FIGYELEM! CSAK ÓVATOSAN! 

A KULTÚRNAPLÓ ANYAGA NYOMOKBAN SPOILEREKET TARTALMAZHAT! 

08. 31.

Under the Dome S01E10: Rózsaszín csillagok potyognak az égből. De lehet, hogy lassan cigánypurdék is – ahogy én Stephen Kinget ismerem, ezen sem kéne túlzottan meglepődni. No, persze, ez a széria azért nyilván mértéktartóbban adagolja a fordulatokat a könyvnél, így aztán még nem csodálkoznék, ha az efféle ütősebb meglepetéseket a későbbi szezonokra tartogatnák a CBS illetékes főmuftijai (főleg a töretlen, fanfavorit anyagoknak kijáró nézettség miatt nem hiszem, hogy sietnének velük!). Egy–két butácskább mondat és szitu nélkül persze most sem úsztuk meg –jelenleg toronymagasan vezet nálam az: „OK, baby, megölted a férjemet, de azért majd még meglátjuk, hogyan alakul a közös jövőnk…” – 6,75/10

Dexter S08E09: Dexter mazochista típus. Legalábbis mostanában. Nem szereti megkönnyíteni a saját dolgát – most is, már rég terítéken lenne a kiváló megoldás, amellyel remekül lezárhatná élete mostani zűrzavaros szakaszát – de ő a tipli helyett belefog egy sorozatgyilkos-kolléga hajszolására, csakis a spirituális mama (ráadásul inkább vélt, mint valós) kedvéért. Egyébként mostanában Debra kitartását is kezdem csodálni. Mármint nem semmi, amit ez a csaj részről részre az arcába kap a bratyótól, és mégis mosolyogva tűri. – A karakterek teherbírásán túl persze akad bőven sok egyéb csodálnivaló is a Dexterben. A széria nagyon rendben van, és éppen ezért fáj annyira, hogy only three episodes left… - 9,75/10

08. 30.

Low Winter Sun S01E02: Ez a remek epizód még inkább megerősítette a hitemet a Low Winter Sun spirituszában. Az AMC új zsaru-projectje, mely a félig-meddig már szellemvárossá vedlett Detroitban bonyolítja cselekményét, igazi kemény piához hasonlatos élményt tartogat. Mit tartogat, dehogy tartogat. A pilotban még komótosan, most viszont már teljes elánnal önti az arcodba a deciket, még ha kapálódzol is ellene. Alakulnak a karakterek, alakul a sztori, s a múlt sötétjéből egyre érdekesebb fejlemények derengenek elő. Ha ilyen lesz a folytatás is… - 7,75/10

08. 08.-08. 29.

A nettelenség szomorú napjairól, amelyek e két dátum között leleddzenek, nem készítettem külön, minden napra lebontott feljegyzéseket.  De mégis muszáj volt valamiképpen összefoglalnom az ekkor megtekintett anyagokkal kapcsolatos fejleményeket, melyet ebben, illetve ebben a cikkben találtok… 

08. 08.

Orange is the New Black S01E05: Egy remek epizód, ráadásul használt tamponban turkálós naturalizmus nélkül? Komolyan, valahogy kb. most kezdem élvezni a sorozatot. Ötletes fordulatok, hihetetlenül jóféle atmoszférateremtés – és csirke! Realista életérzés, életszagú poénok – és csirke! Erős női karakterek, domesztikálódó Jason Biggs – és csirke! – Azt hiszem, szeretni fogom ezt a sorozatot. – 8,25/10

Falling Skies S01E10: Határozottan megállapíthatom, hogy még egyszer jó ideig nem fogom ledarálni az első szezont. Mert legyünk őszinték – voltaképpen itt még nem történik szinte semmi. A duplapiloton és jelen évadzárón kívül kevés az igazán markáns dinamikájú epizód. Cserébe viszont a szezon struktúrája nagyon rendben van – jól össze van rakva, elismerésem. Jöhet a második eresztés redarája és aztán végre a legfrissebb részek! Végre! – 9/10

08. 07.

Under the Dome S01E07: Látjátok, ez itt a búra magja. Merthogy ilyenje is van. Egy kis minibúra, benne egy fekete izével (ez most végül is egy dínótojás vagy micsoda?)… – Na, mindegy. Egyébként ez a rész sem volt valami nagy eresztés, pedig a közepe táján már-már azt kezdtem hinni, hogy visszatér a kettővel vagy hárommal ezelőtti epizód hangulata. Stephen King megint csak nagyon csekélyke nyomokban volt jelen az összetevőkben: sok ártalmas e-szám ellenben annál inkább. Már többen is írták, de csak megerősíteni tudom: ez a sorozat buta. Több fantáziát, ötletesebb fordulatokat kell, hogy követeljek rajta – mert nem hiszem, hogy ez az alapanyag hibája lenne (már amennyire az írót ismerem)! Na, mindegy – az évad végéig még csak kihúzom valahogy… - 6,5/10

08. 06.

