Happy Endings endings. Ígérem, több hülye szóviccet nem sütök már el egyik kedvenc kortárs sitcomommal kapcsolatban. Ígérem – mivel kedvenc kortárs sitcomom lehúzta a rolót, s így nem kortárs többé. Nem mondom, hogy minden rész jó volt, hogy mindig a topon leledzett a sorozat minősége, de a gyengébb epizódokon is átsegített a karakterek szórakoztató és valóságszagú infantilizmusából áradó életigenlés. Sajnos sem az USA, sem a TBS, sem az NBC, sem a Netflix nem érezte úgy, hogy illenék az őszi kínálatuk profiljába egy ilyen sitcom, a színészek szerződése lejárt, és most már csak nagyon halványan reménykedhetünk egy irreális és soha be nem következő folytatásban… Mérgesek vagyunk!

Az a gyanúm, hogy a Maron egy olyan anyag, aminek nem szentelünk elég nagy figyelmet. Sem én, sem senki idehaza vagy odaát. A címszereplő Mike Maron nevezetű pasas alapból nem követett el túl sok ismert dolgot, de a neten fellelhető anyagai mind azt bizonyítják, hogy remek komikus. A késő harmincas szalonhippi kinézet mögött ugyanis egy állati jó humorérzékű ember lapul, aki épp ezért remek poéngyáros is. Az amerikai IFC csatorna gárdája is így gondolhatta ezt, mert az anno májusban startolt és tegnap első évadát záró szériáját berendelte, sugározta és már készül a második szezonra is. A cucc olyasféle egyébként, mint a Louie – Maron önmagát fiktív karakterként alakítja benne, aki saját életéről mesél (ez egy határozottan skizofrén mondat volt!).

- Szöllő -