Ma könnyes szemekkel megnéztem az NBC nagy sikerű sitcomjának, a The Officenak (2005-2013) az utolsó dupla epizódját. Sajnos nem jött össze az a mutatvány, hogy a show első adásának napra pontosan a 10. évfordulójára időzítsem a zárást [az ugyanis tegnap volt]. Ahogy többen tudhatjátok, ha követtétek a blogot a negyedik évadig írtam is a sorozatról itt. De utána úgy döntöttem a kaptafámnál [a filmeknél] maradok. Ettől függetlenül mindvégig lelkes rajongója voltam a shownak. 

Oly annyira, hogy néhány 'Dundie Díjat' is kiosztanák [én magam aláhúzással megjelölöm a jelöltemet]. Titeket pedig arra kérlek, hogy írjátok meg kommentben a véleményeteket. No lássuk a jelölteket...

Adam Sandler egy olyan manus, aki ha vicces akar lenni a nézők nagy része [csak] feszélyezetten fészkelődik. De ha felölti a drámaibb fizimiskáját olyan [számomra] élvezhető szerepeket is eljátszik, mint Judd Apatow "Funny peoplejének" fanyar humoristája, vagy a Kótyagos szerelem holdkórosa. Thomas McCarthney rendezés [tekintettel annak korábbi filmjeire] újra hasonló kimenetellel kecsegtet. De végül "csak" egy agy kikapcsolós szórakozás kerekedik belőle...

A Heti Bontás c. rovatunk ugyan alapvetően hetente fog jelentkezni (a címéből adódóan), de ezúttal éppen három hetet késtem a Vikings beígért újabb részeiről készítendő anyagommal (ejnye-bejnye), így az azóta bemutatott három epizódról fogok most számot adni.

Plusz egy új intróval és a végén egy zenelistával is bővítettem az anyagot - ez is mutatja azt, hogy lassan kezd rend teremtődni a zavarban, és kezdenek kialakulni a végleges kereteink és szabályaink... 

Az első részt itt találjátok:
http://indavideo.hu/video/Borostaszerint_Vlog_-_Vikings_3_evad_1_resz_-_kritika

Osszátok, lájkoljátok, kritizáljátok! 

Paul Thomas Anderson [Thomas Pynchon azonos című regényéből készült] filmje címében egy beépített hibáról beszél. E hiba megfejtése nélkülözhetetlen a cselekmény megértéséhez. A 70-es évek Amerikájában [amelyben a történet is játszódik] a hippi korszak hanyatlott: Charles Manson szektája ekkor követte el kegyetlen gyilkosságait [amelynek áldozatául esik többek között Roman Polanski várandós felesége, Sharon Tate is], a vietnámi háború csak nem "akart" véget érni [amire némely baloldali szervezetek erőszakkal válaszoltak] és zajlottak a Polanski Kínai negyedéből is ismert telekkisajátítások. A hiba [talán] a rendszerben [netalántán már az egyének szintjén is jelen] volt, amely érzéketlenül vetett véget a woodstock-i tavasznak. Vagy már az elképzelés kezdettől fogva téves volt [, ahogy Robert Redford karaktere vélekedett A hallgatás szabályaiban].

Nos, a helyzet a következő: amikor úgy február legelején (nagyjából) rákaptam a vlogolásra még ott tornyosult előttem pár adósság. Ezek azóta megfogyatkoztak, de egy régóta magam előtt tolt feladat valahogy utoljára maradt - ez pedig az az immár egyre inkább kényszerű kötelesség, hogy végre lezárjam a 2014-es év legjobb sorozatos teljesítményeit összegző lajstromaim sorát. Talán vicces (ok, igazából nagyon vicces), hogy most, március közepén veszem csak fel újra ezt a fonalat, de az a helyzet, hogy, amíg az Emmy-t ki nem osztják, semmiképpen sem lehet idejétmúlt dolog a tavalyi esztendő dolgait rangsorolgatni. Szóval szemernyi szégyenérzet vagy egyéb visszafogó tényező sem gátolhat abban, hogy leporolgassam, befejezzem és megosszam a nagyérdeművel ezt a anno januárban megkezdett cikket. 

Ami pedig különösen fontos: ez az anyag még írásos formátumban érkezik meg, de a maradék 2-3 (többet semmiképpen sem tervezek) már a vlogra kerül majd feltöltésre, egy-egy videó keretei között. Ha ügyes, aktív és gyors leszek, még március vége előtt. Ha nem, akkor is... :)

...

Tehát: a szabályok, még egyszer, röviden.

Párosok és riválisok tagjai sajnos egy dobásból most ismét kimaradnak. Néhányan így kiesnek, mások viszont bekerülnek. Utóbbiaknak örülünk, előbbiek miatt szomorkodunk - de ez van, ilyen az élet, no meg a popszakma. Aztán: a mellékszereplők kiválasztása esetenként önkényes, de cserébe a sokfőszereplős anyagok tehetségeinek több lehetőségük lesz a szereplésre. S az sem változott az ezt megelőző két best of 2014-es anyag esetében, hogy a szelekció elve az, ki mit nyújtott önmagához képest tavaly. Ha nagyot ment előre, akkor nagymúltú anyag régi főszereplője is felkerülhetett a listára. Ma speciel 4 ilyen lajstromtagunk is lesz, továbbá 1 félig-meddig kakukktojás (erről majd a maga helyén és idejében)... 

Ennek értelmében lássuk tehát a 10, szerintünk legjobb férfi mellék- avagy vendégszereplőt elősoroló szubjektív (sznobjektív?) anyagunkat. 

Ismét eltelt egy hét és beérkezett egy újabb TWD epizód. Így aztán a mi már-már menetrendszerű kritikánk sem késhetett sokat: 

És a szokásos indás link (már csak azért is, mert úgy tűnik, ott valamiért sokkal többen követtek minket):

Kevin Patrick Smith. Egy szabad ember. Kötöttségek nélkül, tabuk vagy a gondolkodását lebéklyózó gátlások nélkül - születése óta. Ahogy születése óta kötődik Jersey-hez is (ahol született). - Forgatókönyvíró, producer, rendező, színész, komikus és podcaster. Ez mind ő. Sőt, mindezeken felül volt már bemondó, képregény-szövegek és mindenféle írások állnak már a háta mögött. 

Kevin Patrick Smith a helyi vegyesboltban dolgozott eladóként, amikor az eszébe jutott a Shop Stop ötlete (1994), aminek  főszereplője szintén egy vegyesbolti eladó. (Sőt, maga a vegyesbolt.) - Richard Linklater korai munkái inspirálták ekkoriban. Ő egyszerűen csinált egy filmet egyszerű fiatalokról a saját városában, a texasi Austinban (Henyék, 1991), és befutott vele.

Kevin Patrick Smith jersey-i arcokról akart filmeket csinálni. És csinált is egy halom egyszerű filmet pár egyszerű emberről, de abszolút saját, jellegzetes stílusában. - Ám, hogy mitől is auteur ez a jól megtermett zseni, arra nem is olyan könnyű válaszolni. (Néha a legegyszerűbb dolgokról a legnehezebb beszélni.) Mi mégis megpróbáltuk: a Borostaszerint történetének első, a két blogger közös párbeszédén alapuló írásában. (SZJ)

Legújabb egyperces rövidvágtánkban a The Walking Ded 5x13-at szedtük ízekre!

Huh! 

Végre egy poszt, amihez nem kell sokat írnom! :D 

Három megjegyzés:

1. A Better Call Saul pilotjáról már írtunk (http://borostaszerint.blog.hu/2015/02/13/ket_resz_utan_a_ better_call_saul_elso_es_a_the_americans_harmadik_szezonja#more7169999), de most megnéztük, hogy hogyan áll a sorozat féltávnál. Mik az erősségei és mik a hiányosságai (már, ha vannak egyáltalán)?

2. Azoknak is érdemes megnézniük ezt az anyagot, akik egyáltalán nem követik a sorozatot, mert az első fele teljesen spoilermentes, ráadásul ennek dacára is kellő mértékben informatívan agitál a bepróbálás mellett.

3. Úgy érezzük, ebben a vlogolás-dologban most értük el az amatőrizmus egy már elfogadható szintjét, és az ehhez tartozó minimális rutint - ez is az oka, hogy elmaradt a szokásos elnézéskérés. Ugyanis nincs miért... - De azért persze még hosszú út áll előttünk, ha tényleg komolyan akarjuk csinálni ezt az egészet...

Márpedig ez a feltett szándékunk... :)

Kolja (Aleksey Serebryakov), második felesége, Lilja (Elena Lyadova) és a férfi első házasságából született fia, Roman (Sergey Pokhodaev) egy álmos, északi oroszországi kikötő városkában élnek. A férfi szembeötlő szépségű feleségével a generációkon keresztül a családja tulajdonában lévő halászházikóban lakik. Kolja autókat szerel. A maguk módján teremtettek egy [látszólag] idilli környezetet. De békéjüket a korrupt polgármester (Roman Madyanov) az a szándéka, hogy megszerezze magának a férfi házát. De Kolya segítséget kap egykori katonatársától, a Moszkvában ügyvédként tevékenykedő Dimitríjtől Seleznev (Vladimir Vdovichenkov).