05.31.

jep8.png

Texas királyai S07E01-S07E02: A minőség a régi. Pedig érdekes, a Texas királyainak pont a 7. évada volt az, amitől kezdve már dvd-n sem jelent meg a sorozat – odakinn. Idehaza nem hiszem, hogy valaha lesz belőle dvd-megjelenés. Főleg, amíg a Viasat 6-on megy. De a fő az, hogy megy. Ne legyünk telhetetlenek. – 7/10

Parks and Recreation S05E19-S05E20: Ebből a két PaR-részből kiderül, hogy 1817-ben szívás volt az élet, de egy kis vajköpüléssel és karikajátékkal egész jól át lehetett vészelni azokat az időket is, hogy hogyan lehet túlélni egy embertelen vezetői tréninget, és, hogy ha nincs otthon Jerry (Jim O’herr), vajon kire cincognak az egerek. – 10/10

Hemlock Grove S01E07-S01E09: Azt hiszem, ezt a sorozatot már képtelenség eléggé méltóképpen értékelni. Hogy agymenés, az már biztos, s az is, hogy kegyetlenül sok benne a rébusz és áttételes utalás, no meg, hogy Penelope Mitchell (Letha) veszettül dögös (a karaktere elvileg 17, de a színésznő ’91-es születésű, úgyhogy szabad már róla ilyeneket mondani). De hogy egy egész részt képesek lesznek felépíteni egyetlen karakter kómás látomásaira, arra azért nem gondoltam volna. Ráadásul a konfliktusaink is szépen bontakoznak kifele, úgyhogy valami nagyon betyáros fináléra számítok. – 9/10   

05.30.

jep7.png

Parks and Recreation S05E17-S05E18: Ron Swanson nagykabátban kúrálja magát megfázás ellen – aki már ismeri a sorozatot, az ezen kapásból nevetni kezd.  És ez még csak egy remek ötlet a 625-ből, amiből felépült ez a mindössze két rész. Hogy férhet bele 2x20 percbe ennyi poén? A PaR előtt sosem hittem, hogy ez sikerülhet! – 10/10

Hemlock Grove S01E06: Átkozottul rákattantam a sorozatra. Most, ezzel a résszel valamiért annyira betaláltak, hogy nagyon nehéz lesz velem megutáltatni a HG-t. És a legviccesebb az, hogy nem is tudom miért – OK, teljesen jó volt ez az epizód is, és kaptunk egy ütős részvégi cliffhangert, de nem volt benne semmilyen pozitív összetevő sem erősebb, mint az eddigiekben. Igen, általában a sorozat színvonala nagyon egyenletes. Nem tudom, mi van a 2013-ban startolt anyagokkal, de mostanában egyre kevesebbszer kell panaszkodnom az egyenetlen minőség miatt, és ez (főleg a korábbi fejlemények tükrében!) felettébb szívderítő. – 8,5/10

Mad Men S06E08: Az első pillanattól sejteni lehetett, hogy ez lesz a Mad Men egyik legőrültebbike lesz. Hogyisne, hiszen Don Draper-t majdnem az összeomlás veszélye fenyegeti (ilyen nem történik éppen minden nap!) – de persze csak majdnem. Ez a sorozat nem lenne önmaga, ha túllépné azt a bizonyos pontot, amikor már 100%-os dráma bontakozna ki a szemünk előtt (legutóbb Pryce halálának környékén volt nagyon közel ehhez). Ez az oka annak, hogy inkább tekinthető dramedy-nek (még ha nincs is benne túl sok komikus elem), mint drámának. Viszont ez összhangban van a korfestő stílusával és az egyedi hangulatával, úgyhogy – hál’ istennek, nem az olcsó szórakoztatás eszköze. – 9/10

05.29.

kep_1.jpg

Parks and Recreation S05E15-S05E16: Mindig nézd meg, hogy a helyi sajtó nem törte–e fel az e-mail fiókodat! Ez a mai PaR-adag tanulsága, no meg az, hogy soha ne egyél pestoval töltött sajtot egy étteremben, ahol előtte még sosem ettél semmit. Komolyan: ez a sorozat életvezetési tanácsadónak sem utolsó – ha nincs más, e célból éppen Ron Swanson megjegyzései vagy Chris (Rob Love) bölcsességei is megteszik. – 10/10

Hemlock Grove S01E04-S01E05: Na, a Hemlock Grove viszont nem életvezetési tanácsadó. Alan Ball mondta egy interjúban, hogy a True Blood az intelligens emberek popcornja. Nos, úgy tűnik, a HG univerzumában és a legendás showrunner projectjében ezek szerint nem csak a vámpír-vérfarkasos téma a közös – hanem ez is. A megtévesztő kisrealista hangvétel dacára tehát nem szabad túlságosan komolyan venni ezt a sorozatot – popcornként kell kezelni, és akkor nem megy az agyadra. Mert amúgy agymenés az egész. És azt hiszem, talán pont ezért is kezdek rákattanni. – 8/10 

Orphan Black S01E09: Finálé előtt az Orphan Black. Nem a legerősebb rész az utolsó előtti, de tökéletes expozíció egy ütős befejezéshez. És amúgy is megbocsátható ez a vétek a sorozatnak, hiszen kellett már egy rész, amiben a korábban elvetett bumerángok közül visszajön néhány. Egyébként pedig: az atmoszféra most is 100%-os volt – Alyson közbelépéses jelenete volt az eheti adag pozitív érzelmi csúcspontja. A negatív meg Delphine (Evelyne Brochu – a képen) és Cosima szakítása. Mi van? Ti tényleg azt hittétek, hogy a kislánynak komoly baja lesz? Akkor még nem láttatok elég sorozatot! – 8,5/10

05.28.

hann.jpg

Parks and Recreation S05E10-S05E14: Tegnap több időm volt sorozatokat nézni, mint általában, úgyhogy nem is voltam rest. Például újabb öt részt daráltam le, csökkentve a restanciát PaR-ügyileg. És – ennél a szériánál lehet mindig ilyeneket mondani – sosem hittem, hogy egy közpark címszereplő önkormányzati ügyosztályunk által hőn áhított építési engedélye köré ennyire király és gazdag sztorit fel lehet építeni, gyorséttermek közti konkurenciaharccal, esküvővel, rendőri vizsgával, feminista élharccal és katasztrófa szimulációval körítve (nagyjából össze is foglaltam az öt epizód tartalmát, spoilerek nélkül). – 10/10 

