Vajon hány 24-kedvelő emlékszik még arra a két emblematikus epizódra a sorozat 7. évadából (7x12 és 13), amelyben xy fiktív afrikai kisállam terroristái megszállják a Fehér Házat, az elnöknőt pedig beszorítják a pánikszobába, hogy azután idegtépő alkudozásba kezdjenek az USA még megmaradt méltóságának romjai felett, miközben Jack Bauer éppen nincs kéznél, hogy emberes össztüzet zúdítson rájuk?

Na, pont ezt a hangulatot hozta az e (pontosabban múlt) heti Homeland rész (egy kicsit le vagyok maradva, na!) első fele. 

És kinek vannak meg a Zero Dark Trinity-nek azok a jelenetei, ahol visszafolytott várakozással készülődnek hőseink a jó öreg Oszama felkutatására, miközben minden tekintet úgy tapad Mayára, mintha máris valami megváltó lenne? 

Na, pont ezt a fílinget adta alánk az epizód utolsó 20 perce. 

Ha meggondolom, hogy a Homeland sokszor mintha tényleg ennek a két több, mint minőségi anyagnak a keresztezése lenne - meg még egy csomó minden más - akkor, azt kell, hogy mondjam, hogy a 4x10 teljességgel rendben volt. 

De egyébként is nagyon pöpec részt kaptunk, ami tán nem is olyan nagy csoda, ha azt nézem, hogy kedvenc karaktereink elég komoly cliffel hagytak magunkra minket az előző epizód végén... 

Csak semmi klisé

Ami ezúttal talán a legjobban tetszett, hogy, bár ez a rész bőven kínált volna alkalmat mindenféle klisék előráncigálására, de hál' istennek nagyon szépen, ügyesen elkerülték őket. Mindjárt az elején megjátszhatták volna például, hogy elhúzzák az időt azzal, hogy "jajj, Carrie és Saul vajon meghalt vagy nem halt-e meg? jajj..." - Bár ugyancsak kétlem, hogy egy ilyen rakétavetős attakot, mint az előző epizód végén, bárki is túlélhetne - de f*ck, yeah, legyen, nem reklamálok! Már csak azért sem, mert értelme sem lett volna a dolognak. (Mégis egy csomó sorozat meglép ilyet a no 1. főkaraktereivel, csak, hogy kitöltsék a fölösleges játékidőt. Meg, hogy minket bosszantsanak, persze.)

Az azonban már jóval jelentősebb vívmány, ahogy egy másik, bár nem ilyen központi státuszú főkaraktertől tényleg megváltak. Mégpedig olyasvalakitől, akit az elmúlt pár részben ugyan kevesebbet láthattunk, de a szezon elején még úgy tűnt, hogy komoly szerepe lesz az elkövetkezendőkben. Farah-ról beszélek épp, akinek immár örökké búcsút mondhatunk. A dolog teljesen indokolt és abszolút ügyesen tálalt volt. Az USA nagykövetségére egy-két ügyes manőver nyomán bejutó aktuális főterroristánk, Haqqani mester - aki egyébként egy CTU elleni 24-es támadást meghazudtoló elánnal és gyorsasággal vezényelte le az akciót - ugyanis már előre kipécézte magának, mint fehérek közt egy muszlimot. 

Így nem csoda, hogy, az épületben található pánikszobába menekült, jónéhány diplomata kíséretében bennragadt Lockehart-ot és a nagykövet asszonyt az ő életével próbálta zsarolni annak a bizonyos telefonkönyvnek a megszerzése végett, amiért az támadást igazándiból indította. És, mivel F az ő szemében elárulta az igaz hitet, nem csoda, hogy kérésének teljesülése dacára is elvágta a torkát - biztos ami biztos. 

