Na!
Két megjegyzés előljáróban.
1. Aki most feljön az oldalra, annak az elmúlt egy-két hét posztjai alapján erősen úgy tűnhet, mintha átalakultunk volna TWD-fanbloggá. Pedig ez nincs így - csak az a helyzet, hogy a kötelező köröket meg kell futni, és most a szokásos heti egy TWD-s poszt tekinthető annak mindkettőnk esetében. Többre nem futja a szuflából. Ez van, ha az ember sokat melózik és kevés a szabadideje. Nekem pl. most nagyon összejöttek a dolgok - Gábor nevében nem nyilatkozhatok.
2. Nagyon úgy tűnik - hogy gyorsan át is térjek az eheti epizódunkra -, hogy készülnek valamire az írók a félévadzáró tekintetében. Még egy pillantást vetve ugyanis az ötödik szezon a jövő héten lezárandó első felére, simán megállapíthatjuk, hogy: kaptunk egy kis reunionos bevezetőt az elejére, hogy aztán szét is szedjék az osztagot. És ugyan most sem rakták össze, de olyasmit láthattunk, amit már egy ideje nem - négy helyszínen futott párhuzamosan a történet, és némi látványosabb pörgést is tapasztalhattunk. Persze a négy csapat esetében eltérő fordulatszámon (talán emiatt volt a minőség is olyan látványosan hullámzó), de azért érzékelhető, hogy a készítőknek van egy szándékuk arra nézve, hogy folyamatosan emeljék a téteket.
Így aztán, azt hiszem, nem rossz koncepció, ha az ezen a héten leglassabban előrehaladó törtnetszállal kezdem - és a legmarkánsabb speedre begyorsulóval zárom.
Induktív gondolatmenet következ tehát, spoilerekkel - a tovább mögött...
A harmadik évad a korábbiaktól eltérően sokkal komorabban indít. A kezdő jelenetében Rick G. (Andrew Lincoln) és a többiek épp egy házat fosztanak ki (az egészet nyomasztóvá teszi, hogy szinte egyetlen hang sem hagyja el közben a szereplők torkát). A csapat utolsó menedék gyanánt egy börtönbe fészkeli be magát, ahol a falak most a zombikat tartják kívül (a funkciók felcserélődése számomra tagadhatatlan posztapokaliptikus elem). Nekem a földi szenvedés keresztény fogalmának egy furcsa átértelmezése ötlik be az egészről: még pedig nem azért válik pokollá a földi életük, mert egy boldogabb mennyországba jutás lehetősége lebeg a szereplők előtt, hanem mert (a 2. évad fináléja óta) tudják, hogy a létezésük a "lelkük" pusztulásával járó zombi létben folytatódik halálukat követően. Így válnak nyomasztó módon a "földi" szenvedés meghosszabbításává mindennapjaik, melyek megélésével csak elodázzák a nyomasztó zombivá válást.