Hemlock Grove S01E02-S01E03: Hemlock Grove másodszor és harmadszor. Jelentem: továbbra is működik. Romlott, sőt, beteg, de van egy furcsa bája. Hozza az unalmas kisvárosi életérzést, de bőven vannak benne ötletek, és a misztikus főtémát remek kisrealizmussal, visszafogottsággal elegyíti. Persze nem tökéletes, vannak hiányjelek, problémás pontok, és kéne még valami plusz, hogy igazán durván berántson – de süt belőle a potenciál, és ez csábít a mielőbbi folytatásra. Ja, és a második rész végi vérfarkas-átalakulás az egyik legdurvább, amit láttam. Maga a „lény” úgy néz ki, mint egy farkaskutya, de amikor levedli és megeszi a korábbi emberbőrét (ami reggelre mindig visszanő) – az szerintem durván nagyot ütött. – 7,5/10

Hannibal S01E09: Bryan Fuller ezen a héten is kiváló lélekbúvárnak bizonyult. És itt továbbra sem a nyomozások és a gyilkosságok a legérdekesebbek – természetesen azok is egész pofásra sikerednek – hanem a körítés, az atmoszféra, a karakterek enigmatikus kisugárzása. A megszokott arcok mellett most újból viszontláthattuk Kacey Rohl-t is, aki Abigail Hobbsként ismét remekelt. – 9/10

05.27.

ccc.jpg

Parks and Recreation S05E10-S05E11: Sok új mondanivalóm még mindig nincsen jelenlegi kedvenc sitcomom ügyében. A minőség töretlen, a hangulat rendületlenül pozitív, a jóféle humor pedig továbbra is ömlik a képernyőről a PaR részek nézése közben. Ja, és a gyerekeiteket bízzátok csak Ron Swanson-ra. Telitalálat. – 10/10

05.26.

Névtelen20.jpg

Parks and Recreation S05E07-S05E09: Végre lehetőségem nyílt folytatni a Parks and Recreation-darát, amit anno, ugyebár, ennek a blognak a vezetésekor függesztettem fel. S mi közben ismét rákaptam a cucc ízvilágára, rájöttem, hogy a PaR-részeket vagy végigröhögöd, vagy visszhang nélkül hagysz néhány poént, hisz csak úgy ömlik rád a zsenialitás, hogy alig győzöd kapkodni a fejed. És talán ez a fajta mértéktelenül áradó kreativitás sorozat egyik legvonzóbb tulajdonsága. Míg a legtöbb sitcom konzervnevetéssel és mindenféle időhúzó technikával igyekszik bebiztosítani az egy részre szűkösen elegendő poénmennyiséget, addig a PaR egyszerűen elképesztő energiával pörög, sziporkázik. Folyamatosan. Ezért van az, hogy ezekbe a bő 20 perces részekbe, annyi poénos, szórakoztató történés belefér, hogy az ember alig győzi utólag felidézni őket. – 10/10

Hemlock Grove S01E01: Végre sikerült belekezdenem Eli Roth rendező új kreálmányába, amely amúgy már egyvégtében lement a Netflix-en úgy április vége táján. Ígéretes a project nagyon, a részletekről mindent elmondok a vonatkozó új írásomban. Kíváncsi vagyok, tartják-e a minőséget, vagy emelik e a tétet ebben a bizarr fekete humorban dúskáló, de alapvetően nagyon is drámai sorozatban, ahol először hallhatod a vámpírokat a kommunista kiáltványról beszélgetni, és először láthatsz vérfarkast takarítani…. - 8/10

05.25.

Névtelen1_1.jpg

Rectify S01E06: Fú… Kemény évadzáró volt ez. Ritkán mondok ilyet, de kicsit ki is ütött. Terápiának indult, de legalább annyira depresszív Daniel lassú felépülésének története. Egyszer feldob, másszor hat láb mélyre temeti a hangulatodat. Az évadzárót inkább az utóbbi életérzés jellemezte. Nem tudom, hogy csak én érzem-e így, de nagyon is tudok azonosulni a főkarakterrel, és ez bizony nem teremt könnyű helyzetet egy húsz évig börtönben ült, sokan szenvedett és látott, depressziós, frissen szabadult elítélt esetében. Természetesen várom a folytatást, de azt is ilyen apránként fogom letudni, mert a nagy dózis veszélyes. Mindazonáltal: továbbra sem kétséges, hogy a Rectify messze átlagon felül teljesít. – 9,5/10

05.24.

kep.jpg

Alfred Hitchcock: A kötél (színes, amerikai, 77 perc, 1948): Na, igen – ha hónap utolsó hétvégéje, akkor Hitch. Vonatkozó írásomból minden kiderül – a tegnapi napról pedig csak annyit, hogy kész őrültekháza volt, szóval, ennek tükrében nagyon örülhetek, hogy sikerült abszolválni ezt a filmnézést. – 9/10

05.23.

kep1.jpg

The Americans S01E12: Lassan(, de biztosan) pörgetem – némi lemaradással – a The Americans-t is. Graham Yost, a Justified papája (szégyellhetem magam, de azzal is elakadtam sajna, úgy a második évad közepe tájékán) kreálta ezt a jóságot is, és meg is látszik a cuccon, hogy minőségi anyag. Lehet, hogy írok róla évadkritikát valamikor – már, nyilván csak akkor, ha a finálét is megnéztem – ugyanis az anyag mindenképpen megér egy misét. A mai rész például kifejezetten erősnek bizonyult, amihez hozzájárult annak az izgalma is, hogy kezd kicsúszni az irányítás a főkaraktereink kezéből. Kíváncsi leszek, ennek tükrében milyen durva lesz az évadzáró. – 8,5/10

Mad Men S01E07: John Slattery, a sorozatbeli Roger Sterling karakterének megszemélyesítője írta ezt az epizódot, amely abból is kiderülhetett (a JS által rendezett Mad Men-részek általában ilyenek!), hogy mindössze egy jelenet volt, ahol RS a középpontba került, és ott is igen csúnyán viselkedett. Amúgy pedig – a feje tetejére állt minden. Szeretem, mikor ez történik a Mad Men-ben, mert dinamizmust és erős hangulatot ad a történéseknek, és úgy tűnik, a készítők is olyankor vannak leginkább elemükben, amikor fenekestül fel kell forgatniuk a karaktereik életét. (Egyrészt – másrészt meg akkor, amikor látszólag súlytalan és érdektelen történésekből kreálnak nagyon is súlyos és érdekes történetszálakat.) – 8,5/10

05.22.

csf3.jpg

Orphan Black S01E08: Hűha, hová tart ez a sorozat! Majdnem megőrültem, mert olyan gyorsan eltelt az a bő 40 perc, mintha 10 sem lett volna. Ne értsetek félre, egy csomó minden történt, sőt, az epizód – természetesen, ismét – állati jó volt. De iszonyat nehéz lesz kivárni a jövő heti folytatást. Érezhetően emelték a tétet a készítők, és sokkoltak is rendesen, ami azt illeti (főleg a cliffhangerrel, brrrr…). A kérdés most már csak az (mindig ez a kérdés): kitart-e a lendület legalább az évad végéig? Remélem, igen, mert az OB eddig nagyon-nagyon rendben van. Már ne értsetek félre: hál’ istennek ugyanolyan sajátosan fucked up, mint ahogy eddig volt Csak azt mondom: a minősége töretlen. – 9/10

