continuum – mi történt eddig?

 2013.04.17. 21:23

A Continuum a jelenleg futó egyik leglegebb sci-fi sorozat, amelynek április 21-én startol a 2. évada. Bár idehaza többen nem értékelték túlzottan nagyra, szerintem a kanadai Showcase csatorna remekül döntött, amikor berendelte a pilotját. A Simon Barry kreálta produkciónak nem csak az a nagy erénye, hogy kanadai anyag létére nem a Vancouver-i erdőben forgott (klasszikus utalás a Csillagkapura), hanem Vencouver-ben, hanem az is, hogy mindig megbízható, egyenletes színvonalú, erős cselekményű részeket szállít, ami pl. a hivatalos amerikai sci-fi csatornától – SyFy – egyáltalán nem megszokott.

cont.jpg

A Continuum nem vált meg világot, s pláne nem világokat – csupán remekül szórakoztat a maga félig sci-fis – félig nyomozós sztorijával. És szívére téve kezét esküdjön, aki a sci-fi-széria koncepciók 98%-ától többet vár el a remek szórakoztatásnál! 

cont2.jpgA minimum 8 részesre tervezett szezon előtt talán érdemes összefoglalnunk, hogy mi történt eddig, hiszen az emlékeink múlt év augusztusa (az évadzáró – igaz, én csak október végén tudtam le) óta bizonyára megfakultak már kissé.  

 

Spoilerdús folytatás következik.

cont3.jpg

Az egy évvel ezelőtt, 2012 áprilisában prezentált pilot története 2077-ben startol, mikor is a terroristavezér, Kagame (Tony Amendola fejét már annyit láttuk, hogy néha már-már távoli rokonunknak is hisszük) több tízezer embert gyilkol meg egy terrorakció során. Ebben az elképzelt jövőbeli társadalomban ugyanis már nem országok mérkőznek egymással, hanem óriásvállalatok és mamutkonszernek; Kagame sejtje, a Felszabadítók célja pedig végezni a hatalom legfőbb birtokosaival.

Az akció ugyan sikerrel jár, de a kiküldött Protector-ok – akik az establishmentet védelmezők elit-egységének tagjai – élükön Kiera Cameron-nal (Rachel Nichols) elfogják Kagamét és nagyszabású kivégzést akarnak rendezni neki, illetve társainak. Csakhogy a felszabadítók valamiképp hozzájutnak egy időgéphez, melynek segítségével 2012-be szöknek vissza.  Nagyjából ekkor kezdődött el ugyanis azoknak a cég-birodalmaknak kiépülése, amelyek 2077-ben már élet és halál urai. Céljuk, hogy megfékezzék és visszafordítsák a destruktív folyamatot, de e nemes koncepció érdekében bármit hajlandóak beáldozni – nekik semmi sem drága a jövő megváltoztatásáért cserébe.

cont4.jpgCsakhogy, az időgép nem csak őket szippantja be, hanem Kierát is. Ő is visszatér 2012-be, de velük ellentétben ő teljesen tanácstalan a folytatást illetően (hirtelen még azt sem tudja, hogy hol van). Nagyot néz, mikor kiderül, hogy melyik esztendőben, s még nagyobbat, mikor a protektorok belső hálózatára – ez egy speciális biokommunikációs rendszer – valaki felcsatlakozik és beszélgetni kezd vele, sőt, a rendszer által küldött vizuális képek nyomán mindent az ő szemén keresztül is láthat a saját speckó pc-jén.

