Tavaly óta görgetett adóssággal számolok le most, amikor végre megírom a már egy hónapja folyamatosan esedékes posztomat a Homeland legújabb évadának két utolsó epizódjáról. Igaz, január 14-én ilyet állítani tán még nem olyan nagy szégyen - különösen, hogy az évadzáró december 21-én került vetítésre a szériát pörgető Showtime csatornán... 

Ám azért az adósság csak dósság marad!

Bevallom, a késlekedés egyik oka az volt, hogy egyszerűen nem tudtam elmenni a tény mellett: míg a 4x11 9,0-s osztályzatot kapott az imdb népétől, addig a 4x12 5,2-es átlaggal zárt ugyanezen az oldalon. Ez bizony csúnya és igen látványos esést jelent - főleg egy olyan triumphus után, amit a Homeland negyedik szezonja megengedett magának. Mielőtt pedig bárki belekötne az érvelésembe: a 4x10 osztályzata ugyanezen portál szerint 9,5, a 4x09-é 9,7, s a 4x08 9,3-as átlaggal büszkélkedhet. 

Ha az ember negligálná azt a tényt, hogy a világ egyértelműen legjelentősebb mozgóképes adatbázisáról beszélünk, és nem foglalkozna az amúgy igen kemény finálé-kriitkákkal, akkor sem mehetne el zokszó nélkül a tény mellett, hogy valami nagyon nem jött be a népeknek a zárásban.

Jómagam imeg tudom éppen indokolni a nagy színvonalesést, ha kell -  sőt, azt is, hogy szerintem mi volt a baj az évadzáróval. 

De persze csak a tovább mögött, s spoilerekkel elég komolyan megtűzdelve... 

Je suis Haqqani. Durva volt most visszatérni a terrorizmussal foglalkozó Homelandhez, egy héttel a január 7-i párizsi események után. Azt hiszem, kicsit békebelinek is hatott ez a két epizód, hiszen az említett töréténéseket megelőzően került adásba. S még bizarabbá tette a találkozást, hogy történetünk fonalát ugyebár éppen ott vesszük fel, hogy a terrorista Haissam Haqqani (Numar Acar) igencsak nyerésre áll és minden adu ász az ő kezében van, ami csak növelheti az esélyeit. Ráadásul mindenhol kinn függnek a nagyméretű portréi, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Innen szép nyerni - mondhatnók. Kár, hogy erre egyenlőre nem került sor és így vihetjük magunkkal HH-t régi-új főgonosznak a következő szezonra. Legalábbis gondolom, hogy így lesz...  

Quinn rendesen túlpörgött. Már az előző részben is. Úgy tűnik, bőven betelt nála a pohár Fara halálával, plusz ugye óriási megaláztatás volt hazafias szívének látni a tálib zászlót lobogni a saját követségük homlokzatán. Így hősünket most már nem igazán lehet leállítani, amíg végre nem hajtja az amúgy senki által jóvá nem hagyott gerilla-akcióját és ki nem teríti HH-t. E tekintetben még a rejtekhelyét felfedező Carrienek sem sikerül a szívére beszélnie - mint az ezen a felvételen is kristálytisztán kivehető. Ráadásul alig pár pillanat múlva Rupert Friend alakította barátunk simán meglő egy usás katonát - mindenfajta lelkiismeretfurdalás nélkül, angolosan hagyva el a véráztatta telepet. 

A megrendülés pillanata. Mikor már nem lehetne rosszabb Carrie helyzete, ráadásul mindenki őt hibáztaja Fara haláláért - befut a kedves papa gyászhíre. Ugye, hogy ti sem emlékeztek rá? Pedig ő volt az! Talán így már eszetekbe jut, milyen rettenetesen sok vizet zavart... - Na jó... Mondjuk úgy finoman... semennyit. Ehhez képest viszont a 4x11 és különösen is a 4x12 indokolatlanul sokat foglalkozik az öreggel. - Miközben F halálát relatíve könnyen elintézte, holott a széria egyik kulcskarakterévé látszott avanzsálni a kiiktatásakor, a fater elhunyta kihozza Carrie-ből a megrendülés és a gyász könnyeit. Az előző szekvenciákban még Fara sorsáért őt okoló Max (Maury Sterling) pedig látványosan osztozik érzéseiben. 

