Na jól van gyerekek itt az ideje újból bevenni a dilibogyókat (a kéket és a pirosat egy kortyra) és folytatni a The Boys című sorozatot, amelyben egy alternatív valóságban élünk, ahol a média gépezet előre hűtött szuperhős (élet)történetekkel töm minket és a cég laborjában pedig bőszen kotyvasztják az v-vegyszert (hogy megszülessenek a pindur pandurok )...

Man in power...

Ha Homlander és az amerikai fater fényképeit egymás mellé tesszük, majd a szemeinket elkezdjük elég gyorsasággal az egyik képről a másikra mozgatni és a piros bogyó már hatott, akkor elfog az érzés, hogy bizony ez a jó öreg mindent telibe sz*ró Amerika. Ő az a bizonyos kék elefánt, ami végig csörtet és megáll, egy percig öszpontosít, amikor a többség számára vállalható beszédet kell mondani a világ másik részéről, a terrorizmusról és valamennyi kiejtett szó banalításnak hangzik tőle (a stábja mögötte pedig már a vészforgatókönyvet fogalmazza). A helyzet már csak akkor katasztrófálisabb, ha az amerikai zászlóba bugyolált szuperhős közönsége vevő a mondandójára. A derék Homlander az első évad felétől már elkezdett a hatalom körül olálkodni, de akkor még a producere ügyesen letörte (az erőtlen) próbálkozásait. SPOIER - A repkedő szuperhős mostanra egyre bőszebben kapálódzik a hatalomért (volt egy BrainDead című észveszejtő sorozat, aminek egyértelmű politikai áthajlása volt, nem tudom, hogy ennél a sorozatnál a választások közeledtével beszélhetünk ilyesmiről) - SPOILR. 

A túlélés szabályai...

Töredelmesen beismerem nektek, hogy engem mindig egy kis bizsergéssel tölt el a második (és sokadik évad) első része, hogyan kapcsolódunk vissza a szereplők életébe vissza (például mennyi idő telik el az ő életükből). Hughie viszont ugyanaz a balek marad, aki volt (amikor megláttam őt, akkor nekem valami miatt Jesse Eisenberg ugrott be, amikor a Zombielandban miután nagy nehezen eltesz láb alól egy begőzölt zombicsajt, a téma szakértőjévé nemesülve elkezdi felvázolni a túlélés szabályait, de valójában az illusztris társasága nélkül nem gondolom, hogy sokáig kihúzta volna). Hughie még mindig az a szeretni való karakter, akinek gőze sincs arról, hogy a világban merre mi hánylépés (miközben őt nézzük arra gondolunk, hogy biztos, hogy készült egy a v-vegyszerrel ellentétes hatású anyag és neki az folyik az ereiben).

Megiszol egy frescot?

Deep története a sorozatban olyan, mint valami kikacsintás, mintha a sorozat saját túlfontoskodó paródiáját készítette volna el (ami nagy szó miután már maga az eredeti sorozat műfaja is paródia). Ő a kedvenc szuperhősöm. Még az első évad pilotjában van egy rossz húzása, azóta partra vetett halként vergődik valamerre a senki földjén. Neki valahogy (a többiekhez képest is) nem sok tiszta perce van, aki legtöbbször hiperérzékeny zöldként harcol a delfinek, homárok és egyéb tengeri mütyürök jogaiért. Ővé az a cselekményszál, amellyel nem tudunk mit kezdeni. A marketingesek által megcsinált karaktere a maga módján egy személyiségfejlődésen próbál keresztül menni, hogy végül megmaradjon az a kisszerű figura, aki volt (és legfeljebb csak a helyét kapja vissza a HETEKBEN)...

Folyt köv...

HGD -5/5

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.