OK, aláírom, ez a cím röhejesnek is hangozhat. Rendben: nagyon-nagyon röhejesnek (is) hangozhat. Pedig nem szántam annak. A Sziget, mint a Lost másik főszereplője a Végzet mellett, nagyon erős és nagyon vonzó önálló karakterisztikával bír. Ezen a helyen több a térerő, mint egy mobil-adótorony tetején. És akkor még enyhén fogalmaztam… - Már szokásosnak nevezhető Lostos rovatom legújabb írása leledzik, ahol lesz némi elvont okoskodás is – de ígérem, nem sok. Tényleg!

„Guys, where are we?” (Charlie Pace, 1. évad 1. rész)

Az első évad első részének záróakkordjaként a túlélők kis csapata felmászik egy hegyre, hogy rádióamatőrködjön kicsit. Ugyanis, mivel a tengerparton nincs vétel, muszáj valami kimagasló pontot találniuk, hogy S.O.S. üzenetet küldhessenek szét – ám hőseink ekkor szó szerint belefutnak egy francia nő 16 éve ismételgetett, és valahonnan a Sziget belsejéből, egy adótoronyból érkező kétségbeesett segélyhívásába. Persze mindenkiben meghűl a vér – Shannon kétségbeesetten bámul maga elé, Sawyer a szokott módon morcos pofát vág, Boone Damon Salvatore-hangonkijelenti, hogy most állatira be van tojva… - Charlie meg körülnéz és felteszi a mindenkiben motoszkáló kérdést – „gyerekek, hol a fészkes fittyfene segge lukában vagyunk?”

És ez csak az első, bizonytalan kérdés.

Hiszen később kiderül, hogy a relatíve azért kicsike Szigetre össze van zsúfolva vagy egy tucat DHARMA munkaállomás és bunker, egy Othersville, egy adótorony, egy ősi templom, egy egyiptomi istenszobor és kb. még egy seregnyi bizarr hely. Plusz, e Pokoli éden különleges mágneses mezővel bír (ez teszi megközelíthetetlenné a vízen és láthatatlanná a Google Earth-ön), másképp múlik itt az idő, sőt, a genius loci halálos betegségeket gyógyít meg (vegyük csak Locke lábát vagy Rose rákját), tetszőlegesen költöztethető a világ számos pontjára és van egy hely, ahol bármikor ki lehet pottyanni a föld másik oldalán, ha az emberfia történetesen megunta a dzsugelharcot.

Sok a rejtély, bezony, de a legvégére nagyjából mégis körvonalazódik, hogy minden kérdésnek, amely a Szigetet érinti, egy ősi mítosz az alapja – volt ugyanis itt egy forrás valaha, ahonnan valamiféle tiszta energia áramlott. Egészen addig, amíg egy halott teste történetesen bele nem hullt. A halott Jacob, történetünk idején a sziget egyik legősibb és legnagyobb hatalmú lakója, bátyjának (aki állandóan sötét öltözékben mászkál, ezért a rajongók elnevezték MIB-nek – egyébként a készítők először Samuel-nek akarták hívni, de aztán úgy döntöttek, ne legyen neve, hogy ezzel is növeljék a karakterét körülvevő misztikumot) a halott teteme, amit maga Jacob hajított be a mondott helyre (mivel előzőleg, többek között, megölte az anyját – mindegy, hosszú történet). Így született az a bizonyos Smoke Monster, amely azután sok csúnyaságot művelt a hat évad során.

Jacob, mint a Sziget őrzője és a Smoke Monster, mint a legnagyobb romboló ereje – aki időnként a halott brother (MIB) alakját is felveszi – innentől kezdve esküdt ellenségek, és folyamatosan folyik köztük a harc a hely birtoklásáért. A Sziget tehát ekkortól (az SM születése nagyjából Kr. e. 30 körül történt) játékterén zajlik, minden – értsd MINDEN – esemény az ötvenes évek hidegháborús atomkísérleteitől Jackék gépének lezuhanásáig, a DHARMA berendezkedésétől Widmore-ék ténykedéséig. (A Sziget különleges tulajdonságai közül több is bizonyíthatóan ebből a misztikus párbajból ered.)