Hannibal S01E08: Na, ami azt illeti, Lecter doktor sem fukarkodott a munícióval ezen a héten! Hangszerkészítőknek sem lehet alsóbbrendű csemege a legújabb epizód, hiszen a középpontban egy olyan gyilkos áll, aki a húrok megszállottja. A rész érdekessége, hogy az illető kilétét nem fedi rejtély – a kezdetektől egyértelmű, hogy kiről van szó (mint a Culumbo-ban), de ez nem baj, mert ezúttal sem a nyomozás a legfontosabb komponens. A dramaturgia továbbra is hihetetlenül feszült és feszes. Most már nem is a poézisét dicsérném az egyes részeknek. Inkább azt mondanám: minden epizód egy pazar lakoma. Igen, ez a helyes kifejezés… – 9/10

05.21.

halo2.png

Defiance S01E06: Jajj nekem. Nem lesz ebből sem Antarktisz, sem Vegas (Vegas vagy a Világkormány központja, vagy egy börtöntelep – ez még nem derült ki), csak Defiance, meg St Louis alsó (bennfenntes poén). A legrosszabb az, hogy egyenlőre remény sem kínálkozik arra, hogy megtudjunk valami igazán fontosat. Pedig, ha több infónk lenne, igazán, bizonyára, sokkal jobban is élveznénk a SyFy legújabb üdvöskéjének történetét. De így sajnos – korántsem lehet olyan motivált az ember. S így pedig, számomra, hétről hétre csökken a pontszám 0,5-tel. Ha 4 alá süllyed – bizisten megsuhintom a kaszát… - 5/10 

The Vampire Diaries S04E23: Messze nem volt tökéletes az évadzáró, de összességében kb. mégis elégedett vagyok azzal, amerre a TVD az utóbbi hetekben tart. Egy szimpatikus szereplőt visszaküldtek a halálból, egy pedig, akinek a sorozat legborzasztóbb arcmimikáját köszönhetjük, most már véglegesen halott. Az évad eleje, néhány rész kivételével, meglehetősen ütősre sikeredett – de aztán, a szezon második felére, eléggé ellaposodott a történetvezetés és ez alól csak pár epizód jelentett kivételt. Viszont mégis azt mondhatom, hogy az elmúlt pár hétben szépen felfejlődtek a dolgok, és, bár a szappanos fordulatokat és tiniromantikát most sem tudta levetkőzni a sorozat (igaz, ezek mérsékelten adagolva még hozzá is tesznek valamit a sajátos ízvilágához), azért sokat emelkedett a színvonala. A második szezonos minőséget (számomra az jelentette a csúcsot) azért már nem tudták utolérni, de – látszik, hogy mostanában próbálkoznak, és van is valamennyi eredménye a dolognak. (Viszont, a bíztató jelek dacára úgy döntöttem, mégsem lesz évadkritika, mert itt a naplóban már bőven sikerült mindent kifejtenem, amit fontosnak tartottam ezzel a negyedik etappal kapcsolatban.) – 7/10

05.20.

jo5.jpg

Hell on Wheels S02E09-10: Jelzem, szintre hoztam magam HoW-ügyileg – jöhet a következő évad – ősszel. És, mi tagadás, várom is már nagyon, hiszen tegnap azt írtam, hogy az elsőnél kicsit kevésbé tűnt konzekvensnek a második szezon. Na, ebben igen nagyot tévedtem, ugyanis ez a brutális (íme a jó szó!) évadzáró minden szálat elvarrt (párat el is metszett), s amelyeket még sem, azokat egy nagyon érdekes, új formában szövögetheti majd tovább. Tervbe van véve egy írás erről a második szezonról, de annyit azért már most elárulnék, hogy a főhőseink élete olyan fordulatot vett, hogy a harmadik évadban vélhetően egy teljesen új alaphelyzet fog kibontakozni. – 9/10 

05.19.

lost.jpg

Hell on Wheels S02E07-S02E08: Ugyan pár, már egy ideje begyűrűzni készülő fordulat is ebben a két részben szivárgott a történetbe, de ettől még nem volt rossz ez az anyag. Következik a dupla finálé, amiből bármi kisülhet, mert most kicsit kevésbé van évadzáró hangulata a történteknek, mint az első szezon esetében, amely kerekebb volt egy fokkal. Ami viszont továbbra is 100%-os, az Christopher Heyerdahl alakítása. Ez az ember az isten. – 8/10 

Rectify S01E05: Már csak egy rész van hátra, de most már nem vagyok olyan bizakodó, mint az előző rész után. Na, ne tessék megijedni, a Rectify továbbra is szinte tökéletes és abszolút egyedi, de váratlanul elkezdett bedurvulni a történet, és bizony a rész végén egy olyan álleesős fordulattal hagytak ott, hogy csak na! – 9,5/10

05.18.

hannibal_2.jpg

Hell on Wheels S02E06: Hűha, ez egy kemény epizód volt. Mármint tényleg kemény. Azt hiszem, egy kicsit sokan haltak meg egyszerre, és a Hamlet óta tudjuk, hogy az ilyesmi általában nem túl vidám dolog (és Tarantino óta tudjuk, hogy azért éppenséggel nagyon is lehet az). – 8/10

Mad Men S06E06: Félidőnél tartok a Mad Mennel, nagyjából szintre hoztam magam. Nem panaszkodom, hozta a fílinget ez a rész is, és volt benne némi, eléggé hiteles konfliktus is, s, ráadásképp a vége olyan szintű álleesést hozott a két rivális cég egyesülésével – és ez olyan szinten volt váratlan fejlemény – hogy azért néztem egy nagyot. – 8,5/10

Rectify S01E04: De a nap hőse még mindig a Rectify. Ha a House of Cards az év legprofibb anyaga, akkor a Rectify a legdurvább érzelmi hullámvasút. Én most 45 perc alatt konkrétan kétszer elmorzsoltam valami könnyfélét a szemem sarkából, annyira hatottak rám a történtek (és én nem vagyok az a szentimentális fajta). Hihetetlenül pozitív élmény a sorozat, s hiába próbálom elaprózni az eddigi hat rész jelentette terápiát úgy, ahogy csak tudom, lassan meg kell néznem a maradék kettőt is. És ez rossz, mert ott véget ér majd az évad, és ki tudja, mikor folytatódik… (és te jó ég, Adelaide Clemens nem csak hihetetlenül gyönyörű, de fantasztikusan hozza az itteni karakterét – is: tavaly egyébként, sokak állítása szerint, a Benedict Chumberbatch– (hú, de hiányzik Sherlock!) –féle Az utolsó angol úriember-ben (Parade’s End) alakított nagyot. Ezt csak azért mondom, mert az a sorozat nagyon előrecsúszott a daralistámon. ) - 9,5/10

