Valljuk be, a kortárs zombisorozatok többnyire elég jók (és most sürgősen felejtsük el az Amazon tavaly befuccsolt Zombieland musical-kísérletét, amely az azonos című film kultuszát próbálta meglovagolni, de ugyebár elég nagy bukás lett belőle).

A The Walking Dead egyedülállóságát pl. még akkor sem lehet megkérdőjelezni, ha sokat bukdácsol a végeláthatatlan út során, amelyet főhőseinkkel bejárva brutális részletességgel leltárazza a zombi-apokalipszis által sújtott szép új világ társadalmi jelenségeit. Ugyanis pont ebben a tekintetben, no meg dráma és karakterfejlődés szempontjából is, brutálisan erős anyagról beszélnünk.

Szintén egy sajátos "szép új világ"-ban játszódik a brit In the Flesh, ahol egy különleges gyógyszer segítségével már sikerült visszaszorítani a "részlegesen halott szindrómát". Igaz, ha valaki ennek áldozatai közül egy napig elfelejti belőni magának az emlegetett szert, ismét megjelenik nála az éhség. Plusz némi rendszeres szépészeti beavatkozást is el kell végezni önmagán ahhoz, hogy elrejtse bőre és szeme előnytelen tulajdonságait. Egyebekben azonban a "gyógyultan távozhat" plecsnivel hazatérő z-k teljesen visszakapják régi személyiségüket. Ez a téma már önmagában is aranybánya, ráadásul a sorozat nem is elsősorban a sci-fis vonulatra van kihegyezve, hanem arra, hogy mindez hogyan hat az emberi kapcsolatokra és a kisközösségekre. Minderről pedig tabumentesen mesél, elképesztő érettséggel és fantáziával, ugyanakkor kőkemény áthallásokkal minden másfajta, a mi mindennapi életünkben is jelenlévő diszkriminációra, másságra, megosztó jelenségre. 

Az emlegetett két anyag persze a csúcsszínvonalat képviseli - de ehhez az is kell, hogy mindkettő meglehetősen komolyan vegye önmagát. Ez egyrészt jót tesz a téma kanonizációjának, másrészt viszont elfeledteti velünk egy kicsit a műfaj vállaltan trash-esebb karakterű klasszikusait. Aki ezeket a színeket hiányolja a palettáról, az meglepetten tapasztalhatja, hogy ma már nem igen találkozni a kb. a nyolcvanas évek magasságában kidolgozott kánon alapján összerakott zombis anyagokkal.

A formabontás ma népszerűbb a "régi jó", bejáratott "dolgoknál". 

Nos, az idén ősszel felbukkanó Z Nation sem másolja a régi sémákat szolgaian - bár, mivel sok szempontból a trash-örökség szerves továbbvivője, azért bőven képes lesüllyedni a plágium szintjéig is egy jó poén kedvéért. S még akkor sem zavartatja magát, ha azt a bizonyos poént már más is elsütötte... - Ugyanakkor viszont elképesztően egyedi az atmoszférája, a hangulata. A pörgése és tempója pedig vitán felül csillagos ötöst érdemel. A belassulósabb, elmélázósabb fent citált produktumokkal összevetve különösen.

A Z Nation egy olyan trip, amely a dráma és a szénfekete humor közötti senkiföldjén futó országút mentén halad. Néha meg tud lepni komoly felvetésekkel, ötletekkel, de az erőssége nem a karakterfejlődés és nem a drámaiság világában leledzik (előbbije nem is nagyon van, az utóbbi pedig a leggyengébb pontja). Sokkal erősebb benne az amcsi kulturális és popkulturális dolgokra való állandó reflektálás ("amish zombies? really?"), az életigenlés, a rendületlen pozitivizmus, valamint néhány főszereplő elképesztően szórakoztató figurája, amely már önmagában is elég volna, hogy eladja ezt a projectet, ha nem sorjáznának a minimum megmosolyogtató poénok és fordulatok. 

Összességében a Z Nation tehát egy jó móka - de, hogy miért és miben több önmagánál egészen pontosan, azt megpróbáltam öt pontban összefoglalni és elővezetni nektek. Mindezt most, midőn már csak egy nap van az első évad fináléjáig és a második berendelése sem lehet kérdéses többé...

1. Murphy 

Adott a következő alaphelyzet: 3 éve a világon bekövetkezett a nagy megzombulás. Ne firtassuk, miért, de orvosi okai tutira lehetnek, mert a pilotban egy olyan karakterrel ismerkedhetünk meg, aki a saját testében hordja a z-k ellen kifejlesztett vakcinát. Bár a bőre tele van a harapásaikkal, még sem halt meg és nem is vált élőhalottá. A pasast el kell vinni Kaliforniába - ez is fontos dolog ám, mert ez a sorozatbéli csapatnak a küldetése neki. Hogy mi van ott? - Valamiféle központi jelentőségű orvosi bázis, ahol talán ki tudják vonni a véréből a megfelelő anyagokat valakik, valahogyan. Ha még létezik egyáltalán a hely - mert, hisz sorra esnek el a katonaság hadállásai a más sorozatokéinál gyorsabb és lényegesen ájronmédenesebb zombik attakjai nyomán. 

