Nem díjazták eleddig szét, az istennek sem, a Mad Men 6. szezonját az idei sorozatos elismerések alkalmával. Míg eddig az első évadtól kezdve mindig számottevő trófeákat zsebelt be Matthew Weiner szerelemgyereke, addig idén valahogy nem jeleskedett a díjak elhalászásában. Persze, tudom én, még hátra van az Emmy (a legfontosabb!), ráadásul OTT a jelöltek sincsenek meg, szóval nagyon sok minden történhetik e csorba kiküszöbölésének érdekében. De akkor is: szembetűnő a korábbi díjesőkhöz és elismeréshegyekhez képest a visszafogott kritikusi fogadtatás.

Főleg annak tükrében, hogy az MM semmivel sem volt jobb vagy rosszabb idén, mint bármikor máskor. Ugyanazt a minőséget hozta, ugyanolyan megbízhatóan, ugyanolyan kiváló érzékkel kialakítva a tizenhárom epizódos szezon vázát és ügyesen belehelyezve az egyes történetelemeket, mint mindig, since 2007. Elfáradásnak, súlyvesztésnek nyoma sem volt az idei eresztésben.

A teljes igazság kedvéért azért tegyük még hozzá, a 2012-2013-as idényben az is feltűnő volt, hogy tényleg rengeteg remek anyag érkezett – hozzám hasonlóan így a díjkiosztó zsűrik sem győzték kapkodni a fejüket a kiválóbbnál kiválóbb tételek láttán. Ugyanakkor nem sokkal jobb a felhozatal, mint mondjuk a 2007-es, vagy a 2009-esben volt, mikor az MM-től még oda, meg vissza voltak a kritikusok…

Lehet, egyszerűen csak arra jutottak, hogy túl sok trófeát osztottak már ki e produkciónak?

Nos, az nagyon is meglehet. Ami azonban tény, hogy én imádtam ezt az évadot – ugyanúgy, mint a többit. Hogy mennyire, azt a továbbiakban, spoilerektől természetesen cseppet sem mentesen, kifejtem – 25+3 kép segítségével, kicsit újszerű, rendhagyó módon. Újítani ugyanis időnként muszáj – és most úgy érzem, elérkezett a pillanata annak, hogy a blogon található kritikáim formátumát és stílusát egy kicsit felfrissítsem.

A meggyőzés művészete. (s06e06) Cooper (Robert Morse), Pete (Vincent Kartheiser – az egyik legzseniálisabb mimikájú színész ever) és Joan hárman három oldalról próbálják meggyőzni a Heinz Ketchup felelős szakemberét, hogy velük készítessék el a legújabb reklámanyagokat. Bert szokás szerint méltóságteljes csendestársként pózol, Mr. Campbell grimaszol, mint mindig, minden idők egyik legcsinosabb redhead-je pedig kissé előrehajol, hogy előnyös vonalai minél inkább érvényesülhessenek. Meggyőző trió!

Árumozgatás. (s06e06) Peggy Olson (Elizabeth Moss) és Ted Chough (Kevin Rahm) kapcsolatának alakulása az évad egyik fő magánéleti konfliktusává terebélyesedett – s az írók és a remek színészi játék érdeme, hogy nem sekélyesedett el. Nekik amúgy már volt némi közös múltjuk, ráadásul az ötödik szezon végén, mikor Peggy otthagyta a Sterling Cooper Draper Pryce-t, az ő cégéhez igazolt át – így a dolgok elfajulása csupán idő kérdése volt…

Az egyesülés. (s06e07) Az évad egyik legelképesztőbb írói húzása volt, mikor a két rivális, Don Draper (Joe Hamm) és Ted Chough úgy döntöttek, hogy merészet lépnek és egyesítik a két céget. Teljesen váratlan húzásként ez minket, nézőket legalább annyira meglepett, mint mondjuk az elképedt Peggy-t (aki ugyebár éppen azért hagyta ott a régi céget, mert nem bírt egy levegőt szívni a, mi tagadás, tényleg arrogáns Donnal). Aprócska probléma: iszonyat nehéz megoldani, hogy a SCDP két emeletes irodájában elhelyezést nyerhessenek az új munkatársak is. A képen Joan éppen őket irányítgatja, hogy merre és kihez menjenek tovább…