Hannibal S01E07: Aztarézfánfüttyülősrízangyalát! Bryan Fuller, a kisbicskádat, de jó lett az a rész megint! Innye, a keservit! A Hannibal-lal alapból meg vagyok elégedve (talán mert az eredeti anyagoknak, a Bárányok hallgatnak-ot kivéve – kövezzetek meg – nem vagyok akkora rajongója, míg BF sorozatait nagyon is kedvelem), de az epizód valami eszméletlen magasra helyezte a mércét. Eddig csak élveztem Mads Mikkelsen alakítását (és mérsékelten szórakoztam az selypes skandináv akcentusán), de most először éreztem azt a bizonyos viszolygást, amit anno Anthony Hopkins-nál. Lehet, hogy magas az ingerküszöböm, de nekem most először kavarodott fel igazán a gyomrom ettől az új Lectertől. Ezért, ez a rész bizony – tetszik, nem tetszik – 10/10. 

05.17.

hoc24.jpg

House of Cards S01E11-S01E13: Vége az első évadnak. Már mindent megírtam, amit fontosnak tartottam róla – legyen elég annyi, hogy ez volt eddig az év legjobb sorozatélménye számomra. Egyetlen széria sem kapcsolt ki ennyire, miközben szórakoztatott és olyan minőséget is hozott minden egyes epizódjával, hogy én tényleg nem tehetek róla, de a véleményem továbbra is az, hogy, ha valami idén, hát ez bizonyosan: - 10/10

Hell on Wheels S02E05: A következő project most a Hell on Wheels befejezése lesz – ez a legközelebbi távlati feladat. Remélem, a hosszú hétvége során lesz időm rá, számos bokros teendőim mellett. Egyébként nem sok új mondanivalóm van a szériával kapcsolatban – ez is egy jól sikerült epizód volt, meglepően pörgős és eseménydús. Sőt, talán az eddigi egyik legwesternesebb a szó klasszikus értelmében (banditák, bankrablás, pisztolypárbaj). – 8/10

05.16.

cards.jpg

Defiance S01E05: Jaja, hát, a Defiance elmegy. Mármint némi szódával nyakon öntve, elvan vele az ember. De én azért többet vártam ennél a sorozattól. Mármint OK, örülök, hogy nem süllyed az általános SyFy-minőség szintjére, de, ha még emlékeztek, nem is olyan régen, sokkal több mindent prognosztizáltam és vizionáltam a sorozat dicső jövendőjével kapcsolatban. Azonban, amíg még azt sem tudjuk, az emberek és a votanok kikkel vívják a háborút, s amíg viszont – tiszta Walking Dead utánérzésem támad ilyenkor (ld. a farmos sztorit a második évadban) – pontosan tudjuk, hogy ennek az univerzumnak a dolgok sűrűjében sokkal inkább érdekelt részei is vannak, mint Defiance (a valahai St Louis), addig joggal lehet hiányérzetünk. – 5,5/10

House of Cards S01E09-S01E10: A House of Cards óta már tudom, hogy egy vízügyi törvény szavazását is lehet hallatlanul izgalmasan tálalni, csak meg kell fejelni némi hiteles, élet- és reálpolitika-szagú drámával, Kevin Spacey-vel és Kate Marával. Ennyi. Frankie kupolájának csúcsán egyébként már látszanak bizonyos repedések – pl. az ember, akinek mentorálásába és felépítésébe annyi munkát és energiát invesztált, két másodperc alatt elbukik, a feleségével nem a legjobb a viszonyuk, és még önmagának is fél bevallani a nyilvánvaló tényt, hogy rendesen benne van Zoey hálójában („Az emberek, akik a hatalom közelébe kerülnek,, maguk is hajlamosak azt hinni, hogy hatalmasok és bármit megtehetnek. Csírájában kell elfojtani az ilyen gondolkodást!”) – 10/10 

The Vampire Diaries S04E22: Na, végre meghal valaki – bár lefogadom, hogy a következő részben feltámasztják, vagy valami biztos történik, ami felülírja ezt az állapotot. Jó volt viszontlátni amúgy Alaricot is, Jeremy-t is, Lexi-t is, és összességében egész jó részt kaptunk így az évadzáró elé. Eseménydús volt, menő volt, és az érzelmeit visszanyert Elena is egész korrekt színvonalat képvisel megnyilvánulásai tekintetében – hál’ Istennek végre nem drámázik annyit, és remélem, ez most már így is marad. Egyébként, ha minden TVD epizód ilyen lenne, mint mondjuk ez, vagy az S04E20, akkor nem panaszkodnék annyit a sorozatra mostanában. (Kíváncsi vagyok, a szezonzáróban felül- vagy alulmúlják majd ennek az a résznek a színvonalát.) – 7,5/10

05.15.

huto5.jpg

House of Cards S01E08: Hihetetlen, hogy egy karakter, amelynek válogatott, aljasabbnál aljasabb húzásait hét részen keresztül szemlélhettük, hogy kap hirtelen, egyetlen rész alatt olyan emberi dimenziókat – is – amelyek kicsit más megvilágításba helyezik a cselekvései motívumait. Nos, a posztmodern sorozatszerkesztés pontosan ezt a feladványt tudja a legkönnyedebben megoldani – csak megfelelő kreátori, stáb- és színészi munka kell hozzá. Ilyen egyszerű. (És eközben még arra is jutott idő, hogy tovább építgessék – nem is jelentéktelen szekvenciák segítségével – a Frank (K. Spacey) által mentorált Peter Russo (Corey Stoll) történetét!) – 10/10 

Orphan Black S01E07: Továbbra is imádom az Orphan Black-et. Szívesen írnék sokat erről a részről, de vagy csupa általánosság, vagy csupa már rég leírt dolog, vagy csupa spoiler lenne (még a szokottaknál is több) belőle, és valahogy kezdem úgy érezni, hogy ez a széria is olyan, mint a szex: inkább csinálni (jelen esetben nézni) kell, és nem beszélni róla. – 9/10 

05.14.