Ez a gyehrek meg nem nohrmális! ... azazhogy kiköpött Brody. Tényleg. Nincs bajom amúgy a kölyökkel, aranyos jószág - de ahányszor felbukkant idáig a képernyőn, a színvonal mindig rohamos esésnek indult. S erre mi sem lehetne ékesebb bizonyíték, mint a fentebb említett látványos süllyedés a 4x11 és a 4x12 tekintetében... 

Ez a nő pedig tutira nem szerepel már többet. Astridnak hívják, Nina Hoss alakítja (egyébként) és Németország islamabadi követségénél van alkalmazásban. Továbbá Quinn évek óta ismeri, volt valamiféle viszonyuk is és most ő bújtatta, látta el infókkal és segített neki bombát készíteni, hogy majdan azzal pusztíthassa el HH-t... miközben olyan ártalmatlannak néz ki, hogy többet tutira nem szerepel majd a szériában... Legalábbis nagyon meglepődnék, ha nem így lenne...  

Quinn rendesen túlpörgött 2.0. Itt éppen az ominózus bombát készíti elő...

Egy tűntetés arcai. ...amit egy tűntetésen akar majd felrobbantani. A dolog lényege ugyebár az, hogy a spontán demonstrációt Quinn HH portája elé szervezi (időközben Astrid felfedezte a rejtekhelyét), ekként próbálván kiugrasztani a nyulat a bokorból, azaz: előcsalni HH-t és híveit a rejtekhelyéről. A tiltakozás apropóját Aján meggyilkolása jelenti, vagyis a róla Quinn jóvoltából a netre kilőtt, a CIA-birtokában lévő videó. Aján ugyebár HH unokaöccse (még emlékszünk a kissrácra, aki Carrie-vel kavart, ugye?), akit a nagyvezír azért gyilkolt meg, mert tudtán kívül elvezette hozzá az amcsi titkosszolgákat. A közfelháborodás számos diákot csal az utcára, miközben a HH mellett szimpátiatűnetők mind öregek és fogatlanok. Amerikai propagandagépezet - én így szeretlek! 

És a fanatizmusé... Ez ám a kőkemény tekintet! - HH tehát előjött, ahogy azt Quinn remélte. Már csak fel kéne robbantani... Kár, hogy kivezényelték a védelmére a fél paki katonaságot, plusz az időközben befutott Carrie is reklamált... Pedig csak egy lövésbe került volna... Affene! 

Nicsak, ki van ott! Aztán hirtelen Carrie-nek is bekattan, hogy ez a f*szi elég sokat ártott neki. Szóval pisztolyt ránt a tömeg közepén, hogy lelője, de persze a döntő pillanatban elkapja az első számú paki haverja (még szerencse, hogy vele nem hozták össze, mert azt már tényleg nehezen viseltem volna) és megakadályozza a dolgot. 

Nicsak, ki van ott! 2.0 Mégpedig azzal a felkiáltással, hogy: "nézd csak, ki van ott a kocsiban!" - hoppá! Ez ám a cliffhanger... F. Murray Abraham, alias Dar Adal's back és ráadásul az elsőszámú CIA-közellenség kocsijában csücsül! - Na ezt hogyan magyarázza ki! Hű, milyen fináléra számíthatunk itten... 

5,2. 5,2-esre. Egyből lelohadt a 4x11 támasztotta lelkesedésem, mikor a következő rész elején Carrie-t ismét otthon találtuk, hogy a testvérével együtt nézegessék a fater cuccait a nyitójelenetben... Fúúúúú... És ez még csak a kezdet!

Ne kamuzz, F. Murray! Mert aztán felbukkan DA, és mi nagyon reménykedünk, hogy most brutális felelősségrevonás következ... De aztán csak egy kedélyes beszélgetés lesz az egészből, amiben egy utalás sem történik arra vonatkozólag, hogy: "már bocs, öreg harcos, de mi a mohamedán nénikédet kerestél egy kocsiban a legfőbb ellenségünkkel? "

Ritka pillanat. Quinn és egy kisgyerek (azaz, hogy inkább csecsemő). Ja, igen - már megint az a csecsemő. A kis Bordy 2.0... Ugye már sejtitek, hogy mi jön...