Az új elnökség. (s06e07) Don persze nincs jelen – ahogy az évad során elég sokszor nem, ha fontos dolgok történnek a cégnél – de őt leszámítva így néz ki a kibővült elnökség. Bert felolvas, Roger Sterling (John Slattery – több zseniális epizódot írt ebben az évadban) és Joan figyel, két titkárnő jegyzetel – az új tagok, Ted és az sztk-keretes szemüvegű Jim Cutler (Harry Hamlin) még szokják az új levegőt. Sokszínű csapat, nemde? 

Donnak nem megy… (s06e07) Főkarakterünk, a self made man Don Draper nem bír megülni a seggén. Pedig ilyen csini asszonykával az oldalán, mint Megan (Jessica Paré – az a Zou bisou bisou  sosem fog kimenni a fejemből), igazán sikerülhetne végre felfüggeszteni a sok félrekúrást. Sylvia Rosen (a szép olasz Linda Cardellini) ráadásul egy szinttel lakik alattuk – így már sejthető, hogy ezt nem lesz olyan könnyű megúszni, mint azelőtt Betty-vel (January Jones), akivel kertvárosban laktak, egyszintes házban, s a szomszédban csupa csúnyácska hölgy tanyázott…

Egy hölgy a gettóból. (s06e08) Az évad egyik emlékezetes jelenetsora volt, amikor egy öreg fekete nénike behatolt Don és Megan bensőséges otthonába, és, ráadásul, egyikük sem volt otthon, csupán a gyerekek. Sally (Kiernan Shipka) persze azonnal átlátott a szitán és csakhamar ki is hívta a rendőrséget, miközben a betolakodó az ezüstkanalak között matatott.

A zavaros tekintetű Don. (s06e08) Nem ritkán felbukkanó állatfaj a hatodik szezonban. Hősünknek a magánéletben és a munkában számos kihívással kell szembenéznie, ráadásul arra is rá kell majd jönnie, hogy a dolgok már nem mennek neki olyan acélosan, min régen.

Számonkérés. (s06e08) Például szembe kell néznie azzal, hogy egy eléggé gyenge pillanatában ő hagyta nyitva az ajtót, amin az előbb említett néni beosont a lakásba. S ha nem lenne elég, amit a hivatalos közegtől kap, még ott van Betty is, aki nem fukarkodik a kedves szavakkal.

Viszlát 1970-ig! (s06e08) Ted és Jim Cutler először, de nem utoljára néznek így Don után. A vezér ugyanis egyszer csak közli velük, hogy ő kiszáll a Heinz Ketchup-ügyből – vigyék azt csak ők tovább, s ő 1970-ig hallani sem akar a dologról – amikor lejár  a szerződésük!

Reunion. (s06e09) Don and Betty together again? Szó sincs róla. De mégiscsak összejönnek egy éjszaka erejéig, hogy felelevenítsék az emlékeket. Megint az írók ordas nagy érdeme, hogy egy-két erős párbeszéddel és különleges szexjelenettel sikerül hitelesen ábrázolniuk ezt a reunion-t, aminek nyilvánvalóan nem lehet jövője. Csak múltja.

Bocsánat uram, nem látta a késemet? (s06e09) Peggy-nek persze, mielőtt összejönne Teddel, még szakítania kell a régi pasijával, Michael Ginsberggel (Ben Feldman). Végül is egy szerencsétlen költözés miatt kerül sor erre -  a kemény liberális gondolkodású és bajszos MG ugyanis úgy dönt, a nyugis Greenwich Village-i lakásukból költözzenek el valami izgalmasabb vidékre. A dolognak azonban az lesz a vége, hogy Peggy egyik éjjel véletlenül hasbaszúrja egy késsel, mert betörőnek hiszi. Ez válóok!