05155.jpg

House of Cards S01E05-S01E07: Huh, hát ez aztán meg! Úgy tűnik, hogy a magyar politikusok is nézik a HoC-ot, hiszen idén már történt egy olyan akció, amikor kajaosztással csendesítették le a tüntetőket azok, akik ellen tüntettek (és az S01E05-ben is pontosan ez történik – ráadásul még az oktatási reform analógiája is kísérteties!). Egyébként is: a politikai demagógiák és érdekérvényesítés ezernyi formájának tárháza ez a széria. Ha valahonnan, hát ebből tényleg meg lehet tanítani a szakma csínját és bínját a politológus-hallgatóknak (páran bizonyára ki is ábrándulnának belőle). Kevin Spacey pedig a sátán maga! Imádom ezt az embert, és imádom a karakterét is! – 10/10

Hell on Wheels S02E04: Végre, egy-két napos HoC-maratonom után más, régebbi adósságaim törlesztésének folytatásához is kedvet kaptam. Ilyen a HoW is, amelynek második – legújabb – évadával lassan, de biztosan haladok előre – akárcsak a sorozatbeli vasútépítők a sínek lefektetésével. Vicces egyébként, hogy ebből a szériából is pont egy politikusabb részt sikerült kifognom, hiszen a sztori szerint a sziúk állandó támadásai miatt a vasútépítő munkások bemondják az unalmast, és sztrájkba kezdenek, amit csak a megfelelő politikával lehet megoldani... – 8/10 

Mad Men S06E05: A Mad Men-nel is utolérem a kinti sugárzásokat lassacskán. A legújabban vegzált epizód is nagyon erős hangulatot hozott, mivel a központi témája két jellegzetes 1968-as fejlemény, Martin Luther King halála és a Majmok bolygójának első része volt. Ehhez a két eseményhez kötődően pedig olyan magas színvonalú drámát kerekítettek, hogy csak néztem. William Mapother (nekem még mindig Ethan a Lost-ból – apropó, közeledik a sorozatfinálé harmadik évfordulója!) pedig, akit átkozottul régen láttunk, kapott egy olyan mellékszerepet, hogy háromszor pörgettem vissza a jeleneteit (haha). – 9/10

05.13.

kep.jpg

House of Cards S01E03-S01E04: „Nem merem kimondani, de jobb, mint a Trónok harca…” – mondta (mégis ki) egyik barátom, aki velem együtt – az én javaslatomra – kezdett neki a HoC-nak. Ennél a spontán megjegyzésnél pedig nem kell ékesebb bizonyíték arra, hogy ez a széria tényleg tökéletes. Tegnap is: alig vártam, hogy este végre hazaérjek, és nekikezdhessek a harmadik résznek, ami megint csak óriási volt. Kevin Spacey valami olyan zsigeri szinten hozza, a néha már-már III. richárdi gazembert, hogy azt bármelyik lexikonba be lehetne rakni az „opportunista” vagy a „karrierista” címszó mellé, Kate Mara, pedig, ha eddig nem tűnt volna fel (mondjuk az American Horror Story-ban pl.) eszméletlenül dögös. Ha ebben a sorozatban látnám először, eleinte kis pukkancsnak nézném, pedig… - 10/10. 

 

05.12.

original.gif

House of Cards S01E01-S01E02: Az év első sorozatának, ahol minden a helyén van, ahol minden klappol, ahol minden tökéletesen működik – nos, ezt érzem. Ha a Hannibal-ról írtam, hogy tökéletesen megkomponált – hát a House of Cards-ra nézve ez tízszeresen is áll. Még sokkal inkább. De ezt sem poémához, sem zeneműhöz nem tudnám hasonlítani. Ez az összhang a különleges szériák sajátos formanyelvéhez mérhető – kizárólag. A Twin Peaks vagy a Lost, a Wire vagy a Breaking Bad páratlan és töretlen minőség potenciálját 100%-osan magában hordozó atmoszférájához. De mit ne várjunk el egy olyan szériától, amelynek az epizódjait David Fincher, Joel Schumacher, Allen Coulter és hasonló színvonalú direktorok prezentálják. A történet Washingtonban játszódik, a középpontban pedig Kevin Spacey áll, aki valami elképesztő virtuozitással keveri a lapokat színészként és főkarakterként is. Politikai drámák közül nem csak sorozatban, de még filmben sem láttam jobbat (lehet, hogy nem néztem elég ilyet, de ez az igazság). Nekem ez az, amire azt mondom, hogy: - 10/10 

05.11.

pm23.png

Mad Men S06E04: Nem hiszem, hogy sok újat írhatnék most Mad Men-ügyben. Ez a rész is remek volt, a hangulat most is, abszolút mértékben átjött és máris tetszik az új évad egyik legjelentősebb konfliktusa: a régi nagy (Donék) és a kisebbik új (Peggyék) reklámügynökség csatája. – 8/10

Hell on Wheels S02E03: Hujjujujj. Izzik a levegő a HOW háza táján is! A legújabb epizódban nagyon jó wtf pillanatok voltak – de a legmeglepőbb mégis az epizód zárása volt. Ezt nem nézte volna ki senki – fogadjunk – az ír suttyógyerekekből! A legártatlanabb fejű jószágoknak tűntek – eddig. Jó, ok, már az előző évad végén is részt vettek abban a bizonyos lincselésben, de az mégiscsak más volt. Az e rész végi viszont sokkal durvább és meglepőbb húzásuknak bizonyul(ha)t.  – 9/10 

 

05.10.

kultn.jpg

Mad Men S06E03: Végre lehetőségem nyílt folytatni egyik örök kedvencemet – és jelenthetem, rövid időn belül ismét szintre hozom magam (majdnem a felénél jár az évad). Ezt a részt meglepetésemre (ismét), Joe Hamm rendezte, de mégsem fókuszált egy az egyben a főkarakterre (Hamm Don Draper megszemélyesítője is, ugyebár), ugyanis félig-meddig Pete- (Vincent Kartheiser) -centrikus volt (ő ugyebár nem nagyon szerepelt a dupla évadnyitóban, így hiányolhattuk is valamelyest). JH, mint ahogy az lenni szokott, ismét decensre és korrektre írt epizódot rendezett, amely jól illik az eddigi magas minőségbe. – 9/10 

Hell on Wheels S02E02: Úgy látszik, ez ilyen AMC-s este volt, mert a Mad Men mellett végre a HOW-darámmal is haladtam valamicskét. Az új részből egyébként kiderült, hogy a sziúk képesek még emelni a tétet, ha arról van szó, s hogy Cullen Bohannon-nak legalább kilenc élete van. Amikor a rész végén visszasétál a táborba, mintha mi sem történt volna, az valami epic. Tényleg az. És zárásképp az a tekintet-, azaz inkább pengeváltás a Svéddel még keményebb folytatást sejtet.  – 8/10

05.09.