Na, szóval az emlegetett fickót Murphy-nek hívják és a viselkedését leginkább az antiszociális jelzővel tudnám illetni- Ráadásul állatira fél a zombiktól (ami az ő esetében eléggé furcsa), nem is ölt meg még úgy egyet sem tiszta szívből és teljes erőből. Ellenben minden helyzetre van egy rettentően jó, kellőképpen mizantróp töltetű poénja és remekül tud értetlen pofát vágni, amikor gyorsan meg kellene értenie valamit. (Keith Allan színészi képességei mellett szinte eltörpülnek Tom Everett Scott-éi, pedig az általa alakított csapatvezér, Garnett, elvileg fontosabb figura - lenne.)

Murphy nemcsak az emberiség potenciális megmentőjeként igazi jolly joker - az első évad során ugyanis egyre csak növekszik a szerepe és határozottan színesedik a karaktere, ami egyre érdekesebbé és szórakoztatóbbá teszi a megjelenéseit. Sőt, ha van személyiségfejlődés a Z Nation-ben, akkor azt elsősorban ő képviseli.

És még szertelenebb örömre ad okot, hogy, bár a készítők szeretik meglépni a főkarakterek rezzenéstelen arccal történő kiírását, amelyet a legtöbb sorozat sokszor oly szemérmetlenül hanyagol - Murph nagy valószínűség szerint nem távozhat egyhamar a csapatból, hiszen ő maga a helyzet megoldásának potenciális kulcsa. 

Amíg pedig ő marad, azt hiszem, nagyon sokan szintén így teszünk majd. 

2. Citizen Z 

Aki egynél több részt látott ebből az anyagból, az általában legalábbis elismeri Murphy érdemeit. Van azonban egy lényegesen megosztóbb karakter, aki pedig hozzá hasonlóan központi szerepet játszik az események alakulásában: Citizen Z, akit DJ Qualls személyesít meg. A színész számos más projectből is ismerős lehet (a sorozatok közül leginkább talán Garth-ként a Supernaturalból) - s ő már önmagában is eléggé ellentétes véleményeket képes kicsikarni a nézőkből ahhoz, hogy a jelenléte sokaknál fontos érv legyen a kasza vagy a maradás mellett. Én egyértelműen az utóbbi pártján állok (különben miért is követtem volna végig a részeket egészen az első szezon fináléjának előszobájáig), hisz kell ez a plusz "Z-faktor" is a sorozatba, a fene vigye el.

Hősünk egyébként egy sarkvidéki katonai bázis magányában tölti napjait, ahol hiperszuperextramodern gépeken, milliárd terrás meghajtók segítségével 5-6 gigamonitoron figyelheti egyszerre a világ történéseit. Gyakorlatilag a kezében van a globális kommunikációs hálózat biztosította hatalom, a korlátlan netfogyasztás nyújtotta rendkívüli előnyökkel egyetemben. 

Ez utóbbit persze egész napos pornózásra is kihasználhatná (mivel többnyire nagyon nincs kivel kommunikálnia), de ő inkább marad az őrhelyén, segélyüzeneteket és saját rádióadást sugározva szét az éterben, és megkísérelve kapcsolatba lépni azokkal a túlélőkkel, akik szerteszét császkálnak a világban. Így akad hőseinkre is, akiknek rendszeresen segít kijutni veszélyes helyzetekből - vagy épp bejutni egészen fontos helyekre. 

Mindezeken túl pedig remek narrátora is az éppen aktuális eseményeknek - szép költői speechei kiválólag alkalmasak az epizódok nyitására, zárására és egyes narratív űrök kitöltésére. Sokan úgy gondolják, épp ezek, és egyéb dolgai is, túlságosan is nagy szerepet kapnak a projectben - de, mint mondtam, én kedvelem a figurát, így a legkevésbé sem zavar a dolog.

3. Mr. Natural

Azaz mondjuk inkább csak úgy, hogy Doc. A Doc persze nem egy igazi Doc, csak ő olvasott anno a legtöbbet a neten "orvoslásról", ezért ő ért a legjobban a betegségekhez. Robert Crumb legendás képregény-ciklusával pedig talán nem indokolatlan az összevetés, hiszen a Russel Hudgkinson által hozott karakter, legalább annyira természetes, mint RC öreg jógija, és legalább annyira hippi is. No meg a hosszú őszbe hajló szakáll sem hiányzik a teljességhez. (Jó, ő nem hosszú sárga köpenyben császkál, hanem farmeringben, de ez már részletkérdés...) 

A Doc félszemű a vakok között. Ő tud a legtöbbet a "régi világról", mert ő látta a legtöbbet belőle. Épp ezért kell feltétlenül egy ilyen bölcs öreg minden posztapokaliptikus túlélőtúrához. Igazából elindulni sem érdemes nélküle.

Főleg, hogy mindig van egy ötlete, egy megjegyzése vagy egy gondolata - ha pedig betol egy tisztességes spanglit is, kétségkívül verhetetlenné válik, és minden bizonnyal nem akad majd ellenfele az épp aktuális placcon. 

