Ajánló:

Az Utolsó műszak Jake Gyleenhaal és Michael Pena formálta zsaru páros keményre fogja a formát. A majd két órás buddy movie játékidejének túlnyomó részében a Los Angeles utcáin járőrözéssel töltött időt mutatja be. Unalom, gyomorforgató megpróbáltatások és néha szívszorító pillanatok kereszttűzében egészséges humorral próbálja a két rendőr teljesíteni a napi rutint. A Harmadik műszakhoz hasonlóan a két főszereplő itt is első sorban a túlélésre brillírozik. Ha felülemelkedünk azon, hogy David Ayer rendező nem egy Dróthoz hasonló mélységű történetet mesél el nekünk, akkor egy élményszámba menő szórakozáshoz jutunk.  

Kritika (spoileres):

A Filmvilág 2013/ márciusi számában olvasható Pápai Zsoltnak egy G-Man filmekről szóló írása (Szolgáló és védő gengszterek címen), amelyben izgalmas fejtegetésbe bocsátkozik arról, hogy az amerikai filmek durva eszközöktől sem visszariadó rendfenntartói valójában a gengszterek karakterét öröklik meg. Az álomgyári rendezők az akkori szigorú cenzúrát kívánták megkerülni a korábbi gengszter főhős "legitimmé" tételével. Azóta ez a paradoxon végig kíséri rendfenntartó szervekkel foglalkozó amerikai bűnügyi, akció filmek egy jelentős részét. Persze hatalmas különbség van a film noirok protagonistájának jellembéli ellenmondása és a Raegen-korszakban az egyetlen igazság bizonyosságával az ellent lekaszaboló tesztoszteron hősök között (Géczi Zoltán írt róluk bővebben a Filmvilágban megjelent 2010/ augusztus Tekerd vissza, haver! A 80-as évek akció hősei című cikkében). Noha Charles Bronson és hasonszörű társai révén folyamatos az átmenet. A rövid kitérőre azért volt szükség, mert David Ayer filmének kezdő képsorai ennek fényében nyernek magyarázatot. Taylor (Jake Gyleenhaal) és Zavala (Michael Pena) járőrök rövid autósüldözés után tűzpárbajba keverednek. Lelövik a két gonosztevőt. Majd a következő eligazításon kiderül, hogy belső vizsgálaton kellett keresztül esniük tettük miatt (azt megelőzően pedig egy öltözői jelenetben Taylor rendőr bemutatja az általuk használt, a gonosztevők ak-ihoz mérten szerény tűzerőt képviselő kézi fegyvereiket). No már most a járőrök képviselik a fent leírt "táplálkozási lánc" alját (amelynek csúcsán a minden erkölcsi kételyen felül álló Raegen-korszak akcióhősei, vagy épp a 007-es). A naturalista krimik cselekménye, ahogy Az utolsó műszaké is pontosan a fent leírt önellentmondás keltette feszültséget kívánják meglovagolni. Taylor és Zavala nagyon is emberi karakterek és tetteik is alkalmasint erkölcsileg megkérdőjelezhetőek. Bár kacérkodnak a rosszfiús rendőr szereppel, de ez számukra nem több, mint hatáskör túllépés (ami a későbbi tragédiájukhoz is vezet). Sőt maguk is beismerik, amikor egy öreg nő csekkolásához küldik ki őket, hogy az ilyen alja feladatok is a rendőrlét részét képezik. A film tagadhatatlanul buddy movie. Ebből kiindulva pont annyira érdemes komolyan venni a történetét a fajsúlyosabb Dróthoz képest, mint a Bőrnyakúakat az Acéllövedékhez képest. Nem hiába a Bőrnyakúakat említettem, mert Jake Gyleenhaal itt is hozza a korábbihoz hasonló kaliberű szerepet. A komikus vonás tragikus sorsszerűséggel való elegyítése (a Bőrnyakúak zárómonológjának tanúsága szerint). A rendőrség pedig az Irakban szolgáló katonákhoz hasonlóan zárt közösséget alkot (amely elengedhetetlen Taylor "tragédiájának" érvényre jutásához), ahogy a Senki fiában a Juliette Binoche formálta Loren Bridget is a "testülethez" tartozás fene nagy öntudatát veti a Channing Tatum formálta Jonathan White szemére. De ugyanez érződik Taylor és Janet (Anna Kendrick) rendőr esküvőjén. Ahogy a plakát is hirdeti on the street of Los angeles no cop survives alone köti össze ennek a testületnek a tagjait, és ha az egymásban való vakon megbízás kihagyna könnyen úgy járhat bárki a "testületből", mint Van Hauser. A film found footage-ra emlékeztető módszert is felhasználó, kézi kamerás felvételei mind a bennfentesség érzését erősítik (annak minden izgalmával, hogy kukkolóivá válhatunk egy zárt közösség mindennapjainak). A felvételeket, amennyire az akció jeleneteket feldobják, néhány helyen annyira válnak erőltetetté. Meglehetősen feszesre sikeredett David Ayer rendezése. A cselekmények egymásból következnek a szerelmi szállat pedig észrevétlenül fésüli bele. A buddy moviehoz szükséges színes karakter bemutatást a rendőrautóban az egészséges humorral átitatott beszélgetésekkel tökéletesen megoldja. A film mindvégig megőrzi a kimértség erényét, amelyre különösen az akció dús végkifejletet követően van szükség (miközben végig azon imádkoztam, hogy Taylor rendőr nehogy megszólaljon társa koporsója felett úgy érzem aligha sikeredhetett volna jobbra a befejezés). 

Írta: Holp Gábor Dávid

Osztályzás: 5/5