Névtelen3.jpg

Hannibal S01E05-S01E06: Nyoma sincs már a kezdetek kezdetén emlegetett poézisnek. Ahogy telik az idő, úgy válnak egyre drámaibbá Hannibal Lecter „legújabb kalandjai”, és egyre kevésbé líraivá a fejlemények. Az epizódok címei ugyan továbbra is különleges étkek francia megnevezései, de Hannibal egyre kevésbé tűnik kifinomultnak a szemünkben. Szépen, lassan lehullik az álca, és a végén csak a dark passenger marad. – És tudjátok mit? Mikkelsen és Dancy mellé Fishburne is kezd feljönni, ami az alakítása színvonalát illeti. Sokkal több drámát, potenciált és energiát érzek itt a karakterében, mint anno az összes CSI részében, együttvéve (pedig ott fő-főszereplő volt, míg itt ”csak” az egyik főkarakter). – 9/10

05.08.

naplo1.jpg

Orphan Black S01E06: Végre szintre hoztam magam Orphan Black-ügyileg és jelenthetem: ott tartok én is, ahol a sorozat jelenleg áll. Elbűvölő epizód volt egyébként ez is: a nagy részét gyakorlatilag egy parti tette ki, ahol végre alkalma nyílt mindenkinek mindenkivel találkozni, és egy jót harcolni. Sűrűsödik az atmoszféra, annyi szent, és van egy új, bad guy-gyanús karakterünk is, aki nagyon virtuózan keveri a lapokat. Csakúgy, mint Tatiana Maslany, aki annál könnyedebben képes előhozni magából a különböző személyiségeket, minél inkább halad előre az évad és épülgetnek az egyes karakterek. – 9/10. 

 

05.07.

kult.jpg

Defiance S01E04: Igen, a Defiance kezd egy csöppet érdektelenné válni. Erős volt az első rész, bíztató a második, élvezhető a harmadik. De a negyedikbe már több potenciál kellett volna. OK, nem volt olyan borzasztó, de mégis: valahogy Julie Benz polgármesterasszony a legősibb mesterséget űző húgának elrablása – szóval nekem ez most kicsit vékonyka volt. Ráadásul még a kedvenc bioemberemet is kiütötték, pedig a biobemberek viccesek. Datak Tarr meg egyre csökken a szememben – ebben a részben is mennyit cirkuszolt, meg vernyákolt! Hihetetlen! S most már az is kiderül, hogy a kapcsolatukban az asszony (StahmaJaime Murray) keveri a lapokat, szövi a szálakat és hordja a papucsot. Szóval – a széria egyik legerősebb karakterének nimbusza igencsak megtépázódott – s vele a szériáé is hanyatlani kezdett! – 5,5/10 

The Vampire Diaries S04E21: Éheztetéssel, kínzással, Katherine-nel végül csak sikerült bekapcsolni Elena érzéseit. Huh, mennyi meló volt – Matt majdnem meg is halt érte (de csak majdnem, no para). És Caroline anyjának is kutya baja (ennyi drámával, egy finálé előtti részben, nem merték bevállalni, hogy végre megpusztuljon egy karakter! – ok, Jeremy-t felhozhatjátok ellenpéldaként, de akkor is így van…). Szóval minden nagyon szép és jó – most már csak Elenát kell lebeszélni arról, hogy a „minden bajunkért felelős” Katherine-t likvidálja. Bizony – Elena végre bekeményített. Jajj, de örülnék végre, ha végre túltenné magát a pityergős korszakán, és kicsit markánsabb fellépéssel folytatná. Mert hát, feelingsoff előtt – emlékszem - Sookie Stackhouse még keresztben lenyelte volna… - 6,5/10 

05.06.

naplo_2.jpg

Hannibal S01E04: Bryan Fuller természetszerűleg hozta a szokott minőséget az újabb epizódban is. Hozta a szokásos terítéket, hozta a szokásos fogásokat és hozta a szokásos kiegészítőket is. Mindazt, amiért kedveljük a legújabb projectjét. Úgyhogy, sajnos nem sikerült megértenünk, az NBC miért félt prezentálni ezt az anyagot a televíziós nagyérdeműnek. - De erről úgyis olvashattok eleget a vonatkozó írásban, szóval nem ismétlem magam. – 8/10 

The Americans S01E11: Lassan, nagyon lassan haladok előre a nyolcvanas években játszódó amerikai kémsorozattal, de remélem, lassan sikerül majd befejezni az amúgy az FX-en már múlt héten lezárult első etapot. Egyébként a nemzetközi helyzet még mindig fokozódik, a hidegháború változatlanul melegszik, és a CIA, meg a KGB játszmái eléggé fenyegető árnyékokat vetítenek előre. Ha nem tudnánk – amúgy – a sztori végét, most nagyon paráznánk. Illetve a főhőseinkért – Amerikában élő szovjet ügynökházaspár – pont ezért parázunk. – 8,5/10

05.05.

naplo_1.jpg

Rectify S01E03: Már látom, hogy ez is olyan sorozat lesz, amely igazi érzelmi hullámvasúttal támadja az ember biztosnak hitt megérzéseit. Az első rész után ugyanis azt hittem, hogy nagyon durva dolgok jönnek. És a második még inkább beigazolni látszott a reményeimet. Aztán jött a harmadik – és kaptunk egy hihetetlenül meditatív, kontemplatív epizódot, ami megint csak azt a hitünket erősítheti, hogy a Rectify valóban a nagyon furcsa főhősünk, Daniel újrakezdésének a nem mindennapi sztorija lesz, s hogy van remény a „megváltásra”. A most látottak hangulata egyébként kifejezetten a kilencvenes éveké – hiszen hősünk akkor került börtönbe, tehát akkortól kell újra felvennie azt a bizonyos fonalat. Így nem is csoda, hogy az epizódban például olyan nagyszerű dallamok is felcsendülnek, mint az Into dust a Mazzy Star-tól.  – 9/10

Orphan Black S01E04-S01E05: Mostanra totálisan beszippantott az Orphan Black. Megvettek kilóra, grammra, sőt, minigrammra. Ezt csak azért mondom, mert lehetséges, hogy az ítéletem nem túl objektív, ha erre a szériára terelődik a szó. És ez nemcsak azért van így, mert férfiből lévén hihetetlenül élvezem a Tatiana Maslany eyecandy-faktorában való sütkérezést, hanem azért is, mert nagyon jó színésznő. Helene nevezetű alteregója (a legújabb, immár kilencedik!), annyira durván viselkedik, hogy kiráz tőle a hideg (ilyet utoljára látszólag ártalmatlan női karakter esetében az öreg Betty Davis-nél éreztem, az 1962-es Mi történt Baby Jane-nel? című filmben). - Egyébként most már érezhetően durvul a helyzet, és növekszik a kezdetben igencsak kicsinek gondolt összeesküvés. S közben bomlanak ki a jobbnál jobb melléksztorik is. És már biztos, hogy lesz második évad is!– Atyám, de boldog vagyok! Új sorozatra ennyire még nem kattantam rá mostanában! – 9/10