Ez a háború folyamatosan szedi az áldozatait. Vannak, akik évszázadok óta élnek már a Szigeten és nem mehetnek el (mint pl. Richard Alpert, aki Jacob hírvivőjeként dolgozik), vannak, akik csupán harminc-negyven éve – de a két háborúzó fél mindkét oldaltól megköveteli az áldozatokat. Ben a saját és a lánya életét adta oda azért, hogy szolgálja Jacobot, Locke-nak meg kellett halnia ahhoz, hogy belebújhasson a Smoke Monster. De nem kell ahhoz Bennek vagy Locke-nak lenni, hogy a Sziget a szó szoros értelmében magába olvasszon: ugyanis, aki egyszer belépett ide, az menthetetlenül kötődik ehhez a helyhez. A társaság felének a Szigeten rekedésén túl ez is Jack és a többi Oceanic Five oka, hogy, miután végre hazatérnek a negyedik évad végén, néhány hónappal később mégis visszamenjenek az ötödik során.

Jacob és MIB közül egyébként egyértelműen az előbbi a jófiú, hiszen ő őrzi a szigetet és a titkos forrást, és éppen ennek megőrzése végett vezérli a Szigetre a lostiek csapatát. MIB viszont meglehetősen gonosz srác (pl. csak úgy, kedvtelésből megöli Russeau, a fentebb emlegetett segélyhívást küldő francia nő összes a Szigetre érkező barátját). A módszereik mégis ijesztően hasonlóak: a spirituális hitet, a rendkívül erős elhivatottságot képviselő személyiségeket keresik, választják ki maguknak (pl. Jack, Locke, Mr. Eko, Ben, Desmond, Hurley, Richard Alpert, Eloise Hawking és mások), hogy velük, és sleppjük segítségével (hisz spirituális vezető követők nélkül semmit nem ér) teljesíttessék be saját végzetüket…

Ez a mechanizmus ijesztően hasonlít az életre – talán Isten és a Sátán is így használ ki minket, még ha az egyik a jó, a másik a rossz eszközeként is teszi ezt? – Tehetjük fel a vallási utalásokkal éppen nem fukarkodó Lost egyik legfontosabb alapkérdését.

Meglehet.

Ami azonban biztos: akármit is csinálunk, akárkik is követnek vagy akárkit is követünk, mindannak, amit végigélünk, oka és értelme van. És ezt a pozitivista hitet a cselekvésben és az élet nagy dolgaiban, a Lost kőkeményen és szinte mindig hangsúlyozza.

Ezért van az is, hogy a Sziget egy olyan hely, ahol ez az Ok és Értelem olyan közel van (szinte karnyújtásnyira), hogy nem tudsz nem odafigyelni rájuk – ugyanakkor még itt is nagy utat kell megtenned ahhoz, hogy meg tudd érteni a feladatodat és a küldetésedet. A Sziget nem purgatórium – ahogy azt sokan felvetették. Hiszen a purgatórium az a képzeletbeli hely, ahol hőseink a hatodik évad flash-ei során lassan ismét önmaguk és a Sziget élményére ébrednek. A Sziget csak előszobája a purgatóriumnak, de egyúttal egy igazi kegyelmi állapot is – hozzásegít, hogy megértsd: mit keresel itt a Földön és mi a dolgod pontosan.

S ezért van az, hogy a Sziget e történet hőseinek legnagyobb és legfontosabb élménye. Nemcsak életre szóló, de élet fölötti: több, mint az egész addigi életük. Mi, rajongók (ritkán használom a szót magamra, de most fogom, mert tényleg az vagyok!), többek között, azért is imádjuk annyira a Lost-ot, mert pontosan ilyen élményekre vágyunk: amelyek átformálnak, és amelyek révén szó szerint újjászülethetünk.

Aki azt mondja, hogy nem szeretne átélni egy ilyen kalandot, egy ilyen mentális utazást, az hazudik. S tapasztalataim szerint elsősorban mindig is az ilyenek utálják legjobban ezt a sorozatot…

- Szöllő -