Dan Gilroy Éjjeli férege a maró média kritikáján túl ugyanúgy szól a társadalomról és az egyénről. Bár ez a megállapítás még magában nem mond sokat. No de lássuk közelebbről a "beteget"...

1. Az önbeteljesítés kudarca (egyén kritikája)

A híradó sztárjainak első jelenetébe, a még gyerek Tom Grunick (felnőttként William Hurt játssza) megmutatja apjának a nem túl fényes értesítőjét. Rövid beszélgetés bontakozik ki közöttük ezzel kapcsolatban. Az apja megkérdezi tőle a tanulságot, amire ő először bűnbánóan annyit mond, hogy jobban kellene tanulnia, majd hamarosan felcsillan a szeme: olyan munkát kell választanom, ahol a külsőm a fontos! [előtte arról panaszkodott, hogy több nő dicsérte a külsejét]. Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) szájából számomra számomra ugyanúgy (üres monológként) hat, amikor munkáért ácsingózva előadja a méhtelepen, hogy az interneten olvasott személyiségfejlesztő cikk szerint csak kemény munkával lehet érvényesülni. Amikor pedig véletlenül szemtanúja lesz, ahogy egy szabadúszó pénzért lefilmez egy balesetet, akkor megtalálja, hogy ő miben lehet jó. A tanulási folyamat mindkét karakternél kimerül a (szükséges) elméleti ismeretek elsajátításában (hogyan lehet "jó" felvételt készíteni). Lounál (J.G.) még képletesebb a dolog, hisz ő valamennyi felvétele után "teljesítmény" bért kap. Ráadásul az ő esetében Jane C. (Holly Hunter) sincs, aki a szemére, hogy komoly probléma van vele, ha nem fogja fel tette etikátlanságát. A Martin Scorsese rendezte A kómédia királyában Robert de Niro játszotta Rupert Pupkin valóságos önbeteljesítőként hat hozzájuk képest...  

3. A felszín alatt

Amikor egyik interjújában Jake Gyllenhaal elmondta, hogy szerinte tévedés lenne Lou (J.G.) karakterét szociopatának bélyegezni arra hivatkozik, hogy: a férfi csupán a mai elvárásoknak megfelelően (az erkölcsösségét sutba dobva) próbál meg érvényesülni. Bár Jake G. által eljátszott szerep az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott [kézikönyv] Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders kétségkívül szociopata. De érdemes azon mindenképp elgondolkodni, hogy az [össz] társadalom szintjén mennyire támogatja bizonyos antiszociális viselkedésjegyek kialakulását. Ha nem veszed fel a ritmust könnyen a Rupert Pupkin-féle (R.deN.) [vagy R. de Niro egy másik szerepénél maradva: Travis Bickle, vagyis a Taxisofőr) elszigetelt szerencsétlenek között találhatod magad (akik a társadalmi javakból [sikerből] való kirekesztettséget nem fogadják el). De ahogy a cselekmény előre halad Lou (J.G.) fokozatosan haszonélvezője lesz a [korábban csupán akadályokat elé görgető] társadalomnak és lehetőségeihez mérten [egy negatív] karriert fut be...

3. Egyén vs. társadalom (társadalom kritikája)

A komédia királya felejthetetlen jelenete, amikor Rupert (R.deN.) szobájában képzeletbeli közönségének ad elő. A népszerűségről alkot egy saját képzetet: és megpróbál "benne élni", de a valósággal (környezetével) folyamatosan ellentmondásba kerül. Ahogy végül előadja a műsorát (már maga a körülménye) maró kritikája annak a társadalomnak, amely "kitermelte" őt. Vagy épp Suzane Stone (Nicole Kidman) a Majd megdöglik értében az életével fizet azért, hogy megfeleljen annak a rögeszméjének, hogy Amerikában az valaki, aki szerepel a tévében. A beesett arcú, zavaros tekintetű és a kelleténél épp hosszabb, hátranyalt hajú Lou (J.G.) ugyanúgy akar magának egy szeletet az amerikai álomból. De az ő esetében a társadalom kritikája épp a növekedő sikere (akár Sidney Lumet Hálózatában Peter Finch karakterénél). Senki sem nézi és mégis "mindenki" nézi a műsoraikat. Bármennyire is tiltakozunk ellene, de a nézettség nem csal: Lou (J.G.) tudja, hogy kell a társadalom egy komoly részét a képernyőhöz "szögezni". Amikor Rick (Riz Ahmed) naivan Lou (J.G.) szemére veti, hogy nem érti az embereket, akkor hangzik el a film egyén vs. társadalom témakörben megfogalmazott legfőbb "megállapítása": eszedbe sem jut, hogy talán [tökéletesen ismerem az emberek igényeit és] (csak) utálom az embereket. 