05.04.

inc2.jpg

Rectify S01E02: „Oh, god, I hate this teown!” – mondja „ízes tájszólással” Amantha, és azt hiszem, egyetérthetünk vele. A Sundance új projectje a második részben is hozza a pilot minőségét. Talán kicsit keményebb ez az epizód, mint az első, mivel több dolog derül ki a sorozatbeli kisváros és a börtönélet sötét titkairól. Ahogy sejtettem: a viszonylag könnyebb kezdés után a Rectify gyorsan be fog durvulni, de ugyanakkor megőrzi a minőséget is, amely a történetvezetésből, a karakterépítgetésből és a párbeszédekből egyaránt kitűnik. Profi anyag ez, az biztos. – 8,5/10 

Black Orphan S01E03: És a kanadai Black Orphan is az. Ebből a részből például kiderül, hogy még több Sarah van, mint azt eddig gondoltuk volna (a szereplőgárda lassan csupa Sarah-alteregóból fog állni), s hogy működő kőfejtő kellős közepére sosem jó halottakat temetni. Ja, és azt is, hogy 75 ezer kanadai dollár nagy pénz. – 8/10 

Hell on Wheels S02E01: Nos, lassan folytatom a Hell on Wheels pótlását is. A második évad eleje emeli a tétet – hiszen Cullen Bohannan-t már sok szerepkörben láthattuk. Volt már katona, munkafelügyelő és már szinte majdnem tisztes polgár is. Most azonban mélyebbre süllyedt, mint valaha: igazi vadnyugati vonatrablóvá avanzsált. S közben a Union Pacific vasútvonal körül is zajlanak az események, hiszen: the show (and the train) must go on! – 8/10

05.03.

orp9.jpg

Orphan Black S01E01-S01E02: Kritika: pipa. Azon túl nem sokat tudok elmondani. Talán annyit, hogy ez a kellemes, hűvös este nagyon jó filinget biztosított a széria bepróbálásához, amely, hála istennek, igen sikeres első randinak bizonyult. (Ja, és a második részben, amikor Sarah előadja a német nőt… - hahaha) – 8,5/10

05.02.

Névtelen5.jpg

It’s Always Sunny in Philadelpia S06E01-S06E03: Tegnap este spontán sorozatismétlésre került sor nálam. Ez azt jelenti, hogy nem egy redara részeként néztem meg egy régi kedvenc szériám egy régebbi évadának egy-két epizódját – hanem csak úgy, mert kedvet kaptam hozzá. OK, elismerem, ebben a kedvben  nagy szerepe volt annak is, hogy a napokban írtam a 10. szezon berendeléséről, és eszembe jutott, hogy bár decemberben zárták a 8-adikat, máris kegyetlenül hiányzik a IASIP – főleg, hogy nem tudni, mikor jön majd a 9. Nos, elárulhatom: ez a széria annyira szellemes, hogy a poénok másodszor is ülnek (Igaz, eddig csak egyszer hallottam őket, az is már vagy két és fél éve volt, szóval sokat is felejtettem.). Vagyis inkább ütnek. Kb. úgy, mint ahogy ezen a képen Danny De Vito, alias Frank, kiüti Dennis-t, alias Glenn Howerton-t. – 9/10

05.01.

naplo.jpg

Vikings S01E09: A munka ünnepét az idei év – nemcsak szerintem – egyik legbiztatóbb újoncának utolsó részével kezdtem. Írtam róla, nem sok hozzáfűznivalóm van – talán csak annyi, hogy a minőség töretlen, és egy majdani redara, még a második évad 2014-es startja előtt, már biztosra be van tervezve. – 9/10

Defiance S01E03: Jajj nekem. OK, nem volt rossz ez a rész sem, de lehetett volna jobb is. A széria hét idegen faja közül ezúttal az étkezéshez készülő Buffy-univerzumbeli vámpírokra hajazó irathiant-ok világába nyerhettünk betekintést. OK, plusz pont az óriásrovarok miatt (pazar megvalósítás), de nekem több fantázia kell és több hangulat, hogy igazán szeretni tudjam a Defiance-t. – 6/10

Continuum S02E02: Na, ez bezzeg tarolt. Vagy nálam legalábbis igen. Kierának sok ellensége van, szóval sok a konfliktuslehetőség az új évadban, a film egy látványos szökési szekvenciával is zúzott. Kreatív, minőségi cucc még mindig ez a Continuum – lehet, hogy ez lesz nekem az új Stargate? – 8,5/10 

Hobbit – The Unexpected Journey (színes, amerikai-új-zélandi fantasy, 169 perc, 2012): Mert néha adni kell a klasszikusoknak. Egyébként régen nagy Gyűrűk Ura-fan voltam, és a trilógia mozi-verzióinál csak a bővített rendezői edísönöket láttam többször. Volt idő, mikor minden nap megnéztem a Király visszatért. OK, régen volt – de volt. A Hobbit-trilógia első részét ehhez képest december közepén láttam a moziban, s csak most ültem neki, hogy másodszor is újranézzem. Ez nem csak azért van, mert már nem vagyok időmilliomos, mint annak idején – hanem mert már nem olyan nagy szerelmem a LOTR, mint akkoriban (most már csak 2-3 évente nézem újra az epikus ciklust!). Szerintem ez a Jackson-féle Hobbit, dacára minden ellentétes tartalmú állításnak, epikus. Vannak hibái, másképp is össze lehetett volna rakni, de teljesen rendben van – és nem igaz, hogy Radagast a Hobbit Jar Jar Binks-e. Nem igaz. Csak egy beszívott mókás öregember, lecsorgó madársz*rral a fején. Mi van, szerintetek mi más lenne ott az a fludium?  - 9/10 

 

04.30.

dall5.jpg

The Vampire Diaries S04E20: Pusztuljon meg a Vampire Diaries egész írógárdája! Unalmas, kiszámítható fordulatok és gyengén megírt részek után most hirtelen összekapták magukat. Bosszantó – főleg, hogy lehetett sejteni a sok hype, meg promó miatt, hogy erre az epizódra aztán most nagyon oda fogják magukat tenni a készítők – hiszen a The Originals spin-off egyfajta felvezetéséről, 0-ik részéről beszélhetünk jelen produktum esetében. Az epizódot szépen keretezik a TVD főhősök sztorijai, miközben a középpontba Klaus mester egy New Orlins-i kiruccanása kerül. Ha nem lenne a The Originals, az ötödik évadban már nagyon hiányolnám a fizimiskáját (ami a fentebbi képen is ottan virít) – ugyanis az „eredeti család” tagjai a negyeddik évaddal befejezik TVD-s pályafutásukat (nélkülük pedig már végképp nem tudom, mennyi potenciál marad a szebb napokat is látott szériában)… - 6,5/10