Mióta vártunk már erre? ... De biztos, hogy így kellett? - Igen: Dráma, dráma, dráma! - "Szeretlek, Carrie!" - "De nem szerethetsz!" - "De miért nem?" - "Mert mindig elb*szom, azért!"  - "De akkor legalább remélhetek?" - "Nem mondtam semmit..." - "Na, de remélhetek?" - "De mondom, hogy nem mondtam semmit!" - "De, ha összejönnél velem, én kilépnék a cégtől. Amúgy is ki akarok... Még sosem akartam ennyire..." - Fúúú! Nem igaz, mióta vártuk, hogy ezek ketten végre összejöjjenek - és nem igaz, hogy egy ilyen ostoba, közhelyes jelenetben és körítéssel történik meg mindez... Borzasztó... És még mindig sehol egy valamirevaló akció - pedig már a rész felénél vagyunk! 

Az ajánlat. De közben legalább Saul számára kiderül, hogy DA állt minden disznóság mögött: "Állj mellém, S! Állj át a sötét oldalra, és együtt meghódíhatjuk a galaxist! Mindössze csak annyi kell hozzá, hogy mondj le Haqquaniról egyszer és mindenkorra... 

Quinn's back. Közben megy tovább a dráma. Nem is merem mondani, hogy az epizód legalább 1/3-a arról szól, hogy Carrie végre találkozik az anyjával és megkérdezi tőle, hogy miért hagyta el gyermekkorában. Ez megint csak olyan dolog, ami adott esetben akár még érdekes is lehetne - de nem itt és nem most, amikor tűkön ülve várunk valami igazi, fináléhoz méltó akciót... - Carrie természetesen csalódik a kedves mamában, majd Quinn-ben is, aki nem várja meg a végleges válaszát arra, hogy igent mond-e neki, vagy nem - hanem elhúz DA titkos egységével Szíriába... 

"Saul leköpne ezért!" - "Biztos vagy te ebben?" - Carrie első dolga persze ebben a helyzetben az, hogy F. Murray-hez forduljon, de ő nem tartogat sok újdonságot neki. Ráadásul arról sem hajlandó túl sokat mondani (mert kedvenc CIA-s tough girl-ünk végre rákérdez), hogy mi a fenét keresett HH mellett a kocsijában. Viszont kiküldi Carrie-t a hátsó kertbe, hátha ott megkapja a válaszait...

F*ckin' f*ck. És meg is kapja. Csak össze kell néznie az ott lebzselő Saullal, hogy tudja: az öreg bizony elbukott. A személyes becsvágya és a DA által beígért visszatérés az igazgatói székbe bizony nagyban hozzájárult ehhez - de a lényeg mégiscsak a bukás... - Bitangul erős évadzáró cliff lenne ez, önmagában kifogással sem élhetnénk vele szemben. Csak hát egy ilyen übergyenge epizód után valahogy nem üt annyira és akkorát. Sőt, úgy igazán el sem hisszük, csak rezignáltan tudomásul vesszük a dolgot: "hja, így jártál Carrie..." - Pedig ennek érzelmileg nagyon is váratlan, ütős, megterhelő pillanatnak kellett volna lennie... 

 *

Nem igaz...

Egyszerűen nem igaz, hogy éppen a célegyenesben sikerült elbuknia az új szezonnak. Éppen ott, ahol a legkevésbé vártuk volna, s ahová nem csak sikerült baj nélkül eljuttatni a hajót, de brilliáns navigáló-képességgel kivitelezték is mindezt a készítők. Már ott volt az orrunk előtt a túlsó part, mikor megint zátonyra futottunk és most lehet csónakokra rakni a rakományt és úgy bevonszolni a kikötőbe... 

Ilyen csúnyán és ilyen aljas módon tán még sosem vezetett meg minket a Homeland - pedig volt már egy-két igen ronda akciója. De ez most mindegyiken túl tesz...

9,0-ból 5,2?!

A számok és a tények önmagukért beszélnek: ezt bizony sikerült csúnyán elszabni...