21 nap alatt (egy hét, és meglett volna a legendás filmcím) azért sok mindent összenézhet az ember, még ha nincs is nete, s csupán kávézókban vagy haveroknál töltögethet. Nekem azért nem volt olyan sok időm, mert seregnyi – és tényleg, túlzás nélkül mondom, seregnyi – teendőm adódott a nettelenség kemény napjai alatt – esküvőtől bojlercseréig, ami a csövön kifér.

De még így is szinten tudtam tartani magamat néhány projecttel, ami határozottan örömteli fejlemény. Ezekről adok most (és a következő napokban) számot. Persze nem napi bontásban – lusta is voltam számon tartani, hogy melyik napon mit néztem éppen. Inkább tematikusban. Hogy ez mit jelent, azt kiválóan megszemlélhetitek a továbbiakban (és a holnap érkező második etap során).

A búra alatt a helyzet változatlan – Under the Dome

Az Under the Dome szép új világában nem sok minden történt augusztus eleje óta. A titokzatos képződmény alatt rekedt kisváros lakossága egyre furcsább események szemtanúja, de ez nem késztet jóformán senkit arra, hogy végre elfogadható, árnyalt motivációjú karakterré váljon (kivéve talán Junior-t, aki egyre furcsább és egyre érdekesebb figura, és már korántsem tűnik olyan elmebetegnek és irritálónak, mint korábban).

A széria legnagyobb erénye még mindig a történetvezetés és az egyre differenciáltabb atmoszférateremtés. Legnagyobb hátránya pedig, hogy néha kicsikét ostoba. Hátha kinövi…

A híd túl messze van – The Bridge

Abbamaradtam a második epizódnál az USA és Mexikó közt feszülő határhíd környékén játszódó skandináv remakiként egzisztáló The Bridge-dzsel – talán, mert arra a délutánra emlékeztet, amikor megkezdődött 21 napos kálváriám (nehogy már komolyan vegyétek ezeket a sirámokat, direkt túldramatizálom), hiszen akkor pusztult el a vinyómmal együtt egy teljesen kész kritika, amelye neki szenteltem, s amit már csak fel kellett volna lőni és passz. Ahelyett, hogy azt újraírnám, most csupán azt emelem ki – határozottan alakul ez a sztori. Lassan építkezik, komótosan pakolgatja egymásra az építőkockákat, de a motivációk mélysége már a második epizódban is érzékelhető volt, és, a jó kritikusi és laikusi vélemények tükrében nagyon úgy tűnik, hogy azóta még csak erősödött. A karakterek különösen markánsak ebben az anyagban – Demian Bichir és Dinae Krueger kettőse egyenesen meggyőző.

Remélem e szériával is minél előbb a pótlás közelébe kerülök, de most tényleg töméntelen anyag szakadt rám, úgyhogy ne várjatok tőlem túl sokat e tekintetben (sem).

Már nem izgat a használt tamponban turkálás - Orange is the New Black

Lehet, csak immunissá váltam rá, de az Orange is the New Black legzavaróbb tényezője, a sorozatbéli női börtön szemetesében való rendszeres turkálás, valahogy most már nem tud zavarni. Ám itt nem csak immunitásról van szó – annál sokkal többről. Ugyanis a széria továbbra is határozottan kiváló, és meglehetősen kidolgozott. Hiába a Netflix-qualität egyszerűen nagyszerű, és ezen, úgy tűnik, semmi sem változtathat. Az meg már tényleg csak hab a tortánt, hogy Taylor Schilling rettentően aranyos, a mellékkarakterek tényleg erősek, s a kettős flashback-szerkezet, amit pilotkritikámban már szétdícsértem, továbbra is nagyon jól működik.

