A hit egyedisége, hogy az embert állítja a középpontba. A molekuláris biológia szemszögéből az emberközpontúság hasonlóan elavult dolognak tűnik, mint a film készítővel kapcsolatba hozható Felettünk a Föld Föld-központúsága (ami ellen vesztére Galileii felszólalt). Tudományos tarthatatlanságuk ellenére mégis van egy második, többletjelentésük. A FÖLDET a lakói számára központivá tevő a többlet jelentés: az élet feltételeit biztosító közeg (amely megteremti a bizakodásra okot adó, középszerű, vagy épp zátonyra futott életünkhöz a lehetőséget, amikor rosszra fordul a sorsa valakinek ezért vágyódik el a Földről). Az EMBER saját magán egyedi "vonásokat" keresve jut el a lélek fogalmához, ami a létezésünket egy magasabb szintre emeli, többlet jelentést ad neki: mint a halhatatlanság, újjászületés, az érzések egyedisége végső soron önmagunkba zárt univerzumok lettünk általa. Mike Cahill rendezőt pont a fennemlített finom rétegek iránti érzékenysége teszi egy "kutató emberré", filmjeit sciencefictionokká.
Ian/Michael Pitt, az ígéretes biológus a szem (a lélek kivetülésének) evolúciójának megfejtésével próbálja gyengíteni a spirituális hit bázisát. A spiritualitást nélkülöző vállalkozásában társra talál Karen/Brit Marling első éves laboratóriumi asszisztens (megszállott) személyében: egy olyan létezőt keresnek, amelynek nincs látószerve, de megvan benne a látáshoz szükséges sejt, így át tudják segíteni laboratóriumi körülmények között a következő evolúciós szintre. Ehhez képest adnak egy teljesen más nézőpontot Sofi/Astrid Bergès-Frisbey laborban töltött rövid ideje alatt mondottak (te tényleg azért hagysz engem ott minden nap, hogy férgeket kínozhass, vagy ilyesmi; és a "hatodik érzék", a spirituális többlet kialakulásának evolúció szerű magyarázata).
KI is ez a Sofi? Ian/M.P. film indító, első monológjában már benne van saját maga megcáfolása, a szemmel kapcsolatban önálló univerzumokról beszél. De hát az a lélek kiváltsága, evolúciós szinten a körülményekhez való alkalmazkodásról lehet szó (nyilvánvalóan a mutáció enged némi egyediséget). Ian/M.P. megfeledkezik az ember irracionális iránti vonzódásáról. Az eredetitől eltérő, szokatlan mintázat utáni vonzódás miatt nem tud ő maga sem szabadulni attól a különleges női szempárttól, amelyet egy halloween-i bulin látott, amelynek tulajdonosa még csak fel sem fedi az arcát előtte. Kettőjük szerelme a spirituális- és okokat kereső "világ" egymás közötti labda adogatása: Sofi/A.B-F. a fiú érdeklődését azért kelti fel, mert egy különleges mintázatot rajzol ki az írisze, de Iant/M.P. már a 11-es szám vezeti el ahhoz a plakát hirdetéshez, amiről megint csak a tudományhoz nyúlva felismeri a hallowwen-i buliban látott szempárral való egyezőségét. SPOILER ALERT az is sorsszerű, ahogy a film közepén a lány meghal (furcsa módon a Felettünk a Földben is a semmiből lecsapó módon ábrázolta a balesetet/ a halált a rendező, jelenesetben a brutalitásával még rá is teszi: így a sors kezét érezzük az egész mögött).
A film második felében felében az ekkor már férj, apa Ian/M.P. életében két kézzel kezd el dörömböl a spiritualitás: a létező legnagyobb tudományos felfedezéshez (az azonos szemmintázat azonos emlékeket rejt) elő kell feltételeznie a korábban számára "eretnek" lélek fogalmának a létezését. Bár Ian/M.P. ekkor már Karen/B.M. férje, de láthatóan nem tudta magát még túl tenni Sofin/A.B-F. Azt várnánk, hogy a lány halálával nem fog megnyugtató véget érni kettejük intellektuális "labda adogatása". Azonban a reinkarnáció révén a film mégis megnyugtató megoldást kínál: a rajta kapott Ian/M.P. egyik jelenetben azt mondja Karennek/B.M., hogy a lány váratlan halála nélkül is eltávolodtak volna egymással tőle az eltérő világszemléletük miatt, erre ad választ a film záróképe, amikor Sofi/A.B-F. továbbélését jelképező indiai kislánnyal együtt lépnek át a film egy korábbi szakaszában a Sofi/A.B-F. férfinek mondott példázatában a tapasztalás egy újabb szintjére jutást jelképező ajtón.
Persze lelkület (de akár a ráhangolódást segítő vagy épp megakadályozó pillanatnyi hangulat) függő, hogy fog-e tetszeni a film. Sőt töredelmesen megvallva én is úgy indultam ma ennek a kritikának a megírásához, hogy a Felettünk a Földhöz képest ez egy (gondolatiságában) elnagyoltabb film volt. De ahogy most felelevenítettem magamban a történéseket: látom, hogy egy szépen megrajzolt (gondolati) ívet ír le. Miután a technikai megvalósítás: operatőri munka, a három fiatal színészi teljesítménye vitán felül áll, ha a gondolatisága is rendben van (már pedig rendben), akkor OK a film...
5/5
(HGD)