Három nemzedék (s06e10) Ez a kép zseniális! Egy LA-i nyaralóban járunk, ahol minden tele van hippikkel és divathippikkel. Az idősödő Sterling a kb. egy évtizeddel korábbi eleganciában feszít és nézelődik. A majdnem negyvenes Don már korhűbb, de alkalomhoz nem illő cájgban feszengve bámulja a bohókás társaságot. A harmincas Harry Crane (Rich Sommer) viszont abszolút az alkalomhoz öltözött, és már nézi, hogy melyik csajt (vagy új megbízást) lehetne a legkönnyebben becserkészni. Úgy tűnik, neki való leginkább ez a parti!

LA 1968. (s06e10) Aztán Don mégis remekül feltalálja magát az új közegben – pár perc múlva már együtt vóterpájpingol a fiatalokkal és jó szokása szerint már szemet is vetett a házigazda feleségére.  

Woodstock-Megan. (s06e10) Ám, végül mégis kiderül, hogy D már partizni sem tud igazán – annyira kiüti magát, hogy beleesik a medencébe – miközben mindenféle pszichedelikus látomásai támadnak. Pl. előlép a felesége tetőtől talpig viráglánynak öltözve. És az, hogy Jessica Parénak jól áll a hippidivat – nem is kifejezés!

Sterling, Cooper & Partners. (s06e10) A sorozatbeli céget már több néven is szólították, de még sosem volt annyira komplikált a helyzet, mint most, mikor hét elnökségi tagunk is lett. Végül az újonnan érkezett Tedék találják meg a legfrappánsabb megoldást – Sterling, Cooper & Partners. És ez az a pillanat, amikor a többiek is beleegyeznek a változtatásba.

Pete és a mama. (s06e11) Pete is elég sokat szív ebben a szezonban. De mind közül a legnagyobb gondja valószínűleg az, hogy a kissé szenilis mamájára kell vigyáznia. E célból felfogad egy segítőt, Manolo-t, akit az egyik munkatársa, Bob Benson (James Volk) ajánlott neki. Egészen addig olyan vidám a helyzet, mint a képen, amíg ki nem derül, hogy a középkorú inas nem csak kajával tömi a nénit. De ez még nem elég: egy hajószerencsétlenség alkalmával ugyanis fogja, és bedobja a kedves mamát a vízbe. S mivel az öreglány tekintélyes összeget hagyott rá, talán nem csak ügyetlenségből tette…

Dr. Rosen. (s06e11) Arnold Rosen (Brian Markinson) véletlenül éppen az az alsó szomszéd, akinek feleségével Donnak viszonya van. Ez azért is poén, mert amúgy ők elvileg elég jó haverok – rendszeresen összejárnak, plusz AR itt éppen megkéri Don-t, hogy segítsen a fiának kimaradni a vietnámi háborúból (amit amúgy sikerül is elintézni).

The awkward moment… (s06e11) amikor Sally Draper bizonyos okokból belopódzik Rosenék pecójába és meglátja a ház asszonyát, amint az apjával kefélnek. Elég durva helyzet és még a szebbik feléről – Sally meglepetése – mutattam meg a dolgot. Ez egyértelműen az évad legdurvább pillanata – ha Don lányával már eddig is sok gond volt, akkor ezután már csak rosszabb lehet a helyzet…

Detroit pirate. (s06e12) Mi történt a Ken Cosgrove-val (Aaron Staton)? Semmi, csak véletlenül a szemétől fél centire süvített el egy vadászpuska golyója. A baj okozója az volt, hogy ő volt az, aki a SCP megbízásából Detroit-ban szervezte az üzletet a General Motors-szal – csakhogy elég durva arcokat kapott partnerül, plusz ők még annyira sem értettek a vadászathoz, mint ő…

Glen (s06e12). Akik régóta nézik a sorozatot, azok vágják a szóban forgó karaktert, Sally Draper gyerekkori plátói boyfriend-jét, akit Marten Holden Weiner, a showrunner Matthew fia alakított. Durván megnőtt a gyerek, mi?

