Mi a fene! Nekem eddig a Magic City marhára kimaradt! Miami, gengszterek, 50-es évek vége? (És ezekből ráadásul stimmel a saját különbejáratú sorozattervem, mert, hogy ilyen is van, helyszíne és témája – csak az idő a 80-as évek eleje és a cím az egy Kim Wilde számtól kölcsönzött Action city.) + Jeffrey Dean Morgan zseniális fizimiskája. Ez nekem való! Nem tudom, eddig hogy siklottam el e széria fölött, de tény, hogy nem akarom még egyszer elkövetni ezt a hibát, ezért hamarosan belekezdek. Főleg, mert tegnap startolt a második évad a Starz-on, és nem ártana kicsit jobban képben lenni ezzel, az úgy látom, kicsit, nem csak nálunk és általam, alulértékelt anyaggal.

A The Vikings fináléja óta (aminek a 2. évada egyébként némi időugrással fog startolni – nem csoda, hiszen Ragnar Lotbrok története kb. 60 évet fog át!) rettenetesen hiányoznak az igazi vérgőzös történelmi korszakokról szóló sorozatok. A rózsák háborúja elvileg eléggé alkalmas téma lenne e hiány pótlására, de a White Queen mégiscsak részben fogja erről az oldaláról fogja megragadni a korszakot, amelynek egyik jellegzetes karaktere volt VI. Edward király felesége, Elizabeth Woodville, vagyis, más néven, a Fehér királynő (tetszettek ugye olvasni Shakespeare III. Richárdját, mert onnan lehet pl. ismerős). Róla készített most szériát a BBC One (ma este érkezik), ami egyrészt történészként és az angol sorozatok nagy rajongójaként (plusz Rebecca Fergusson, a címszereplőnk is meglehetősen eyecandy) nagyon is érdekel és vonz, és lesz benne némi vérgőz is bőven, az biztos – másrészről viszont, izé, kicsit romantikus is lesz. Szóval, majd meglátjuk… (Viszont erről most megint eszembe jutott, hogy milyen cool sorozatot lehetne csinálni például Jókai Mór Lőcsei fehér asszonyából. Szerintem amúgy mi magyarok szégyellhetnénk magunkat, mert egy csomó jó témánk van, csak hozzájuk kéne végre nyúlnunk…)

- Szöllő -

Igazából kettő rész után, de az első duplapilot volt, úgyhogy – viszonyítás kérdése. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy végre belekezdtem abba a sorozatba, ami még hátra volt ahhoz, hogy egy remek adó, az AMC teljes szériatermését letudhassam.  

OK, hogy értsétek, miről is beszélek: az AMC (American Movie Classics) egy 1984 óta létező kábelcsatorna, amely azonban egészen 2007-ig nem kezdett saját sorozatok gyártásába. Viszont, amikor mégis rászánta magát erre, akkor csupa színaranyat hozott össze.

Mad Men, Breaking Bad, The Walking Dead, Hell on Wheels, The Prisoner, Rubicon (igaz, az utóbbi kettő közül az egyik minisorozat volt, a másik pedig sosem nyert (méltó) befejezést a cancel okán). Csupa remek anyag, szerény véleményem szerint – legalábbis. De, bár ízlések és pofonok különbözőek, s így nyilván lehet vitatni ennek a listának bármely elemét, a kritikusok és a közönség is ki szoktak egyezni abban, hogy az AMC minőséget és színvonalat szállít. 

Így van ez a The Killing esetében is, amely lemaradt a fenti listáról.

Legalábbis nekem, s legalábbis eddig. Ugyanis végre belekezdtem az amúgy 2011 őszén – tehát nem éppen tegnap – startolt szériába. Hogy mi volt a késés oka, arra szeretnék fényt deríteni a továbbiakban, kitérvén majd arra is, hozta-e a korábban a csatornától megszokott minőséget ez a produktum?

(Mindezt pedig spoilerek nélkül fogom tenni.)

Ugye sejtitek, hogy miért ilyen morcos ma Jean Reno?

És, ugye megmondtam, hogy ne dőljetek be az ő mókás és megnyerő pofájának, mert ez az anyag nem lesz jó? 

