Pörögjünk tovább a szuperhősök tempójába és lássuk, hogy merre alakul a nem mindennapi és a mindennapi szereplők sorsa...

Egy személyes Truman...

Homlander karakterében a legfélelmetesebb, hogy mennyire nem ismeri az emberek (érzelmeik) működését. Árződik rajta, hogy élete nagy részét egy laborban töltötte. Legtriviálisabban az emberi testhez való viszonyában mutatkozik meg, amikor szétroppant, kiéget vagy épp letép testrészeket. Ártalmasabb azonban, ahogy másokat lelkileg nyomorít meg (SPOILER- Élő példa erre Maeve karaktere, akit úgy bántalmaz, hogy belekényszeríti erőszakos tettekbe. A második évad egy kardinális kérdése lesz a fia lelkéért való küzdelem, amit a férfi az elcsigázott anyával folytat. -SPOILER). A sors sorozatkészítők fintora, hogy ő kapta a legnagyobb szupererőt, ami miatt a vele szembeni túléléshez (valamennyi szereplőnek így, vagy úgy) különböző módszerre van szükség. Fényezhetjük az egoját, próbálhatunk hatni arra, hogy az amerikai életforma kétlábon járó hirdető táblájaként kifele egy látszólagos értékrendet muszáj képviselnie (lássuk például a Vough vezérét a második évadban). Kinézhetjük magunknak az egyik szülő szerepet, ahogy Madelyn Stillwell karaktere tette az első évadban). Végül pedig marad a kivárás, hogy reméljük előbb-utóbb ráun valamire, és elrepül. Persze valamennyi technika esetleges, ami rávilágít arra, hogy a legerősebb karakter egyszemélyes "Truman showja" vagyunk.

A világ másik fele...

The Boys sorozatnak két nagy érdeme van. Az első, hogy miután ráébredünk, hogy a szuperhősök nem csak úgy lesznek valamiféle csoda folytán. Ahogy a kiválasztottságot felváltja az ilyen-olyan üzleti érdek, rögtön megkérdőjeleződik a szuperhősök személyisége is. Rengetegféle szupererő van, de egy dologban közösek, hogy felerősítik az adott szuperhős eredeti személyiségét, amiből kifolyólag már érződik a törésvonal a heteken belül (és röviddel a második évad kezdete után érezzük, hogy ki a valóban jó és valóban gonosy karakterek). A sorozat konfliktusa abban gyökeredzik, hogy az (átlag) amerikai tudat országokhoz köti eme személyiségjegyeket. A történet ebben szeretne oktató szerepet vállalni, hogy bemutassa a valódi ellenséget és hogy gyakran mindannyian ugyanabban a csónakban eveznük (nem szabadna hagynunk, hogy mások megtévesszenek minket és egymás ellen hangoljanak, hogy végül a szomjúságtól kábán két evezőlapáttal ki-ki harcot vívjunk abban a csónakban, nem hogy kifele eveznénk).

 Nem ér a nemed...

Végül, pedig Storm karakteréről szeretnék áradozni. Bevallom az ő performansza volt az, ami átbillentette 5/5-re a második évad folytatását. SPOILER - Mégpedig amiatt, hogy nem azt csinálja, amit egy átlag nemi jogharcos produkció, hogy megpróbál érveket felhozni, hogy miért is, és miben is jobb a női nem. Ami helyett csak annyit mond, hogy tudjátok mit, mi nők is tudunk legalább olyan (véreskező) állatok lenni, mint ti. Nem vagyunk jobbak, se rosszabbak, erre én vagyok a példa a két lábon járó "női Homlander". Rávilágít arra, hogy egy másik mesterséges törésvonal felett ácsorgunk, és amíg nem lépünk ezen is túl, addig esélyünk sincs kiismerni a sorozatban, hogy kik a jók és kik a rosszak...

Folyt köv...

HGD -5/5

Kövess be minket fbn is, hogy időben értesülj a legfrissebb posztokról.