 4. Reality Show, avagy az azonosulás mechanikája (média kritikája)

Billy Wider A nagy karneválban Kirk Douglas karakterével mondatja ki, hogy a média számára egy ember bányában rekedése sokkal nagyobb tragédia lehet ha jól van el(ő)adva, mint több százé. Az emberek könnyebben azonosulnak egy jól körülhatárolható tragédiával [egy olyan főszereplővel, akiről úgy hiszik! minél többet tudnak]. Gilroy filmje e elv posztmodern [tömegtársadalom szemszögéből történő] átértelmezése. Nina (R.R.) olyan hírek válogat össze, amelyeket (indíttatásukat) [megkönnyítve az ő helyzetét] a nézők [a hasonló társadalmi hierarchiában betöltött szerepük miatt] szinte szavak nélkül megértenek. Lou (J.G.) felvételei [a maguk beteges módján] az áldozatokat intim szférájukon (át)gázolva csak fizikai értelemben! hozzák a nézőhöz közel (amikor az áldozat lakásából veszi fel a rendőrségi tanúvallomást, vagy épp a rendőröket megelőzve elkészíti a bonyodalmat okozó felvételt a hármasgyilkosságról). [Amíg Chuck Tatum (K.D.) A nagy karnevál végére teljesen azonosul a cikk szereplőjének helyzetével, addig] ahogy a Lou (J.G.) összevágott felvételeit bemutató híradósok találgatásait nézzük úgy érezzük, hogy nem is idegenedhetnének jobban el a felvétel szereplőitől [tárgyától]...  

5. A manipulátor (média kritikája)

A híradó sztárjaiban az interjú anyagát manipuláló W. Hurt karaktere (belevágott egy hatásvadász könnycsepet) akkor bukik le, amikor az őt kiismerő Albert Brooks játszotta Aaron Altman rájön, hogy egy kamerával készült a felvétel [így lehetetlen, hogy a két különböző szögben felvett anyagot egyszerre készítették el]. Tom (W.H.) nem fogja fel, hogy miért csinál Jane (H.H.) akkora ügyet egy apró tévés "trükkből" [holott az nem is állhatna távolabb a nő hírközlésről vallott elveitől]. Lou (J.G.) az egész "karrierje" kezdettől fogva ilyen és durvább manipulációra épül. Már az első felvételénél "szerencséje" van; mert [a többieknél jobban ráközelít az áldozatra és így nagyobb brutalitást sejtet] az felelt meg legjobban a Rene Russo játszotta műsorszerkesztő (Nina) elképzelésének: “think of our newscast as a screaming woman running down the street with her throat cut” ("gondolj úgy a hírközlésünkre, mint ha egy sikoltozó nő fut át az utcán elvágott torokkal..."). Sőt a film során egyre nagyobb mértékben manipulálja a valóságot: betör az áldozatok lakásába [hogy annak ablakából vehesse fel a rendőrségnek tett vallomását], hullát vonszol arrébb a jobb megvilágítás végett, információt tart vissza a rendőrség elől [hogy az elfogási akciót a saját szájíze szerint koreografálhassa meg]. Ninát (R.R.) mindvégig csak az érdekli, hogy ebből mennyi adható le jogilag. Amíg Suzan Stona (N.K.) csupán [elég átlátszó módon] alibinek használja, hogy férje meggyilkolásakor épp az aznapi időjárás jelentést veszik fel vele, addig Lou (J.G.) a felvételek megvágásával [kihasználva, hogy a rendőrség a valóságot bemutató bizonyítékként kényszerül használni azt] már tudatosan manipulálja a valóságot [a szerkesztői szobából eltanulva, hogy mi az amit még megmutathat abból]...

(HGD)