Oly sokáig szerettelek – ez a lírai és vallomásos francia filmcím jut eszembe a Skins-ről. A mozi, amelynek adták, már kevésbé szenitmentális – ahogy a Skins sem az az érzelmes fajta. Nem bizony. Azért is szerettük. Meg szeretjük is.

Főleg az első két évadot persze, hiszen azok ütöttek a legnagyobbat – 21 éves voltam, mikor 2008-ban arcon csaptak vele. A Skins radikális volt, szókimondó és elképesztően erős, átélhető drámát hozott, amelyet az első két etap szereplőgárdájának lecserélésével a harmadik-negyedik évados társaság is kiválóan szinten tartot – bár az ő történetük már nem volt ugyanaz az az „előtte és utána élmény”, nem hozott akkora katarzist, nem lehetett annyira mélyen megélni, mint a legelső szerelmet a legelső csapattal. 

És aztán jött az ötödik és hatodik szezon, tök ismeretlen arcokkal, s bár erős felütéssel, de langyosabb folytatással. Addigra valami már megszakadt – már nem érdekeltek annyira a karakterek, már nem működött annyira a történet. Vagy én nőttem fel az eltelt idő alatt, vagy a sorozat ragyogása halványult el – vagy talán, ami a legvalószínűbb, mindkettőre párhuzamosan került sor.

De az biztos, hogy a dologban benne volt a pubertáskor végleges magam mögött hagyása hiszen a Skins, minden ereje és dinamizmusa dacára mégiscsak tiniszéria volt – és, bár 21 évesen még nagyon is közel állt hozzám ez az életérzés – azért lassan csak unott fejű huszonévessé váltam magam is. És persze szkeptikusabb is lettem – már nem vagyok az a rajongó típus, ami akkoriban voltam (annak minden bájos naivitásával és röhejes zombi-effektjével együtt). 

Na, de nem az én elhalványult emlékeinek van itt és most hírértéke, hanem annak, hogy: július 1-jén jön az utolsó Skins-szezon az e4-ra, amely rendhagyó lesz. Nem prezentál új gárdát – egy évadra, kettő helyett minek is? – hanem visszahoz három karaktert a régi sorozatokból, és megmutatja őket huszonévesen.

Ez nekem egyrészt azért marha jó hír, mert én is huszonéves vagyok, így, ha ugyanolyan hiteles bír maradni a széria, akár adhatja is nekem a dolog. Másrészt azért, mert Cook mellett – akit, ok, kedvelek, de nekem kicsit ambivalens – az örök visszatérő, Effy is megjelenik majd az új szériában, és, aminek legjobban örülök: 2008-as szerelmem, a Skins egyik legerősebb karaktere, Cassie lesz a harmadik. Mindhárman kapnak majd egy-egy páros epizódot, amelyek a Fire, a Rise és a Pure címet viselik majd (sőt, a Naomily is beugorhat majd valamelyik anyagban).

Egyik szemem örül, hiszen általam kedvelt karaktereket láthatunk viszont – köztük Cassie-t, akit Hannah Murray anno valami különleges és utánozhatatlan bájjal jelenített meg. A másik viszont sír, mert sokkal több régi arcot is vissza lehetett volna hozni. Főleg az első évadosokat hiányolom a palettáról – Tony (tudom, hogy Nick Hoult azóta A-kategóriás színész lett, de akkor is) és Sid nélkül egyszerűen nem tudnék elképzelni egy ilyen visszatérést, de Chris (jó, őt érthető okokból nem láthatjuk már viszont) is fájó hiány egy ilyen coming back-anyagban. 

És persze, ha lenne harmadik szemem, az izgatottan pislogna jobbra-balra, mert – jaj, csak ne most csesszék el! Nem vágyom arra, hogy a kedvenc karaktereimet lebutítva, vagy tőlük idegen figuraként lássam viszont – úgyhogy megint csak minden bizodalmam a készítőkben van, akik nagyjából ugyanazok lesznek, mint akik elhozták nekünk a klasszikus Skins-aranykort.

 - Szöllő -