20. TITANIC FILMFESZTIVÁL

balf.jpg

Így foglalja össze a történet talán legfontosabb tanulságát a vikingnek is beillő fizimiskájú Rasmussen (Anders Baasmo Christiansen). A csirkeszárnnyal való kereskedés ugyanis legális biznisz – legalábbis a vállalkozások tevékenységét különösen szigorú törvényekkel szabályozó Skandináv államokban), e népszerű norvég opuszban viszont nem sok legális dolog történik. A film játékidejének túlnyomó részét alapjában határozzák meg a nemcsak önsorsrontó, hanem még, ráadásul illegális bénázások, a törvények sorozatos (és végeredményben következmény nélküli!) áthágásának megannyi formája. Hőseink egyre nagyobb hibákat vétenek és egyre nagyobb ostobaságokat követnek el.

Rasmussen már a film elején rájön a nagy igazságra – de más kérdés tudni, és más kérdés cselekedni. Mert a csirkeszárny valóban jó biznisz a maga módján – de kezdőtőke és még inkább vasakarat kell ahhoz, hogy valaki elkezdjen kereskedni vele. Legalábbis négy önsorsrontó főhősünk esetében ez biztosan igaz. 

balf1.jpg

Az illegális melók többnyire több pénzt ígérnek, kevesebb energiabefektetéssel – csak az a gáz, hogy hőseink nem úgy néznek ki, mint akik profi módon vennének részt az ilyen alvilági játékokban. Pitiánerek, és ezt ők is tudják. Csinálhatnák jobban, és ezt szintén tudják.  

De ki tudja: talán nincs is hozzá túl sok kedvük…

balf2.jpg

Ez a „tudom, hogy kell győztesnek lenni, de nincsen hozzá kedvem” életérzés mindig is jó volt arra, hogy megdobja egy film hangulatát. Hisz valljuk be – legalábbis kicsit – mindnyájan lúzerek vagyunk, mindnyájunkban ott lapulnak azok a tulajdonságok, amelyek rokonítanak minket a „Rasmussen-félékkel”

A Magyarországon nem annyira ismert fiatal norvég rendező, Øystein Karlsen, akinek Dag (Nap) c. tévésorozata egyébként egészen hasonló tematikában utazó projektnek tűnik (miért nem hozzáférhetőek az ilyen dolgok idehaza?), valamit nagyon tudhat a mindnyájunkban ott lapuló, kezét széttáró és szemét lesütő örök vesztesről, mert új filmje, a Balfék, mely pontosan ezt a karaktertípust állítja története középpontjába. meglehetősen népszerű fesztiválmozivá nőtte ki magát. Legújabban éppen nálunk, a Titanic Filmfesztiválon tűnt fel, de egyébként is: igen jól szerepel a nemzetközi porondon. 

balf3.jpg

Az ok valószínűleg nem eme opusz zsenialitásában keresendő, mert olyanja azért nincsen neki. Nem. Az emberek azért tartják szeretnivalónak ezt a Balféket, mert a kortárs skandináv filmek megszokott, sajátos fekete humora keveredik benne az önsorsrontó lúzerek felemlegetett toposzával, amely pedig ősi filmtörténeti vándormotívum.

Hisz az önsorsrontó lúzereket a lelke mélyén mindenki szereti…

A címbéli Balfék nem az emlegetett Rasmussen, hanem Jack (Jon Øigarden). Jack-ot (dzsákknak kell ejteni!) mindnyájan ismerjük – ő az a bőrkabátos, borostás fószer, aki a negyvenhez közelít, van neki pocakja, de az nagyban hozzájárul a sármjához. Ő az a pasas, akinek felesége és kislánya van, de ő mégis későn megy haza hozzájuk, elfeledkezik a családi eseményekről és, bizony, lépten nyomon, hogy úgy mondjam, expressis verbis, félredug, amikor csak teheti. Hisz már gyerekkorában megtanulta az apjától, hogy kisvárosi akárkiként csak úgy lehet valaki, ha rendszeresen, minél többet szexszel (s ha lankad a hangulat, egy kis kokain mindig kéznél van). De aztán odaáll, szánja-bánja, széttárja a kezeit, megvonja a vállát, és az asszony (Rebecca – Rebecka Hemse) megbékül, a haverok meg vállon veregetik. 

Jack egyébként Rasmussen (róla a címbéli megjegyzésen túl tán még annyit érdemes tudni, hogy rendszeres szórakozása beszívva behatolni egy autószalonba, és egy piros Porsche-ban aludni át az éjszakát) barátja, ők ketten pedig Glen (Atle Antonsen) spanjai. Glenről nem sokat tudunk meg – csak annyit, hogy történetünk elején 3,8 kg kokóval útra kell a-ból b pontba, majd annak rendje és módja szerint karambolozik – egy jávorszarvassal! – (első mondata a kórházban való ébredése után: „Nem sikerült…”) – mert ő sem tud semmit megcsinálni rendesen. A gond azonban nem is itt van, hanem egyrészt ott, hogy a kokót megtalálják a rendőrök, másészt, hogy valakinek nagyon kellett volna az a pár nájlonszatyor, és az illető bizony nagyon mérges. 

balf4.jpg

A korosodó kisstílű drogkereskedő természetesen Jacket találja meg – s ennek nyomán a kis norvég Mucsaröcsöge királya pillanatok alatt olyan helyzetbe kerül, ahol kétségbeesve, a földön térdelve, tanácstalan arccal, egyik ujja híján, annak vérző helyét kötésbe szorítva és egy elnyomott cigarettacsikk nyomával az arcán kell újra összeraknia az életét, darabról darabra… 

Jack, Rasmussen és Glen gyerekkori jóbarátok. De csapatuknak van egy negyedik tagja is – egy negyedik testőr: egy nő. Robin (Tuna Novotny) egyedül próbál felnőtt lenni ebben a bagázsban. Ő az egyetlen, aki felelős döntéseket igyekszik hozni. Persze ő is komikus figura a maga módján – miközben próbálja „megnevelni a fiúkat” (ami már önmagában is mosolyt fakaszt), mégis velük lóg, mégis segít nekik, mégis támogatja őket, ahol, és amikor tudja. 

Mindezt pedig azért, mert az igazi barátság bizony erről szól. S ha van tanulsága ennek a mozinak, az biztosan az, hogy „egyedül nem megy”, s hogy a legnemesebb barátság néha a legtompább jellemek mélyén rejtőzik.

balf5.jpg

Sovány tanulság. 

A skandináv mozi kortárs tételei ugyanis bővelkednek olyan karakterekben, történetekben, amelyek jóval több és gazdagabb meszíddzsel tudnak szolgálni a nézőjük számára. A Balfék végül inkább a konformista utat választja a megdöbbentés, vagy a sárga ösvény elhagyása helyett.

De ez végül is nem baj. Hisz a színészek jók, az erős hangulat átjön, a poénok pedig nem csak ülnek, hanem egyenesen sírva röhögnek magukon, és csapkodják a térdüket. S ha elunták ezt az önreflektív játékot, nekiállnak csirkeszárnyat grillezni a rövid norvég nyár sápadt fényében, egy kis tóparti nyaraló kertjében… 

Hisz abban van a nagy pénz… 

balf6.jpg

-Szöllő-

Címkék: vígjáték

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr295243677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása