Véget ért a THE BOYS sorozat második évadja is. Nem tudom, hogy a fiúk és lányok meddig fogják még bírni ezt a tempót, mert a második kör is nagydurranás volt...

3 és fél szerelem 1 napja... 

A két évad távlatában a második év negyedik epizódja lett az eddigi legerősebb rész. Olyan mint egy külön kis történet lenne a történésen belül, ami a szerelem (és egyéb hozzá kapcsolódó örültségek) különböző manifesztációival foglalkozik. Rögtön Billy "Bulldog" Butcher (a második évad után a jelző nagyon odakívánkozik a nevéhez) jut eszünkbe. SPOILER - Miután az egész létezésének egyedüli értelmét régi szerelme adja (éltében és holtában is), amit jobb napunkon hős szerelemnek, a rosszabbon pedig egy már rég elveszett lélek utolsó kapaszkodojának érzünk. Butcher (egy talmi időt leszámítva) egy olyan hős, aki a boldogan éltek még meg nem haltak végecímdal lecsengése után véletlenül fentmarad a vásznon, és folytatódik vele a történet. - SPOILER. Hughie is mellszobrot állít magának a hetek termében, a szerelem csarnokában. Ő vele kapcsolatban az az érzésünk, hogy ha berakjuk egy földalatti bunkerbe, akkor elvan ott standby üzemmódban, amíg ragyog a csillagfény. Butcherhez hasonóan nehéz őt értelmezni a szerelme nélkül, csak ami a másiknál egy falakba ütköző végtelen harc, nála egy passzív várakozás. Futottak még kategória Homlander, akinél az első évad óta ismerjük a legjobb taktikát, legyen a nő anya és szerelme egy személybe (a kieső gyermekkort pótolandó). Végül pedig a francia drogos fiú (akinek a neve akkor se jut eszembe, ha lézernyalábbal vágtok félbe), aki egyszerre akar megmentő és megmentett lenni. Maga a szerelem van egy se veled se nélküled kapcsolatban a sorozat történetével, miután mindent az mozgat, de amikor mozgásba hozza a történetet nem tud annak gátat szabni, és valahogy az folyton kicsúszik a szerelmesek lába alól a talaj...

A telhetetlen kisgömbőc...

Stormfront a megérkezése után gyakorlatilag állva (le)hagyja a heteket, SPOILER - ami nem csoda hisz volt száz éve kiismerni magát a világban). Ő példázza azt, hogy ami propaganda lassan száz éve a náci Németországban műkdötött, az átdigitalizálva ma is hatásos - SPOILER. Homelanderrel karöltve bebizonyítják, hogy elég jól működik a kémia a bűnös múlt és az amerikai alsó középosztálybeli fehérek között a kémia. SPOILER - Amíg az amerikai zászlós szuperhősünk az első évadban és a második elején még csak fantáziátlanul próbálta magát marketingelni, addig a (náci) nőci egy társadalmat és egyént egyaránt lehúzó eszmévé kovácsolja össze a dolgot. Az eddig elképzelhetetlen lesz ettől kezdve a norma, fokozódó riogatások a terrorizmussal és ember kísérletek a v-vegyszer stabilizálására. Ami szemléletes még, hogy a Voughtnak, mint telhetetlen kisgömbőcnek kapzsisága mennyire védtelen egy a maga szörnyűségében a puszta anyagiasságnál nagyobb eszemi töltettel bíró dologgal szemben. 

Befejezés helyett...

Végül nagyon nehéz mit mondani a folytatással kapcsolatban. Mikor megnéztem az utolsó epizód nagyrészét azt gondoltam magamban, hogy kapott egy szép befejezést a történet, majd jött még 10 perc egy nagyon jó cliffhangerrel és már be is paliztak a következő évadra. SPOILER - de mit tud tenni a néző, hogy ha fejek kezdenek el szétrobbani a semmiből. A történet olyan lesz, mint egy végelláthatatlan képregény folyam, amiben ahogy kiesik egy-egy jó, vagy rossz karakter rögtön toboroznak egy ujat, és amíg az ő története érdekes, addig bármit szívesen fogadunk. Persze az egy jó kérdés, hogy meddig lehet fehér nyulat, új szuperhős, szupergonoszt vagy csak egyszerű (de érdekes) földi halandót előhúzni a cilinderből mielőtt a kezünkkel elérnénk annaka fenekét. Szerintem még egyévadot becsülettel le tudnak hozni, utána azonban el kellene gondolkodni a vége revün...

Folyt köv (egy év múlva)...

HGD -5/5

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.