Kritika: A hónap másik nagy horror prequel belépője a Bates Motel, ami Alfréd Hitchock immár klasszikus Psychoja (1960) miértjeinek feszegetéséből próbál megélni: a sztori nagy előnye, hogy sok "konfliktust" tud eladni: rögtön ott van az oidipusz komplexusos anya-fiú szerepekből kibontakozó dráma: mindannyiunkat érdekli az a kérdés, hogy milyen lehetett Norman Bates halott anyja életében? Vera Farminga, pedig pazar választás Norma Louise Bates szerepére: egyszerre csinos nő, akinek épp egy hajszálnyival kéne normálisabbnak lennie, hogy a Született feleségek boldog kertvárosi életét élhesse, de valamennyi megmozdulásában ott zsarnokoskodó "feleség", anya. Freddie Highmore megint csak jó választás a frusztrációkkal teli, elveszett fiatal Norman szerepére. Úgy élnek a Bates Motelben, mint akik hosszú ideje házasok lennének: az egészt pedig az anyja szeszélyeinek folyamatosan meghátráló fiú tartja fenn.
Ügyesen fonják ebbe bele a "rivális" férfi karaktereket: mint Norman bátyját, Dylan Massettet (Max Thieriot) és Zack Shelby seriff helyettesét (Mike Vogel). A báty betoppanása pedig annyira feszültre sikeredett, hogy már szinte epizódról-epizódra fogja várni a néző, hogy mikor teszik el láb alól, holott érezhetően több részre rendezkedett be. A családi "békét" veszélyeztető ingerek másik része, pedig a Norman elég sablonosra sikeredett beilleszkedési történetéből ered: maga számára is furcsa módon tetszik a csinos és népszerű Hitchcock-i szőkeségnek - Bradley Martin -Nicola Peltz játssza-, azonban lassan felülkerekednek a fiún (némi anyai ráhatásra persze) elmagányosodáshoz, a közösséggel való szembe forduláshoz vezető beilleszkedési problémái (szerintem előbb- utóbb valaki áldozatául esik a Normanban lejátszódó konfliktusoknak az iskolából). A Hitchock-féle elfuserált családi idillnek szimbólumává nőtte ki magát a kísérteties motel és a kies környezete, ami megint csak egy furcsa kérdést kreál: Ugyan is az egész sorozatra jó értelemben zsibbasztóan hat az az érzés, hogy olyan szereplők életét követjük nyomon, akik sorsának végkimenetelét ismerjük. Erre lépik meg a készítők azt a zseniális húzást, hogy a napjainkba "transzportálják" a Bates családot: kellő mértékben "elidegenítenek" az eredeti történettől (amibe pazarul illeszkedik Norman ötvenes évekhez igazodó öltözködésével és viselkedése okozta ellentmondás kontextus sértésével jelezve, hogy valami nincs rendben a fiúval): így egy kisvárost választanak helyszínül, hogy "visszacsatoljanak" mégis ahhoz a "sivataghoz", amelyben a Bates Motel áll, a készítők a némileg True Bloodhoz, de sokkal inkább Linch-féle Twin Peakshez hasonlóra veszik a formát az évad második részében a városka bizarr megvilágításba helyezésével (ami viszont egy csapda a történet mesélés szempontjából, nem véletlenül élt csak meg két évadot a Twin Peaks, annak ellenére, hogy talán a kora legnívósabb sorozata volt). Mindenesetre még ne ássuk el olyan mélyre a Bates családot.
Írta: Holp Gábor Dávid
osztályzás: 5/4