Pete és Bob. (s06e12) Mint már írtam volt, Pete-re eléggé rájárt a rúd a mama inasával. Csakhogy az inast az a Bob Benson közvetítette ki neki, aki az utolsó epizódokban az egyik legnagyobb riválisa lett. A képen éppen egyik jellegzetes asszójuk látható.

Sally Draper’s private revolution. (s06e12) Ahogy emlegettem, SD elég durván viselkedik, mióta meglátta papát az ágyon egy nénivel birkózni. Vagy, ti minek veszitek mondjuk azt, ha egy 14 éves lány elkezd dohányozni? Jó, ez ma teljesen normális viselkedés – de a hatvanas években még kicsit más volt a képlet, szóval így értsétek a kérdésemet...

Peggy… what? (s06e13) OK, tudjuk, hogy Peggy a történetnek ezen a pontján épp féltékennyé akarja tenni Tedet, de ez a cucc azért elég durva. A kor mércéjével mérve kevésbé kurvás – inkább olyan pornószínésznős…

Összeomlás. (s06e13) Don valószínűleg még sokáig átkozni fogja ezt a pillanatot – ugyanis már éppen sínen volt az üzlet a Hershey’s nevű édességgyártó vállalattal, amikor elkezdte boncolgatni az, egy bordélyházban töltött gyermekkora és az említett csokoládé közti viszonyokat. Ahhoz, hogy a korábban magabiztos és mindig jól teljesítő főhősünk idáig süllyedjen, persze kellett egy évad fentebb már vázolt személyiség-visszafejlődése.

Pete és Trudy. (s06e13) Pete-re rájárt a rúd ebben a szezonban – ez már közhely. Amit még nem tudunk, a mamán és Bobon túl, még a feleségével, Trudy-val (Alison Bree) is meggyűlt a baja. A gond az volt, hogy kertvárosban éldegélő hősünk véletlenül a szomszédban talált magának aktuális szeretőt, és, mivel erre csakhamar az egész környék rájött, az amúgy mindent megbocsátó asszonynak muszáj volt kezdeményeznie a válást, Pete-nek meg muszáj volt elköltöznie. C’est la vie!

Korlátlan idejű szabadság (s06e13) A Hershey’s előtti beégéssel betelt a pohár – ezért összejöttek a tulajdonosok, hogy korlátlan ideig tartó fizetett szabadságra küldjék Don-t. Ez óriási fordulat, hiszen eddig nem fokozták le és nem rúgták ki soha amúgy titokzatos kilétű hősünket, a SCP kreatív igazgatóját. Hogy ez csak lefokozás-e, vagy egyenesen fireing out, még nem tudjuk – de annyi bizonyos, hogy főhősünk távozása közben már érkeznek a helyére az általa kirúgott volt munkatársak… Szóval, ez elég nagy kudarc, ami azt illeti…

Látjátok, srácok, itt nőttem fel! (s06e13) Don úgy dönt, ha így állnak a dolgok, legalább a gyerekeivel való viszonyát elkezdheti rendberakni. A finálé fináléjában elviszi őket a helyre, ahol felnőtt (s ahol egyébként az évad során több flashback-jelenete is játszódott). Sally ekkor ránéz az apjára, ő meg visszanéz rá – s ez a pillanat zárja le elsőrangúan az elsőrangú szezont.  

Összességében:

Nagyon szépen, nagyon gazdagon tálalt lakoma volt ez a szezon, az egyik legjobb a sorozat történetében. A kötelező korreflexiókon (Martin Luther King és Bobby Kennedy halála, hippik stb.) túl a dolgok üzleti része is nagyon egyben volt, nem beszélve a magánéleti konfliktusokat érzékeltető pengeéles, profi párbeszédekről. Ha van hibája a hatodik évadnak, akkor kizárólag az, hogy az utolsó előtti – és ez sajnos el kell, hogy gondolkodtasson arról, vajon lesz-e élet a Mad Men után?

- Szöllő -