Dexter S08E06: „Hello Dexter! Are you remember me?” – Hoppá. Amikor már azt hinné az ember, hogy kreátoraink nem tudják 100%-osan, hogy mit is csinálnak pontosan, kiderül, hogy – dehogynem! Hihetetlenül sűrű és hibátlan volt ez az epizód, a következő heti anyag ajánlójának ismeretében pedig azt mondhatom, elképesztő második fele lesz ennek a szezonnak. Miközben Dexter körül egy egész új csapat kezd formálódni, visszatér néhány meglepő régi karakter is, hogy még jobban megkavarodjanak a dolgok. – Markáns és sűrű történések jönnek, és megint nem lehet tudni, hogy hogyan is végződik majd pontosan ez a történet. A nyolcadik évad hullámvasút, és egyre gyilkosabb lesz ez a ride. Huh! – 10/10

08. 05.

Copper S01E02: OK, az Five Points-i helyszínelők második részben kicsit jobban a helyükre kerültek a szereplők jellemvonásai és érintkezési pontjai – ami jó (mert például az egyik karakterről azt hittem, hogy rossz arc, miközben kiderült, hogy nincs sok gond vele). Kaptunk némi korabeli életérzést és történelmet is – ami megint csak kifejezetten jó, mert segít az atmoszférateremtésben. Viszont: a cselekmény nem sokat haladt előre, és az a kevés történés sem volt valami izgalmas – a karaktereink pedig nem váltak érdekesebbé vagy könnyebben megkedvelhetővé most sem. A Copper második blikkre inkább kétesélyes, mint a pilot után, amikor kevésbé volt bíztató. Hátha felpörög egy kicsit – reménykedünk… - 7/10

Arrested Development S04E07: Azt hiszem, most már tényleg minden fontos karakter kapott saját részt – kivéve talán George Michael-t, akinek ugyan nagyjából ismerjük a mostani dolgait, de azért nem lenne rossz kicsit jobban elmerülni a korábbiakban, illetve Bustert. Remélem, utóbbi nem marad meg részenként egy-két poénos mellékkarakternek, mert azt nem díjaznám. Az egyik legmókásabb figura volt, az első három szezonban is. – Ez az epizód egyébként Gob-é volt, akinek továbbra sem sikerül igazán befutnia bűvészként. Sőt, még egy-két keresztény szektát és egy hollywoodi tinisztárt is magára haragított. Arról meg már nem is beszélek, hogy riválisa, a nagy Ben Stiller mágus visszatért! (Mondjatok még egy akármit, hol Liza Minelli és Ben Stiller egy helyen szerepelt… Úristen…) – 9,8/10

08. 04.

Copper S01E01: Részletek vonatkozó írásomban. Tény: kéne folytatnom a redarákat de ehelyett, hirtelen és váratlan jött ötleteknek engedelmeskedve, új anyagokba kezdek bele. Na, nem baj, csak utolérem magam előbb-utóbb a Falling Skies-zal, meg a Game of Thrones-zal is, sőt, még tán a Homeland-et is kivégzem valahogy (ezek a legfontosabb pótlások, amiket nyárra terveztem, de hát ott van még a The Carrie Diaries is, meg a BSG: Blood and Chrome, amelye BSG fanként sajnos kötelező lesz pótolnom, és… áh, nem is folytatom). A lényeg, hogy redarák és bősz pótlások helyett megint egy új anyagba kezdtem bele. Az a fránya western-mánia ennek is az oka… - 7/10

08. 03.

Orange is the New Black S01E04: OK, már beletörődtem – minden OitNB részben lesz majd egy-két jelenet, amikor az undor leplezetlen arckifejezését magamra öltve kell majd elfordulnom a képernyőn látható viszolyogtató képsoroktól – de a fennmaradó 45 percre nézve kétségtelen tény, hogy nem lehet megunni az anyagot. Ügyesen tálalt dráma, jó karakterek, erős flash-ek, életszagú fordulatok. És a mostani epizódban Jason Biggs sem szerepelt végre – ujjé! Szeretni fogom ezt a sorit! – 8/10

Top of the Lake S01E07: Ti, belassult feliratkészítők, és te is, faramuci új-zélandi angol, ami megakadályozta, hogy eredeti nyelven kövessem végig az elmúlt évek egyik legérdekesebb átívelő-szálas krimi-próbálkozását: végre, vagy 3 hetes késéssel, csak meg tudtam nézni a befejező epizódot is! És elárulhatom: nagyot ütött – a vége kicsit homályos volt, de újra átpörgettem és minden világossá vált. Egy élmény volt. Nem is akármilyen… – 8,75/10

08. 02.