Ugye, ugye – és lám, a francia TF1 el is kaszálta a Jo(, a profi)-t, annak rendje és módja szerint (szegény rtl meg, számos európai csatornával egyetemben, azt hitte, hogy nem így lesz, és gyorsan megvette). Talán furcsa, hogy ma ilyen sovány a nap híre, de, egyrészt tényleg nem történt sok minden, másrészt megfogadtam, hogy ha az első évad vége előtt cancel-t mondanak eme felejthető és lapo, s sajnos a szó legrosszabb értelmében európai (igen, ennek a szónak is, mint minden másnak, van legrosszabb értelme – csak, hogy szokjátok) zsaruszéria fölött, hát tuti, hogy azt a nap híreként prezentálom majd.

És így történt! 

Persze, hogy ne legyek olyan kárörvendő: remélem, hogy sokunk örök nagy kedvence, JR kap majd ehelyett valami sokkal jobb, testre szabottabb és menőbb sorozatot – nagyon megérdemelne egyet az öreg!

                                              - Szöllő - 

The Bridge. Magyarul: A híd. Úgy tűnik, a skandináv krimik évadja van (ezért is kezdek ma bele az idehaza alulértékelt, viszont igencsak a témába vágó The Killing-be, amelynek ugyebár a 3. évada fut már odakint az AMC-n), úgyhogy az FX is úgy döntött, kiveszi a részét ebből e nájmódi mókából, és legyártatja a maga skandinávos bűnszériáját, a hideg északról a melegebb éghajlatú mexikói határ közelébe helyezve át a cselekményt. A dologról már egy évvel ezelőtt döntöttek, amikor a svédek és dánok már elkészítették a maguk verzióját (Ez utóbbit egyébként nálunk a Viasat is lenyomta), s nemrég az is eldőlt, hogy július 10-én lesz a Ted Levine és Diane Krueger főszereplésével forgó anyag premierje. Minőségi dobásra számítok, s, másrészről, valószínűleg idehaza is többen fognak majd bele a The Killing-nél, az eredeti széria lényegesen nagyobb ismertsége után. Ha nem az FX csinálná, azzal legyintenék rá, hogy biztos, hogy béna kopizás lesz – de mivel bízom az e csatorna prezentálta minőségben, inkább csak annyit mondok: várjuk! 

The Newsroom, 2. szezon. Még az elsővel is adós vagyok, de előbb-utóbb tenni fogok egy próbát az Aaron Sorkin kreálta és Jeff Daniels főszerepelte szériával, amely idehaza Híradósok címen került adásba – csakúgy, mint odakint – az HBO-n. Bár, azt hiszem, inkább előbb, mint utóbb kerül sor a tesztelésre. Szóval a július 14-én startoló új etapig nem valószínű, hogy ez meg fog történni, bár talán a nyár végéig még be tudom szorítani valahová. Túl lelkes nem vagyok egyelőre – a The Newsroom vegyes kritikai fogadtatást kapott és a nézettség elvileg nem is indokolta volna annyira, hogy folytassák. Meg aztán nekem már a West Wing, Sorkin régi nagy klasszikusa is kicsit túl didaktikus volt. OK, elismerem bár az érdemeit, de akkor is hangsúlyos volt benne a szájbarágós demokrácia-propaganda. Ott a politikában volt, itt viszont, remélem, nem a sajtó kapcsán lesz ugyanez. Akárhogyan is legyen azonban: ez a plakát remek. 

Crystal Fairy & The Magical Cactus című filmben Jamie (Michael Cera), a faragatlan amerikai és három chilei testvér indul el megkeresni a híres hallucinogén kaktuszt. Amikor a Gaby Hoffman formálta szabad szellemű honfitársa csatlakozik hozzájuk kezdetét veszi a nagy kaland. A In a world ének tanárnő főszereplője, Carol Solomon szinkronszínész apja árnyékában él. most úgy döntött, hogy ideje neki is világhírűvé tenni a hangját.

