gengszter.jpg

Kritika: két okból is nehezen vettem rá magam, hogy megnézzem a filmet: a Filmvilág 2013/ márciusi számában Sepsi László: Felnőni a feladathoz (Ruben Fleischer: Gengszterosztag) írásában nagyon lehúzta, de az olyan nagy elődök miatt, mint a Martin Scorsese és Francis Ford Coppola munkássága, a Bronxi mese A Bronx Tale, (Robert de Niro, 1993), vagy a Szigorúan bizalmas (L.A. ConfidentialCurtis Hanson, 1997) féltem, hogy a kor "hulla gyalázásába" ütközöm. A Gengszterosztag kínálja az összehasonlítást a Hanson-féle filmmel: mindkettő az "angyalok városában" a lábát megvetni igyekvő maffia elleni harcról badass rendőrök harcáról szól. Ami mögött Varró Attila: Gengszterosztag című írása (Filmvilág 2013/04) tanulsága alapján  egy valósan működő osztag állt. A G-Man-filmek műfaj (Pápai Zsolt a Filmvilágnak  szintén a márciusi számában: Szolgáló és védő gengszterek -Klasszikus G-Man-filmek) olyan gengszter film, ami megfeledkezik róla, hogy valójában kik is a jó fiúk (ahogy erre a Giovanni Ribisi játszotta Conway Keeler is panaszkodik): ahhoz azonban, hogy a dolog működjön valóban durvának kell lenniük a rendőreinek is. Ezt hiányolom a filmből.Jobban örültem volna, hogy ha a keménykedő jeleneteket egy Nicolas Winding Refnre "bízták volna". Így csak annyi jött át, hogy:A történet korrupt rendőrei azon kívül, hogy vannak, nem sok vizet zavarnak: meg sem próbálják megakasztani az akciót: mennyivel jobb volt a Szigorúan bizalmasban Dudley Smith (James Cromwell) marionett játéka a színfalak mögött. Így viszont a "gengszterosztag" rajtaütései inkább hasonlítottak cserkész dzsem bulikhoz. Arról nem is beszélve, hogy a Hanson-féle filmhez képest az "itteni" gengszterosztag egy jellegzetes heist filmhez hasonló "képregény" figurákból áll össze (amitől persze egy cseppet sem lesznek hitelesebbek. Van egy Tony Montanara (Al Pacino, Scarface, 1983) hajazó Sean Penn: aki nem mocskolja be kellőképp a kezét ahhoz, hogy kivívja a tiszteletemet: lentről jön, oké, hogy ripacsnak kell lennie, de Joe Pesci a Casinoban Nicky Santoroként, vagy Jack Nicholson az 1989-es Batmanben Jokerként úgy voltak ripacsok, hogy tudtam, hogy a következő pillanatban képesek lettek volna mosolyt vágni a velük szemben álló arcára. Végéig arra vártam, hogy mikor rabolják el a "gengszterosztag" valamelyik családos tagjának a pereputtyját (erőszakolják meg a feleségét, vagy szabadítják meg a gyerekeit egy-két ujjuktól): Még az amúgy hihetetlenül szexi Emma Stone (akit amúgy a Will Gluck-féle Könnyű nőcske, 2010 óta nagyon szeretek) játszotta Grace Faradaynak sem görbül egy hajszála (pedig egy klisés nő szabadítás belefért volna). Amúgy az ő szerepeltetése film noiros betétként még így is sokat dob a filmen. A díszletek csodálatosak, de a hangulat keltésből hiányzik az, amit a maffia témában utoljára a John Hillcoat-féle Fékezhetetlentől (2012) kaptam meg. A recept annyi, hogy nem szabad túl komolyan venni a sztorit. 

gengszter1.jpg

Írta: Holp Gábor Dávid

osztályzás: 5/3

Címkék: akció thriller dráma 5/3

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr565259380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.