Nagyon úgy tűnik, hogy a Rectify az a 2010-es éveknek, ami a 2000-eseknek a Six Feet Under volt. 

Clipboard45.jpg

Persze bárki feltehetné a jogos kérdést: mégis hogyan és mi alapján állítom ezt?

Hiszen a két széria között éppen elég markáns különbség akad.

Clipboard11.jpg

Ha csak arra utalok, hogy a SFU tele van földhöz ragadt fekete humorral és minden transzcendens vonatkozása dacára mindenestül az anyagi világhoz kötődik, míg a Rectify még sötétebb pillanataiban is sokszor szinte felolvad a napsütésben és az éter impresszionista, vagyis inkább indie-s kavargásában - máris markánsan elkülönítettem a két anyagot egymástól. 

Clipboard48.jpg

Nos az ok egyszerű. Mindkettő a saját évtizedének a csúcsát jelenti, mégpedig egy egészen konkrét szempontból: drámai felépítettség tekintetében. Persze az ilyen karakán állításokkal mindig nagyokat lehet vitatkozni - de az az elgondolkodtató tény máris segíthet egy kicsit a vehemensebbek megbékítésében, hogy tisztán drámai jellegű sorozatot keveset ismerünk. 

Clipboard38.jpg

A hasonló kaliberű kortárs anyagok, mint pl. a Breaking Bad vagy a Game of Thrones, még ha a csúcsot is hozzák a drámai felépítés tekintetében, akkor is van mellette rengeteg más, s jóval lényegesebb erényük is. S mivel épp ezért már csak műfajuk tekintetében sem épülnek elsődlegesen a drámaiságra, tehát a folyamatos dialógusok egymást kiegészítő, történetalakító szerepkörére - így eleve nem, mint dráma-szériát, kell értelmeznünk őket. 

A Rectify viszont vegytisztán e műfaj reprezentánsa. 100%-ban ezt a kánont követi, minden tekintetben az interakció áll a figyelme középpontjában és marhára csak arra fókuszál, hogy hogyan bontsa ki a cselekményét kisebb-nagyobb párbeszédek segítségével. Ráadásul szépen, nyugodtan dolgozik, komótosan faragja ki a kőtömbből a szobrot - s valljuk be, az ilyesfajta sorozatok még akkor sem teremnek éppen minden bokorban, ha azért évről évre legalább egy tucat hasonlót kapunk. De még ha így is van: nem is biztos, hogy közülük olyan soknak van esélye kiemelkedni. 

Clipboard15.jpg

Ráadásul a kevés minőségiből még kevesebb a kivételes, vagy egyenesen zseniális tétel... 

Nos, ilyen szórás és feltételek mellett állítom én azt erről az anyagról, amit...

Clipboard39.jpg

De, hogy miért is gondolom így, azt nem most fogom kifejteni. Jelenleg mindössze csak provokatíve felvetettem a dolgot, hogy mindenki emésztgethesse kedve és habitusa szerint. 

Clipboard06_1.jpg

Ami ugyanis alant következik, az mindössze öt röpke gondolat ennek a szériának az idei, második szezonja kapcsán, amelyet még a nyár folyamán követtem le, de hirtelen ötlettől vezérelve (igazából a sorozatjunkie írt róla tegnapelőtt, én meg bekommenteltem valami szerintem érdekeset, aminek a tartalmát itt is szükségesnek tartom, persze jelentősen kibővítve és átdolgozva, elővezetni) úgy döntöttem, megosztom a népekkel némely nézeteimet reája vonatkozólag. 

1. A második évadban kitágul a világ. 

Tavaly a Rectiy címszó alatt egy 6, idén pedig egy 10 részes adagot kaphatott a nagy hallgatásokból, félrenézésekből és váratlan katarzisok apró, keserédes örömeiből építkező anyagokra fogékony nagyérdemű. Az Aden Young alakította Daniel Holden "saga"-jának, vagyis inkább passiótörténetének pilotjáról anno itt írtam nagyon szépeket és bíztatóakat. Ami azóta történt, az számomra permanens minőségemelkedést és meglepően érett, tartalmas, sokrétű narratívát jelentett. Olyannyira, hogy a tavalyi epizódok végére már teljesen kész voltam a fenti ítélettel: kétségtelenül az évtized legjobb drámájával állunk szemben. 

