Évadot zárt a Hannibal. Az elsőt, és, ha megengeditek – egy méltatlanul alulértékelt szezont. Annak dacára ugyanis, hogy látszólag mindenki kultiválta Fuller mester művét (Fuller mesterművét?), a valóságban nem prdukált olyan nézettségeket, mint amilyeneket érdemelt volna. Az emlegetett körülmény dacára azonban az NBC is belátta, hogy ezt nem lehet elkaszálni, és berendelte a 2. szezont is. Amúgy aki nézi, az általában dicsérni szokta – de mindenesetre elmarasztalni nemigen. Ezzel én is így vagyok. Már csak a finálé van hátra, amelyről, s ha minden igaz, talán még ezen a hétvégén, de legrosszabb esetben a jövő hét elején biztosan megszalajtok egy írást, amely minden bizonnyal meg fogja erősíteni pozitív véleményemet. 

Jó ez a címlap? Csak azért kérdezem, mert én még – felháborító módon – mindig nem kezdtem a Homeland-be. Először a téma túlságosan amerikainak tűnt – és én nem szeretem az ottani hazafias nyálverést (már bocs), aztán meg, amikor hirtelen mindenkinek nagy kultsorozata lett (a Filmvilág is írt róla, az RTL is megvette és elkezdte pörgetni) már éppen túl sok minden volt, amit néznem kellett, és ezért nem fogtam bele. Szóval valami mindig volt, ami megakadályozta, hogy én, és ez a sokak szerint remek széria találkozzunk. Így aztán nem tudom, mennyire tükrözi a sorozat és a 2. évad színvonalát ez a borító – de tény, nekem így látatlanban: tetszik. Szerintem ez egy jó cover, főleg az elmúlt pár hétben beérkezettekhez képest, és némi kedvet is hozott a szériába való belekezdéshez. Na, majd valamikor… talán még a nyáron…  

- Szöllő -