A CBS-es kaszákról még nem ejtettem szót. Ennek az az oka, hogy ezek egyikéhez kapcsolódik a mai nap híre is.
Nem, nem a mindössze 1 évadot megélt Vegas-ról van szó, amelyről sok jót hallani mostanában (ott is lehetett mondjuk nagyot nézni), s nem is a maga, 7 évadot megélt módján már veteránnak számító Rules of Engegament-ről (Egy kapcsolat szabályai), amely sajnos csúnyán elvérzett már a vég előtt (így a cancel kegyelemdöfése nem érhetett nagy meglepetésként). S végképp nem is a friss-ropogós, de széteső Golden Boy-ról, amely azért annyira nagy dobásnak nem is volt szánba.
Nem, én a CSI: New York-ról beszélek.
Igen, ifjúságunk folytonosságának egy újabb szimbólumától kell búcsút vennünk: a 9 évadot megélt, 2004-ben startolt (az még egy másik világkorszak volt!) New york-i helyszínelők nem volt az a sorozat, amelyet szisztematikusan néztünk. Nem volt az a széria, amelyet lelkiismeretesen nyomon követtünk. Lusták is lettünk volna letölteni, onlájn nézni meg (már amióta egyáltalán erre van lehetőség) – hát szóval a CSI: NY, ahogy a többi is CSI project is, tévére termett.
Szóval mi is szinkronosan néztük. Néha háttérzajként, néha egy unalmas délutánon, pihenésképp, néha csak úgy, mert éppen alig láttunk ki a fejünkből – de Gary Sinise és csapata rendszeres vendége volt annak a helyiségnek, ahol a „varázsdoboz” lakozott.
Nos, a CSI: New York nem volt egy kiemelkedően újszerű széria – mindig a megszokott minőséget hozta, s bár voltak hullámvölgyei, csalódni nemigen kellett benne – már csak azért sem, mert sosem jutott eszünkbe többet várni tőle, mint amennyit elvárhattunk.
S most – lezárult a története.
Hiába, szépen lassan elfogynak azok a sorozatok, amelyekkel együtt nőttem – nőttünk – fel. Szóval becsüljük meg az ilyen pillanatokat, és emlékezzünk egy kicsit a jó dolgokra…
- Szöllő -