Clipboard08.jpg

Nagyon-nagyon nagyot ment a második szezon is, s egy pilanatig sem lehetett okunk a panaszra. Mégis van itt egy aspektusocska, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: mégpedig az a körülmény, hogy az első etap negyven percei biza feszesebbre lettek vágva, s így sűrűbbé és drámaibbá váltak, mint a másodikéi. Ráadásul az még valahogy sokkal inkább fókuszált a börtönből frissen szabadult Daniel nézőpontjára Épp ezért volt hihetetlenül intenzív minden egyes pillanata. Sokszor fájdalmas és depresszív - de pont ezért nagyon könnyen azonosulhattunk is vele. 

Clipboard36.jpg

Idén viszont a világ kitágult, és már központi szerepet kapott más karakterek nézőpontja is. Különösen is az idősebb és fiatalabb Teddy-é (Bruce McKinnon és Clayne Crawford), Amantha-é (Abigail Spencer), Daniel anyjáé (J. Smith Cameron), Joné (Luke Kirby), illetve a helyi vezetőké (a J. D. Evermore alakította seriffre és a Michael O'Neill-féle szenátorra gondolok). Éppen ezért már nem szólt annyira minden Danny-ről, mint az első szezonban, s így a nézőpontja kínálta nagyon speciális világlátás/életfelfogás/szemlélet gravitációja is jelentősen gyengült. 

Clipboard29.jpg

Cserébe persze kaptunk rengeteg más, igen intenzív nézőpontot, de biztos vagyunk még egy páran, akik egy picit fájlaljuk, hogy így elveszett valami az első szezon egyediségéből, sajátos életérzéséből is, amit gyaníthatóan most már nem kapunk vissza soha többé. 

2. Tawney és Teddy. 

Nekem minden karakterek közül egyértelműen Tawney (Adelaide Klemens) az óriási kedvencem. Ez a lány nagyon-nagyon középpontjában állt a történéseknek már tavaly is, és nagyon sok szerepe volt abban, hogy lehetővé tegye Danny-nek a nyitást a világ felé. Mindezt a személyiségéből áradó sajátos, bájos és rendkívüli belső erővel párosuló életigenléssel érte el - amihez a kellő muníció, nagyon úgy tűnt, sosem fog elfogyni. 

Clipboard20.jpg

Csakhogy ebben a szezonban nem ezt láttuk, hiszen az ifjabbik Teddy-vel kibontakozó magánéleti konfliktusa és a nagyon erőteljes közeledése Danny-hez óriási váltásnak bizonyult. Idénre kétségkívül megfogyatkoztak az erőforrásai, gyengült a korábbi magabiztossága - és ez volt az, ami az utolsó két részben a nagy szakítás és a távozás brilliánsan megírt jelenetsoraiig vezetett...

Clipboard10.jpg

Viszont eközben nem csak Adelaie adott bele színészileg apait-anyait, hanem a páros másik tagja, Clayne Crawford se volt ám kutya! Az egyik leggazdagabb és legösszetettebb motivációjú figuráról beszélünk ugyanis Teddy esetében és az ő alakítása nélkül biztosan nem volna így. Bár minden lépése kellően alá volt támasztva és bőven meg is volt indokolva, ráadásul rengeteg pozitív megnyilvánulást, látványos áldozathozatalt láthattunk tőle - azért én persze titkon továbbra is utálom (nincs is nagyobb eredmény, mint ha egy karakter heves érzelmeket csal elő az emberből), mert továbbra is ott látom benne az a vidéki surmót, akiből süt az értetlenség és a düh a világ olyan jelenségeivel (elsősorban Danny-ről van itt szó, nyilván) szemben, amelyeket képtelen megérteni...