Theory of everything címen James Marsh rendezésével mellett film forog Stephen Hawkingról Végül pedig a 300 folytatásának: A birodalom hajnala előzetese:

A Necessary Roughness-t már többször emlegettem, mint ideális nyári dramedy-sorozatot, ha az ember nagyon jól áll a többi anyaggal. Az, egy rögbicsapat pszichiáterének életét a középpontba állító széria a harmadik szezonjával kezdett tegnap – de mivel én nem állok nagyon jól a többi anyaggal, ezért biztos, hogy ezt később fogom pótolni. (Egyébként a Royal Pains is tegnap kezdett, de olyan szinten nem érdekel, hogy arra sem emlékszem, melyik évadánál tart pontosan. Asszem, amúgy az ötödiknél, de ez most tényleg lényegtelen…)

Jajj nekem! – ahogy Butters mondaná. Már a második szezon is kijött dvd-n és én még mindig az első közepén vagyok elakadva. Pedig a Person of Interest jó, és nem kételkedem abban, hogy sürgősen pótolnom kéne a restanciát. Ráadásul az itt prezentált borító is növeli a lelkiismeret furdalásomat, mert a napokban mutogatott coverekhez képest ez valóban ütős és szép, puritán, de jellegzetes darab, és a külcsíne meghozza a kedvet a belbecse beújításához. Sucks!

Jon Cassar (aki összesen 59 epizódot rendezett a sorozatból!) is visszatér a 24: Live Another Day gárdájába. Ez óriási hír, mert ő az egyik kulcsa annak, hogy a széria az eddigiekben is homogén, és ekként minimum rendkívül korrekt, maximum korlátlanul zseniális minőséget képviselt (azért e között a két végpont között volt némi ingadozás az évek során).  Nem mindenki értékelte egyöntetűen pozitívan a hírt (vannak, akik fiatalosabb váltást prognosztizáltak a folytatásra), de én 24 tekintetében mindig konzervatív voltam – vagyis nem szeretném, ha bármin változtatnának a sorozat stílusát, karaktereit vagy történetvezetését illetően (már annak sem örülem nagyon, hogy fele annyira csökkentették az epizódok számát!). A kedvenc akciószériámat olyannak szerettem meg, amilyen, és nem örülnék e tekintetben a váratlan fordulatoknak. A 24, az 24, és maradjon is az… 

- Szöllő -

Nekem ez simán lehet a nap híre, mert a Hell on Wheels elvonási tünetek és a western-kultivációm okán nagyon szeretnék minél több hasonló tematikájú anyagot látni a jövőben is. 

Így mikor olvastam a Monsters of God címet, már éreztem, hogy ebből valami nagyon jó is kisülhet (meg persze nagyon rossz is – viszont ez a title akkor is menő), de amikor kiderült, hogy ez a project 1867-ben, Texas-ban fog játszódni és a cselekménye komancs háborúk idejében fog bonyolódni, akkor azt mondtam – nagyon rossznak kell lennie, hogy én ne kedveljem meg!

Eltolni persze simán eltolhatják a Starz által egyelőre pilotszkriptre berendelt szériát – Rod Lurie lesz az író, tehát erre is meg lehet az esély. Rod papa ugyanis producerként és rendezőként egész jó tételeket is kiadott a kezei közül, de íróként az Elnöknő dögunalmát nehéz lesz elfelejteni neki. Ám még így is hajlandó vagyok – még egyszer mondom, pusztán a téma miatt – berakni ezt a nap hírének, mert a komancs háborúké istentelenül megacool téma egy sorozatnak. És akkor még enyhén fogalmaztam. 

- Szöllő -

Megérkezett az előzetese Bong Joon-ho új sci-fijének: a Snowpiercének.

Pár hete írtam a Chritic’s Choice jelöltjeiről. Annak az eredményhirdetése még egy kicsit arrébb van – addig azonban lássunk párat egy másik, immár 1985 óta minden évben megrendezésre kerülő amerikai sorozatos szpartakiád győztes helyeiért indulók közül. A Telvision Critics Association, azaz TCA kevesebb kategóriával és indulóval dolgozik – de most sem fogom az összeset felsorolni. Csak csemegézek, mazsolázgatok. Szolidan, apró megjegyzéseket fűzve az egyes tételekhez.

(Ebben a díjban egyébként az a vicces, hogy nem választják külön a színészeket és a színésznőket – egy kategórián belül együtt versengenek!)