De még jobban tetszett, ami ezután következett: semmi túlpátosz, semmi megható sírós jelenet. Quinn ugyanis, aki időközben a közelben rejtőzött egy munkatársával, abban a pillanatban tüzet nyitott Haqquanira, amint az elvágta a lány torkát és utána, ahelyett, hogy elkezdett volna leülni és kétségbeesni, előbb megpróbálta - sikertelenül - elfogni a meneklő Oszama 2.0-t, s csak miután ez nem sikerült, akkor szánt időt a gyászra - de akkor is csak nagyon visszafogottan reagált. Akárcsak a többiek... 

Sokkal hitelesebb és emberibb volt mindez így, mint ahogy 10 sorozatból 9-ben egy ilyen helyzetet kezeltek volna sok siránkozással, szenvedéssel, fölösleges vergődéssel... 

(Azért ettől függetlenül persze sajnálom, hogy nem tudtak többet kihozni Nazanin Boniadi karakteréből, mert őszintén szólva a show kevés szereplőjében volt mostanában több potenciál...)

A múlt héten csak elkiabáltam,

hogy Haqqani-t nem hozták kellőképpen játékba, és, hogy nem kaptunk kellő gazdagságú jellemzést erről a karakterről, holott az aktuális szezon főgonoszaként ezt igazán elvárhattunk volna. Mert most már azt mondom: jól tették, hogy nem fedték fel idáig a Numar Acar alakította terrorvezér motivációit, hiszen így annál nagyobbat üthetett a FORDULAT. 

Azt eddig is sejteni lehetett, hogy H sokkal jobb taktikus, mint a Homeland terroristái közül bárki - de most már bizonyítást is nyert a dolog, Hiszen, mint kiderült, minden csak azért volt - az összes trükközés, túszejtés, aknakmunka csakis arról szólt - hogy a már emlegetettt telefonkönyvet megszerezze magának. Ebben ugyanis az anno még a 4x01-ben meggyilkolt öntörvényű, és éppen ezért a munkájában meglehetősen eredményes Sandy Bachman összes létező informátorának megvan az elérhetősége és egyéb velük kapcsolatotos kulcsfontosságú infók. 

Mivel évtizednyi és egyedülálló munka eredményéről van szó, ezért talán nem csoda, hogy nagyon fáj rá az öreg foga - plusz ezzel oda az USA pakisztáni diplomáciai mentessége, a jóhíre és, kezében az előző epizódban hozzá visszajuttatott 5 alvezérével, immár gond nélkül foghat az IS-t meghazudtoló hatalmi aspirációkba. 

Azaz foghatna, hiszen a rettenthetetlen Quinn most a nyomába eredt. Rupert Friend ismételt középpontba emelése (az elmúlt időszak biodíszlet-szerepköre helyett) szintén olyan dolog volt, amiben nem kifejezetten reménykedtem a 4x09 után - de most hál' istennek sor került rá. Sőt, jelen pillanatban Carrie mellett ő lehet a legfontosabb résztvevője a játszmának, hiszen... 

A szálak elvarrásának művészete 

révén sikerült lezárni egy csomó kis sztorit ebben az epizódban. 

Így a megtört és meggyötört Saulét, akinek nem tett nagyon jót ez az Islamabad-i kirándulás, de legalább most már kétszer is meggondolja, hogy bemenjen-e egyedül egy potenciálisan terroristáktól hemzsegő férfi wc-be. Vagy az áruló Boyd-ét és feleségéét, akiknek sztorija nem sok vizet zavarhat a továbbiakban, hiszen gyínathatóan előbbi börtönbe vagy villamosszékbe, utóbbi a kegyvesztettség állapotába fog kerülni a közeljövőben. S távozott a megyötört Lockhart, sőt, elvileg Carrie is. 

Elvileg, mert valójában marad, hogy Maya céltudatosságával eredjen a bosszút szomjazó Quinn nyomába s egyesítve erőiket remélhetőleg sikerül majd lenyomniuk valahogy Oszama 2.0-t.

Mindössze 5 nap alatt és minden plusz erőforrás nélkül!

Nos, ez most jó kis évadvégi trip lesz, annyi bizonyos!