Orange is the New Black S01E03: OK, egyelőre úgy tűnik, hogy a realisztikus fordulatokkal és fantáziadús ötletekkel együtt a naturalizmus is benn marad majd az Orange is the New Black tarifacsomagjában. Ez van. Meg kell barátkoznom a gondolattal, vagy skip-elnem kell az anyagot. És egy nagy baj határozottan van: az anyag túl jó, hogy skip-eljem. Tegnap még ravaszul titkoltam, de az a helyzet, hogy a sokat emlegetett használt tamponhegyekben turkálás (ez a legtalálóbb elnevezés a sorozat eme tulajdonságára) dacára egészen jól jövök ki ezzel a sorozattal. Cseppet sem unatkozom – egy csomó érdekes és izgi dolog történik, pedig még csak három részen vagyunk túl. Az elmondottakon kívül pedig még egyvalami nagyon tetszik: a kettős flashback-szerkezet. Ugyanis minden epizódban kapunk visszaemlékezéseket egyfelól Pátyolgatnivaló Piperünktől (nem tehetek róla, hogy elragadtattam magam, de olyan aranyos ez a csaj), másfelől az éppen aktuálisan középpontba állított random karakterünktől. Így megmarad a főszereplő kitüntetett pozíciója, plusz a mellékfigurák is kellő hangsúlyt kapnak. Az a helyzet, hogy ez baromi király dramaturgiai fogás, és ennek a ténynek a jelentőségétől még akkor sem tudnék eltekinteni, ha egyébként utálnám  sorozatot… – Még a végén ez az anyag is meg fog venni kilóra? Mi lesz itt, kérném tisztelettel?– 8/10

The Killing S03E10: Nem tudom, hogy melyik volt a The Killing legjobb epizódja. Azt sem tudom, mi alapján lehetne kiválasztani a sok pazarból a legpazarabbat. Hiszen az egyik rész azért jó, mert mindfuck, a másik azért, mert akció- és történésdús, a harmadik a párbeszédek, a negyedik a dráma, az ötödik a katarzis, a hatodik meg a hitelesség okán lehetne a legfajább. Nem tudom – csak azt, hogy a harmadik évad tizedik epizódjának minden bizonnyal sok sansza lenne arra, hogy kiérdemelje ezt a címet… – Pedig a cselekmény voltaképpen egyetlen helyszínen, egyetlen börtönben bonyolódik. A célkeresztben Linden és Seward, a harmadik szezon halálra ítélt, Peter Sarsgaard által alakított született börtöntölteléke áll. Istentelenül torokszorongatók a közös szekvenciáik – egyszer úgy szorongatják a torkodat, mintha el akarnák metszeni egy rugós késsel, másszor meg, mert majdnem elsírod magad a katarzistól. Az epizód vége sejthető – ebben a sorozatban ritkák az irreális, elképzelhetetlen fordulatok – de nem is az a leglényegesebb, hogy mi lesz S sorsa, hanem, hogy mindez, amit már sejtettünk előre, hogyan történik majd meg. S most látszik, hogy marhára érdemes volt építgetni a börtönőrök karaktereit, most érik be egy csomó dolog, ami korábban akár fölöslegesnek is tűnhetett. Pedig aki bízik ebben a szériában, az tudja, hogy itt semmi sem fölösleges… - S ha nem volna elég Sargaard és Mireille Enos kettőse, itt van még nekünk Kinnaman is, aki megint… Áh, nem is folytatom. Jó bornak nem kell cégér. Aki meg nem nézi a The Killing-et, az úgy is bánhassaja…  – 10/10

08. 01.

Arrested Development S01E05-S01E06: „Végre folytatódik a történet a családról, amely…” – Hát szóval, értitek. Mármint, aki látott már akár egy részt is az Arrested Development-ből, az érti. Sajnos rá vagyok utalva a feliratos verziókra a sorozatból (amelyek igen lassan érkeznek, de megéri rájuk várni, hisz egész minőségi fordítások!), mert angolul nekem túl sűrű ez az anyag. Ennyire sokrétegű szellemességek ennyire infantilis kontextusba ágyazva – nincs még egy ilyen sorozat mostanában, az biztos. Ha pedig az ember mindenre figyelni akar, az már egyfajta agygyilkos agytorna! Ezért én általában még így is (vagy hát éppen ezért), kétszer nézek meg egy részt. Szégyen ide vagy oda, amúgy sem vagyok nyelvzseni... – 10/10

Orange is the New Black S01E02: Jajj nekem! Lehet, hogy bennem van a hiba, de elejétől kezdve sejtettem, hogy ez az anyag nekem túl naturalista lesz. OK, vannak aranyos jelenetek a sorozatban (a főszereplő minden hibája ellenére rendületlenül szimpatikus számomra!), és tényleg rengeteg az ötletes, okosan tálalt, minőségi fordulat. Látszik, hogy a sorozat high concept szeretne lenni, és minden esélye meg is volna rá, ha… - Igen, most is van egy „ha”. Mert bizony, „ha” nem lenne ennyire naturális, én bizisten, kedvelném. De ehhez a szériához képest a Borat korhatár nélkül vetíthető esti mese. Komolyan. És akkor most hadd ne részletezzem, mire is gondolok pontosan… Brr… - 7,5/10