Ez az anyag remek elegye a sajátos humornak és a sajátos drámának. Tényleg nincs még egy ilyen sorozat. A pilotban már úgyis megmondták, hogy ez nem az OZ lesz, és lám…

Cassie - Skins: Pure

Már csak Cook adagja van hátra. Mármint a Skins legújabb, utolsóként aposztrofált szezonjának duplaepizódjai közül. Cassie tehát végre megvan. Mármint az ő nagy cameo-ja, amire ugyebár nagyon vártam, mert én anno, a korábbi szezonokban, nagyon szerelmes voltam Hannah Murray karakterébe. Az írók rettenetesen jól tették, hogy bátrat léptek – hősnőnk már nem anorexiás (legalábbis nem orvosi mértékben) és többé nem mondja azt, hogy „oh lovely” (hazudnék, ha azt mondanám, hogy kicsit sem hiányzott ez utóbbi körülmény).

Meglátszanak rajta az eltelt évek és ennek nagyon örültem – erővel és melankóliával teli volt ez a két epizód. Alig várom, hogy részletesebben is írjak róluk. Hamarosan sort kerítek erre, ígérem.

Skins season 5 befejezés

Vérszemet kaptam. Annyira tetszett a Pure első része, hogy úgy döntöttem – kizárt, hogy ne folytassam a korábbi szezonokat ott, ahol abbahagytam. Így végül döntöttem: ledarálom a hiányzó három epizódot az ötödik etapból. Korábban itt sokalltam be a sorozatra – most meg szinte faltam a szóban forgó adagot. Tényleg jó volt – nem tudom miért, de most sokkal jobban tetszett, mint két évvel ezelőtt.

Szép egyenletes volt a szezonzárás, hibát nem találtam benne, és még az új karakterek is kedvelhetőek voltak. Nem tudom mi történt, még én is keresem a válaszokat…

Potyogó álmennyezet - Falling Skies

Tévés tempóval haladtam a Falling Skies redarám esetében. Szó szerint – ugyanis ott tartok, ahol most a Viasat 6. Nem jutottam előbbre. A hangulatom folyamatosan hullámzó, ha errl az anyagról van szó – az egyik epizóddal maximálisan elégedett tudok lenni, de aztán jön egy másik, és akkor meg már nem olyan faintos minden. Megint sok a családi összeborulás, megint sok a nyál. Ha darkosabb lenne ez a széria, akkor falnám igazán. Mint a Walking Dead-et. Na, az a nekem való. Érkezik is hamarosan az új szezon, alig bírom kivárni.

Lehet, hogy a posztapokaliptikus elvonási tüneteimet enyhítettem csak ezzel a redarával, amíg erre nem kerül sor? Ha így volt, ha nem – ha belevágtam, előbb-utóbb végigcsinálom ezt is. Pedig még hol van a Game of Thrones, meg a Homeland, jesszusom… És már itt a szeptember…

Amitől rettegtem… - Archer a magyar tévében

Ok, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Már, amikor elkezdtem nézni minden idők legbetegebb kémes szériáját – ami ráadásul animált – úgy két-három esztendővel ezelőtt, már tudtam, hogy eljön az a nap, mikor leszinkronizálják. És rettegtem azt, mert tudtam, hogy bele fogok nézni, és nem fogom tudni abbahagyni – pedig kínszenvedés lesz. Igen, mert annyi a lefordíthatatlan utalás, finomság és apróság az Archer-ban, ami átültethetetlen a mi egyébként nagyszerű nyelvünkre, hogy belekezdeni is kár.

A Comedy Central szinkronja egyébként is borzalmas (iszonyat idegesítőek a hangok – főleg Arhcer-mamáé és Cyrill-é!) – kerüljétek, ahogy csak tudjátok. Ha valamit csak eredeti nyelven szabad nézni, akkor ez az…

*

Nos, ennyit mára – holnap jövök az új AMC-s premierekkel és Dexterrel. Ezekről kicsit bőbeszédűbben fogok nyilatkozni, úgyhogy leválasztottam őket erről a posztról. Végezetül egy bejelentés: szintén holnapra ígérem, hogy felveszem a kultúrnapló elejtett fonalát is – és ezzel végre visszatér a régi rend a blogra…

- Szöllő -