Az 1920-as években egy angliai iskolában társai meghurcolnak egy enyhén autista diákot. 159 millió millió millió lehetséges kombináció. Efölött ül egy sakk világbajnok, egy cambridgei matematikus, egy [a társadalmi normák által megbéklyózott] nő, egy szovjet kém és még néhányan a 30-as évek angol tudományos elitből. A tét milliók élete. Az ellenség az idő. Majd sok év múltán egy professzort kirabolnak. 1951-ben egy rendőr kihallgat egy cambridgei matematikus professzort.
Röviden ennyi a hazai mozikban január 29-től játszott életrajzi film. A Kódjátszma [eredeti címe a sokkal találóbb The imitation game] életének 41 éves korában véget vető Alan Turingról, a Turing-gép feltalálójáról [a modern számítástechnika atyjáról] szól. Ha 140 karakterben [egy mondatban] kellene kritikát mondanom róla az lenne: mint ha a Király beszédét és a Suszter, Szabó, Baka, Kémet összegyúrták volna. Régi vágású történelmi film (kevés kockázatot vállal, a külföldi kritikusok szerint Oscar-díj csináló) egy politikailag terhes időszakról (ahol a háttérben [munkájukért semmilyen elismerést nem várható módon] néhány matematikus nagyobb már-már józan ésszel fel nem fogható befolyással van a 2. világháború kimenetelére). A film Turing életének három szakaszával foglalkozik az 1920-as évekbeli Asperger-szindrómája miatt társai által megnehezített iskolás éveivel, az enigma elleni küzdelmével és az egész filmet indító és záró 1951-es rendőrségi kihallgatásával [voltaképp olyan mint három "kis tükör" egymástól belátható távolságba, egymást tovább tükrözve].
Az eredeti cím (The imimtation game) azért szerencsésebb, mert az utánzás egyben utal arra, hogy Turing (Benedict Cumberbatch) kínálkozó leegyszerűsítéssel autizmusa miatt csupán mímeli az emberi gondolkodást (szó sincs arról, hogy nem lennének érzelmei). Ahogy a Turing-gép is több a fémnél, az eljárás a lényege, ahogy lefordít valamit egy teljesen más gondolkodásra (ahogy a klasszikus értelemben vett zseni is egy teljesen új gondolkodással old meg egy problémát, [sőt gyakran már a probléma felfedezéséhez is egy paradigma váltásra van szükség]). Azonban Turing pechjére Anglia sokáig nem egy Albert Einsteinhez [és itt érződik az akkori társadalom gondolkodásának a határa]. Cumberbatch BBC-féle Sherlock szerepe óta kétségkívül a legjobb jelölt erre a szerepre.
Ahogy fenn írtam kevés kockázatot vállal a film. Diszkrécióval kezeli Turing homoszexualitásának kérdését. Helyette meglepően ügyesen szövi a történetbe a neme miatt hátrányosan megkülönböztetett, nem kisebb zseni Joan Clarke (Keira Knightley) elméleti szinten megmaradó kapcsolatát a férfivel. A Turnig film végső kicsengésében amúgy is ott van az új gondolkodás és a fennálló társadalom elkerülhetetlen ellentéte (attól hogy másképp gondolkodik miért lenne az kevésbé helyes).
Összességében 2015 első olyan mozi filmje [sajnos a Birdman, avagy a (A mellőzés meglepő erejét) még nem sikerült eddig megnéznem], amire tényleg megéri a belépő...
Kövess minket facebookon!
5/5
(HGD)