Ez a valaki Alec Sedler (Eric Kudsen), az ifjú nerd, aki még nem is sejti, hogy annak a Sadtech nevezetű vállalatnak lesz 2077-ben a feje, amely az időutazás technikáját kidolgozta. Azt pedig még kevésbé – motivációit még nem érthetjük – hogy ő lesz az, aki a terroristákat „megszökteti” a kivégzésükről. Ugyanakkor Alec Kiera egyik nagy segítsége abban is, hogy könnyedén és gyorsan el tudjon igazodni a 2012-es viszonyok között (pl. az a minimum, hogy be kell vele szereztetnie egy headsetet, különben azt hiszik, hogy magában beszél az utcán).

cont5.jpg

Kiera másik nagy segítsége az a Carlos Fonnegra (Victor Webster) lesz, akivel a sokat emlegetett terrorista-egység elleni nyomozásba kezdenek (ugyanis a csapat azonnal, már megérkezése után aktivizálja magát!). Néhány ügyes csel segítségével elhiteti a „szervekkel”, hogy ő egy titkos akciócsoport tagja, mely célzottan utánuk nyomoz – s innentől kezdve persze szabad a pálya!

A sorozat ezután alapvetően a sci-fi és a nyomozás szálait adagolja felváltva, hiszen a cél a lázadók elfogása és akcióik lefülelése. Változatos, néhol talán leheletnyit klisés ötletek kerülnek elő, de ezek olyan ügyesen vannak tálalva, hogy még a magamfajta gyanakvó-szkeptikus nézőt is elismerő bólintásra késztetik: „not bad”.

cont6.jpg

Az évad egyik legkiválóbb momentuma, amikor a neten keresztül a Felszabadítók által felhergelt fiatalok neten szerveződő sejtje, a Liber8 vállalati vezetőkre támadnak, őket túszul ejtve (akik közül az egyik ugye történetesen éppen Alec bátyja, Julian). A szezonzárónak is meglett a maga szezonzáró hangulata, az őrülttel, aki elhiteti Kierával, hogy szintén 2077-ből jött és a nagyszabású robbantási akcióval megfejelve, amely ugyebár bejön Kagaménak, csak nem egészen úgy, ahogy ő elképzelte.

Összességében nagyon várjuk az új szezont, hiszen, reméljük, egy kicsit talán felpörög majd a történet. Az első évad ugyanis – tény, bővelkedett a jól megírt részekben – néhol kicsit valóban lassan csordogált. Ám ennek is megvolt az oka, hiszen masszív karakterépítgetéseket kaptunk – gondolok itt pl. Kiera vagy Alec flash forward-jaira (vagy flashback-jeire – egy időutazós sorozatban értelmüket vesztik ezek a fogalmak). Kiera esetében ezek különösen fontosak, hiszen a terroristák lefülelése és likvidálása mellett a másik célja hazajutni férjéhez és kislányához. 

cont7.jpg

Végezetül: érdekes, hogy a sorozat furcsa, ellentmondásos érzéseket támaszt a nézőben, hiszen, a neokapitalizmus világrendjét ellenzőként (manapság ki nem az?), ő maga is inkább a Felszabadítók mellett áll, ugyanakkor fanatikus nézeteiket nem osztja. Ellenben Kiera, a főkarakter, s az ő szerepköre van nekünk felkínálva azonosulási alapként (amit már csak azért is könnyedén elfogadunk, mert meglehetősen csinos), holott ő az establishment egyik igen jó tanítványa, már ami annak megvédelmezését illeti. Összességében azonban az ellentétes érzések kioltják egymást, mivel sok minden változik a szezon végére e kezdeti oppozícióhoz képest, megismerve a főszereplők motivációit és azok metamorfózisát (itt is remekül alkalmazzák azt a stratégiát, amelyet a posztmodern sorozatszerkesztés magasiskoláját jelentő szériákból, mint pl. a Lost-ból vagy a Dexterből már nagyon jól megismerhettünk, vagyis a karakterek építgetésénél az ellentmondásos infók ügyes adagolását). 

Szóval összességében szerintem egyenletes, jó színvonalú anyagot kaptunk, amelyhez hasonló minőségre számítok a második etap esetében is. De azért persze a magam gyanakvó-szkeptikus „majd meg látjuk aztat még”-módján. 

cont8.jpg

Címkék: kritika sci-fi

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr555232154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása