dude.jpg

Tegnap [végre] megnéztem a Marjane Satrapitól A hangokat [The Voices, 2014]. Csak ajánlani tudom [, és hamarosan egy kritika formájában meg is teszem itt]. Röviden Ryan Reynolds [most már mondhatom, hogy rá jellemző módon, ismét "érdemes"] szerepében egy kicsit furcsa, de szerethető pasast alakít. Aki szorgosan dolgozik a helyi "kádgyárban", és akivel nincs is [komolyabb] baj addig, amíg szedi a skizofréniára felírt piruláját. De miután úgy gondolja, hogy a fejében létező, ártalmatlan hangok csupán feldobják a mindennapjait, félbe hagyja a felírt gyógyszer szedését. Elszabadul a pokol. A fiatal férfi hamarosan kivetkőzve magából egy Doktor Dolittle (Eddie Murphy) és Norman Bates (Anthony Perkins) bogaraival bíró tébolyulttá válik. A film legemblematikusabb jelenete, amikor a férfi a hűtőből kiveszi a tejet [persze csak 2 százalékos zsírtartalmút], kornflakest és áldozata [tartósított] fejét. És csap egy hamisíthatatlan amerikai reggelit [lehet, hogy a fej a dobozban volt ajándékként? :) ]... ez számomra már most kultikus jelenet. Szándékosan utalok a bejegyzés címében Kurt Vonnegut regényére, mert ehhez mérhető morbiditással ott találkoztam...

hero_thevoices_2015_1.jpgHamarosan jön a kritika is...

Címkék: wtf

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr707355680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.