3. Amantha és Jared. 

Az évad során az ő kapcsolatuk leépülésével párhuzamosan megindult egy hihetetlen és nagyon látványos fejlődés Danny testvéreinek részéről. Ezt mondjuk 80%-ban a hugica, Amantha reprezentálta. Itt is kell beszélni a kulcskaraktert megszemélyesítő színésznő, Abigail Spencer érdemeiről, akinek kijutott ám bőven a megoldandó feladatokból. A minden lazasága és talpraesettsége dacára igencsak önfeláldozó Amantha ugyanis most kezdte el végre felfedezni, hogy van élet anélkül is, hogy Danny rehabilitációján, vagy a családja nélküle való összetartásán dolgozik. Jó volt látni, ahogy lezár egy fejezetet, és megkezd egy teljesen újat. Ahogy képes továbblépni bizonyos dolgokon és megújulni. S ahogy ezen az úton bukdácsol az eufória és a depresszió közti vékony ösvényen. 

Clipboard32.jpg

Daniel kisöccse, Jared (Jake Austin Walker), aki pont annyi idős, mint Danny a letartóztatása idején volt, idén lényegesen kevesebb szerepet kapott nővérénél, de azt azért mélyen indokolatlannak érzem, hogy sokan egyszerűen leWalterWhiteJuniorozták szegényt! Mert, ok: lehet, hogy ritkán bukkant fel az évad során, de mindig sűrű pillanatokat kapott, a fináléban pedig csalhatatlan jeleit tapasztalhattuk annak, hogy a következő szezonban alighanem aktívabb szolgálatba kívánják helyezni a felettesek. 

4. Miért nem nyomasztó a Rectify? 

Csak úgy eszembe jutott: hiszen azért nagyon sok shit történik hőseinkkel, plusz tele vannak sebekkel, sérülésekkel és egyéb miegymásokkal. Némelyikük néha már nem is tudom, hogyan bírja ilyen könnyedén cipelni a mázsás terheit. 

Clipboard33.jpg

És mégis: a rendezett, ízléses kertvárosi környezet, bár kispolgári, de mégis kellemes látványt kínáló esztétikuma, a világos és meleg színvilág, illetve a napfény állandóan megjelenő központi szerepe rengeteget tesz azért, hogy elvegye mindenfajta depresszivitás erejét, amit a történések kelthetnek bennünk. Nem is beszélve a már emlegetett indie-s kavargásról a soundtrack-ben, amibe időnként ugyan becsúsznak markánsabb nóták is - de csak ritkán, s legfeljebb egy-két ütősebb pillanat narrálásának céljából... 

Clipboard49.jpg

A második évad egyébként sokkal kevésbé volt nyomasztó, mint az első, s ez éppenséggel annak is nagyban volt köszönhető, hogy közelebb vitt minket azokhoz a karakterkhez, akikkel szemben tavaly még tartott bizonyos tiszteletteljes, félénk távolságot.

5. Akkor most megölte, vagy nem ölte meg? 

Játszanak velünk az írók, amíg a csövön kifér. Nem akarják, csak nem akarják s még mindig nem akarják elárulni: vajon Danny tényleg megölte-e Hannát azon az 1994-es nyári hajnalon, amikor örökké megváltozott az élete - vagy ő is csak egyre beljebb csal mindenkit a málnásba, mint ahogy McKinnon mesterék is teszik?

Clipboard46.jpg

De, ahogy az év primadonnája, a Leftovers esetében (ami dráma-orientáltsága és 10/10-es színvonala okán hamar a Rectify babérjaira is törhet!), úgy itt is könnyen lehet, hogy az indie kavargás, a lassú építkezés, az elegáns karaktervezetés mind-mind sokkal fontosabbak, mint, hogy a rejtélyre (ami amott ugyebár az emberiség 2%-ának totális és érthetetlen felszívódása) választ kapjunk. Onnantól kezdve ugyanis már megszűnne az a bizonytalanság, ami nagyban felelős a sorozat jelenetei közepette ott morzézó feszültség állandó fenntartásáért. 

Clipboard43.jpg

Enélkül pedig a széria egyik legfontosabb összetevője veszne oda... 

Címkék: kritika sorozat sorozatok dráma Rectify 5 gondolat

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr486944185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása