Ma eléggé rápörögtem a The boys című sorozatra és évadot zártam. Jövőhéttől szeretném már normális tempóban (az aktuális) második évaddal folytatni...

A superős csináló

A szuperhös valójában egy sztár, aki fellépések során díszes kosztümbe bújik, a levegöben repül, vagy háztetökön ugrál és szétver néhány seggét (megjegyzem korábban is megvolt ez, hogy Clark Kentet a Szupermen maskara segítette közel interjúk garmadáján át Lois Lanehez, vagy Peter Parker is a Pókemberről készült felvételeivel alapozta meg fotósajtós karrierjét). A hétköznap ember az egésszel csak a magasban elsuhanni látszó árnyak, biztonságos távolságra a kordonok mögül vagy a hírtudósítások során érintkezik (ha mázlis akkor 5 perces híradós bejelentkezésekben elmakoghatja, hogy mennyire hálás a szuperhősnak, aki megmentette őt és egy meleg kézszorítást, és néhány keresetlen szavat kap cserébe). Hogy mit tennénk meg a sztárrá válásért? Amerikában megannyi példát látunk rá, hogy a szülök gyermekeiket szépségversenyekre hurcolják olyasmivel nyugtatva magukat, hogy annak jövőjéért teszik (SPOILER - maró irónia, hogy anyja a gyermek Csillagfényt szuperhôs versenyekre viszi el. A fiatal lány első évadbeli története nem más, mint ennek az élethazugságnak a meghaladása és visszatérés a szuperhős egy korábbi, még a marketingtől mentes fogalmához - SPOILER). A régi szuperhösöknek még volt egy másik élete, a szereplök a sorozatban játszódó világban már rég feladták azt (SPOILER - vagyis átadták az öket minden értelemben megteremtö nagyvállalati érdek számára - SPOILER). A szuperhős csináló gépezet az egyént véglegesen egységként kezeli, emiatt előle csak pár órára van csak menekülés...

Álmodnak-e a szuperhösök elektronikus bárányokról?

A gyerekekben él egy csalhatatlan kép arról, hogy milyen felnőtt  szuperhős akar lenni. Ez rengeteg forrásból táplálkozik, a gyerekkori élményekből, a szülők útmutatásából, a környezetükből. SPOILER - Épp emiatt lóg ki a sorból a laborszobában felnevelkedö Homelander, aki egy pszichopata (a társadalom tudata nem tud mit kezdeni ezzel, és szeretné őt csak az erős embernek látni, aki Amerika felett örködik), szemben a többi szuperhőssel, akik csupán gyerekkori énjükkel hasonultak meg. Vele szemben álló Billy Butchert akár az ő hétköznapi alteregója is lehetne (akit öntudattalanul, de ő teremt meg helyre hozva a természet rendjét), akinél a túlhajszol bosszúvágy ugyanúgy már a korábbi emberi mivoltának az eltűnését eredményezte (kettejük harca lesz a tökéletes antagonista és protagonista összecsapás)...  

Balek és Júlia...

Rögtön megjegyzem, hogy Amerikában egy szuperhöshöz képest könnyü rangon alulinak tünni. Az alig átjárható amerikai társadalom (SPOILER - Billy Butcher jól példázza, hogy a társadalmi rendszer lefele sokkal áteresztöbb) szuperhösök léte rögtön értelmet nyer, amikor a jóra való állampolgár magát rajongóként újra definiálja: az azonosulási pontul szolgáló szuperhőst már gyerek korába kiválasztja, és a kanapéröl a TV-t nézve éli át a küldetések izgalmát. A rendszer mindaddig működik is, amíg az azt mozgató szuperhős kultusz nem kérdőjeleződik meg. De a Hughie-hoz hasonló hitehagyottakra csak a társadalmon kívüliség vár. SPOILER - Az egész történetnek épp, amiatt fordul komolyra, mert a V vegyület képbe kerülésével ott lesz a gyógyír arra, hogy az össztársadalmat kirángassák ebből a szuperhős imádó ernyedtségből - SPOILER. Kettejük kölcsönös társadalmi normákat felrúgó gondolkodása hoz létre közöttük még is köteléket.

Hamarosan jön a második évad...

HGD - 5/5

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.