa és enyhén beteg társadalommal ott a kórház falai között.

Na, de lehet, hogy a kövi részben majd többet kapunk belőle. 

A fő az, hogy ez, még ha kevésnek is tekinthető, akkor is abszolút rendben volt. 

Rick viszont badass-ebb, mint valaha 

Mert hát ne felejtsük el, hogy az epizód igazi történései Rick körül bontakoztak ki. Rick körül, aki már a második évad végén kimondta, hogy "this is not a democracy anymore", de úgy érzem, mostanra lépte át igazán ezt a határt. Továbbra is a csapat vezéreként tevékenykedik (bár Deryll is szépen jön fel mostanában, és egyelőre elég jól meg is fékezi az indulatait a neccesebb pillanatokban), de magán kívül most már csak a családjára akar vigyázni. Azt pedig, hogy nagyon durván bedurvult a börtön óta, senki nem tagadhatja. Úgy tűnik, különösen a Terminuson történtek tették keménnyé, és fagy-, hő- no meg ütésállóvá, de legfőképpen céljai érdekében hidegvérűvé és már-már szélsőségesen pragmatikussá. 

Az 5x07 elején pölö, amikor ugyebár tervezgették a nagy támadást a kórház ellen, simán kinyírt volna mindenkit, mert az a biztos és a gyors megoldás. S mert ő most már tényleg eléggé egyértelmű diplomáciát folytat: aki nem a csapat megbízható, bizonyított tagja, az viselkedjen nagyon-nagyon-NAGYON jófiúként, vagy nincs sok esélye a túlélésre...

Tetszik, ahogy Andrew Lincoln hozza ezt az illúzióit vesztett, rezignáltan realista, de ugyanakkor brutális indulatoktól túlfűtött Ricket. Továbbra is ő ennek a szezonnak, ennek a sorozatnak az egyik legerősebb pontja. És lényegesen nagyobb élmény is róla beszélni az 5x07 kapcsán, mint mondjuk Sasháról, aki Tyreese közreműködésével igyekszik túljutni a Bob halála miatti gyászán és önmarcangolásán - ami aztán az epizód eléggé felemás zárásában a veszte is lesz (nem volt valami nagy cliffhanger, kilométerekről láthattuk jönni).

Sőt, még annál is, ahogy a srácok végül, Tyreese tervét megvalósítva, amellett döntöttek, hogy mindenki likvidálása helyett inkább túszul ejtenek egy-két csapattagot Dawnék teamjéből, akiknek a révén aztán csak elérik valahogy, hogy kiszabadíthassák végre drága Willyt Bethet. Na, hát ez az a plan, ami végül is nem működik.

Szóval megint Ricknek volt igaza és az ő utasításait kellett volna követniük... 

Ja, tényleg: és az megolt, mikor Deryll letépte egy élő zombi fejét, hogy azzal semlegesítsen egy rátámadó úriembert? 

Na, az volt a rész egyértelmű csúcspontja!

Összességében,

felemás minőségű eresztés volt ez most. Ami a legjobban tetszett, hogy ismét nem csak egy történetszál alakulásában gyönyörködhettünk - amire azért egy ideje már nem volt példa a szériában. Felettébb kedvemre valónak találtam azt is, hogy most pörgött ám az akció rendesen - nem tököltek, és különösen a Rick-féle brancs viselt dolgait tálalták elegánsan. 

Ami viszont gáz volt, hogy a többi történetszál korántsem képviselt egyenrangú minőséget ezzel. Jenőék csapatának sztorija kerek volt, de lehetett volna kicsit feszesebbre vágott is. Pacifista Pádre a szó szoros értelmében nem értem, mit művel, és ez kifejezetten idegesít. Kezdjenek már valamit vele az írók - dobják be a mélyvízbe, nyírják ki vagy tudom is én! És, ha már a jó karakterek jobb kihasználásánál tartunk: Beth-et is hozzák kicsit jobban játékba a félévadzáróra, mert ez most kicsit kevés volt ám belőle! 

Mindezek persze eltörpülni látszanának amellett, hogy ezen a héten voltak bizony olyan pillanataink, amikor a hangulat és a pörgés szimbiózisa kifejezetten a harmadik évad legjobb részeiét idézte. Főleg azokat, amikor a Governort mentek kifektetni a srácok.

"Eltörpülni látszanának": írtam volt feltételes módban, ugyanis azokkal összehasonlítva van egy dolog, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Most ugyanis az a gáz, hogy Dawn-ban nem látom azt az erőt és a potenciált, ami a jó öreg félszeműben megvolt. Persze jócskán bedurvulhat még, de egyelőre nem hiszem, hogy sok gondot okozhat. Nagyon szolíd és szerény, max fél évados szavatossági idejű ellenségnek tűnik nekem, akit a következő epizódban akár minden további nélkül ki is írhatnak a skríblerek, ha éppen úgy tartja kevük.

Persze nem azért TWD a TWD, hogy mindig ilyen szépen megfeleljen az elvárásainknak...

(Kár, hogy ez nemcsak a pozitívumok tekintetében igaz.)

...

A magam részéről 6,5-öt adnék az 5x07-re, mert hiába láthattuk benne viszont némely szemet gyönyörködtető, egy ideje kissé jegelt pozitívumait a szériának - a minőség hullámzó, és ezúttal összességében nem is olyan meggyőző, mint amilyen az előző hetekben volt.

Na, de lássuk a félévad fináléját és, hogy kitart-e addig a muníció...

A 4x08-hoz hasonló durvulásra ugyan idén valahogy nem tudok számítani - de hátha ezúttal más erényeit akarja majd kidomborítani a TWD...