Ezért is hiszek benne, hogy ő fogja túlélni legtovább. No, meg rajta, (és Murphyn) kívül még talán: 

4. 10K

Tehát a show legbadass-ebb, legöregebb és a legfiatalabb karakterei. Legfiatalabb - mint mondtam, mert hát Nat Zang fenekéről még annyira nem hullott le a tojáshéj, hogy konkrétan az iskolapadból rángatták ki ehhez a szerephez. Míg a Doc a legbeszédesebb fószer a társaságból, 10K nem sokat hallatja a hangját, s a mondatai többnyire amúgy is leginkább számokból állnak. A legfőbb szórakozása az, ugyanis, hogy számon tartsa, hány z-t sikerült már lelőnie eddig. Mivel pedig elég tehetségesen bánik a kisebb- és nagyobb lőtávolságú puskákkal egyaránt, már most túl van az ezren. 

A neve is innen ered egyébként - ugyanis, ha eléri a tízezret, akkor végre lehet saját neve - ami valami Joe, vagy Steve... Vagy nem tudom. Már elfelejtettem...

A részek során persze kiderül még róla egy s más: például, hogy nem látott még pornót ("így helyes, nem?") vagy, hogy a faterral nem ért túl rózsásan véget a kapcsolatuk. De ezek lényegtelen és szinte jelentéktelen momentumok ahhoz képest, hogy ő a legjobb z-killer a csapatban.

Ergo totálisan nélkülözhetetlen, és a kiírása felérne egy közbotrányokozással. 

5. Hát persze, hogy a SyFy sorozata! ... WHAT??? 

A korábbiakban sokat szövegeltem a SyFy-ról, így, ha most nem haragszotok, nem linkelném az erre vonatkozó sirámaimat. Az a lényeg, hogy ez az adó elég sok bűnrossz munkáért felelős, s mint az egyik legfontosabb "tudományos-fantasztikus" tematikájú csatornának, a sci-fi műfaj kortárs pangásában is jelentékeny szerepe van.  A különös az, hogy mostanában van egy-két jobb cuccuk is, de ezek többnyire nem a sci-fi műfajt erősítik.

Ilyen a Z Nation is, ahol ez a vonulat egyáltalán nem kap szerepet. És tegyük hozzá mindjárt, a miheztartás véget, hogy sok szempontból ez is trash. Sőt, nem csak vállaltan az. A pilotban például félelmetesen amatőr bakikkal lehet találkozni - és bizonyára később is akadnak ilyenek, csak vagy nagyon hozzászoktam az anyaghoz és a szereplőkhöz, vagy kicsit kevésbé észrevehetőek, ezért nem szútam ki őket. 

Szintén jellegzetes SyFy-os vonás, hogy a drámai (mármint a nagyon a beszélgetésre kihegyezett) részek jelentős hányada nagyon pocsékul van megírva. Ebben a tekintetben egyértelműen az 1x09 a mélypont, ahol az egész epizód egy elképesztően erőltetett ötletre és végkifejletre van kihegyezve. 

Ugyanakkor ne feledjük azt sem, mennyi az epic mértékben szórakoztató pillanat ebben a szériában. Különösen, ami a zombihentelős szekvenciákat illeti - amelyek közül némelyik egészen parádésan lett megkoreografálva és összerakva, és mindenesetre hangulatra nagyon elkapják általuk ezt "a rohadt posztap életbe, ha már itt vagyunk, legalább csináljuk rendesen" macsós életérzést. 

A macsós életérzésnek persze valószínűleg az is a része, hogy a női karakerek elég erőtlenre vannak megírva. Warren (Kelita Smith) csak a gyilkolászós szekvenciáknál tud igazán kiemelkedőt hozni, a csini Cassandra (Pisay Pao) sem zavar sok vizet, az eleinte szimpi Addy (Anastasia Baranova) pedig nem kis részben felel a már emlegetett 1x09 rettenetesen erőltetett lelkizős pillanataiért. 

...

Nos, ha más nem is jött le az eddigiekből, annyi bizonyosan egyértelművé válhatott, hogy ez a sorozat eléggé megosztó produktum. Sok erőssége van, ami bejöhet, de ezek némelyike nem kevesek szemében éppen, hogy gyengeségnek is tekinthető. Ráadásul objektíve vett gyengeségei is akadnak azért szép számmal, még nehezebbé téve a mellette való elköteleződést.

Én azonban továbbra is azzal érvelnék, hogy aki csípi a klasszikus zombifilmeket, és jól tud szórakozni a trashesebb dolgokon is, annak kutya kötelessége nekiülni, mert egészen biztosan kevés oka lesz a csalódásra. 

Ami pedig engem illet: gyorsan pótlom a két részt, amivel még le vagyok maradva, és aztán holnap jöhet a finálé. S akkor majd meglájuk, egyet fogok-e érteni mindazzal, amit itt és most elregéltem nektek? 

Remélem, azért nem lesz olyan nagy a differencia...