Hell on Wheels S01E08-S01E10: Na, első évad kivégezve – három nap alatt. Túl sok új epizód, és széria van, amiről írnom kell, de igyekszem majd szépen lassan pótolni a második 10-es etapot is – ahhoz is körmölve valamicskét. Nem állítom, hogy nincsenek benne hibák, vagy olyan fordulatok, amelyeket szebben is megírhattak és felvezethettek volna – de még mindig azt mondom, hogy aki szereti a western-t, az kajálni fogja (mégpedig rendesen) a HOW-t is. Egyébként vonatkozó írásomban már sok minden elhangzott a szériáról – talán egy fontos dolog maradt még ki: a menő zenei blokkok. Egy epizód közben ugyanis akár többször is (általában vagy az elején vagy a végén) hallunk remek muzsikákat sorjázni, amelyek egyáltalán nem korhűek, bár country és a folklór utánérzéseken alapulnak. Jót tesznek a hangulatnak, és, ami azt illeti, csakúgy ellepik a finálét, ami egyáltalán nem baj. Nem mondom amúgy, hogy annyi miniklip van benne, mint egy átlagos Baywatch epizódban, de azért… – 8/10

04.29.

lovas.png

Hell on Wheels S01E07Elam Unchained… - Nehéz nem Tarantino opuszára asszociálnunk a kis híján meglincselt fekete vasútépítő munkást megmentő, és a naplementébe ellovagoló Bohannon mester láttán. Már majdnem Jamie Foxx és Christoph Waltz – no csak majdnem! Most már nem innen, hanem túl vagyunk a polgárháborún, s Bohannonék most már inkább törvényen kívüli, többszörös gyilkosok (nem csekély priusszal!), nem pedig a rabszolgák hős felszabadítói. A részből egyébként az is kiderül, hogy milyen könnyű megbuktatni egy szenátort, hogy ha az R&R nem R&R, hanem valójában M&M (részvénytársaságokról van szó)… - 7,5/10 

Rectify S01E01Erről is írtam már. Erős anyag. Féltem tőle, hogy depresszív lesz – de valójában cseppet sem az. Az 1993-ban börtönbe került és 2013-ban szabadult rab visszailleszkedése a társadalomba igazi pszichoterápia. Számára is, s talán egy kicsit számunkra is. – 8/10

04.28.

kn1.jpg

Alfred Hitchcock: 39 lépcsőfok (39 steps – fekete-fehér, magyarul beszélő, angol thriller, 83 perc, 1935): A vonatkozó kritikámban már mindent leírtam – hozzáfűznivaló legyen elég annyi, hogy kifejezetten kellemes élmény volt számomra – mondhatni, „vasárnap délutáni mozimatiné” – Hitchcock filmjének harmadszori újranézése. Hogy a kritika mégsem lett egyöntetűen pozitív, az azt is mutatja, hogy igyekszem afféle kritikus lenni, aki nem hagyja az érzelmei által teljesen elragadni magát, és igyekszik valamilyen szinten higgadt maradni az ítélethozatalkor.  – 7/10

J. C. Chandor: Krízispont (Margin Call - színes, magyarul beszélő, amerikai thriller, 107 perc, 2011): Nem az a kérdés, hogy járatod-e a piacbuzi magazint, hanem az, hogy látod-e, hogy ez a monopolkapitalizmus egy csúnya és erkölcstelen játék, az általa teremtett rendszerben pedig csak idő kérdése az elkerülni és minden eszközzel megakadályozni vágyott bukás… - Több, mint üzleti tematikájú kamaradráma – kevesebb, mint erős korrajz. Azért persze kőkemény, komoly film a Krízispont, megbízható színészi játékok garmadájával – Spacey-től Irons-on át Quinto-ig élvezhetjük a legnagyobb kortársak alakításait, és nem kevés egyéni, illetve kollektív drámával szembesülhetünk közben. A téma és a hangnem nagyon eredeti, de a film nyilván üthetne ennél húszszor nagyobbat is. (Jó, meg mondjuk húszszor kevésbé is – szóval ez is csak viszonyítás kérdése.) - 7/10

04.27.

hw14.jpg

Hell on Wheels S01E02-S01E06: Vonatkozó kritikámban úgyis kifejtem, de ez a széria bizony erős hangulatú dolog. Kicsit nehézkesen indul, de ha felveszed a ritmusát, nagyon nagy meglepetéseket tartogathat. Ritka és minőségi skotch… - 8/10

04.26.

siv.jpg

Vladimir Motyl - A sivatag fehér napja (Белое солнце пустыни – Színes, feliratos, szovjet vígjáték, 85 perc, 1970): Igen, советский фильм (szovjet film). Van egy barátom, aki felettébb kedveli a Közép-ázsiai kultúrát (a régi CCCP nagyon déli részéről, a mai Észak-Türkmenisztánról van most egész pontosan szó), ezért nekiültünk megnézni ezt a gyöngyszemet. Többnyire kedves vígjáték, de azért vannak benne erősen fekete-humor jellegű momentumok is. A Lenin elvtárs alatti időkben játszódik, az ún. lázadó fehérek elleni küzdelem utolsó időszakában, amikor a vörös katonák már a legtávolabbi Szovjet Szocialista Köztársaságokból söpörték ki az ellenállókat. Olaj, vodka, csinos, bögyös női hölgyek, és keménynyakú türkmén dzsigitek. No meg hófehér sivatag, hófehér nappal… -  7/10 

James Mangold - Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma - színes, magyarul beszélő, amerikai western, 117 perc, 2007): Vannak olyan mozik, amelyeket az emberfia nem tud megunni, dacára annak, hogy nem korszakalkotó remekművekről van szó. Nekem efféle opusz James Mangold eme tételee. Tudom, remake, de nekem sokkal jobban tetszik, mint az eredeti. És nem azért, mert ebben több az akció, mint az 50 évvel korábbi klasszikusban, hanem mert a színészi alakítások és az atmoszféra sokkal markánsabbak, mint ott (és kövezzetek meg érte: ezért szeretem pl. sokkal jobban az új Ocean’s-trilógiát is a régi, „eredeti” filmnél). Russel Crowe önmagát játssza, amikor látszólag nyugodt pasasból mosolyogva vérengzős gyilkossá válik, Christian Bale pedig valami őserőből fakadóan hozza kiválóan azt a figurát, aki a családjáért és a farmjáért gürcöl és görcsöl, és akinek ez a felelősség istentelenül sokat jelent. Ez a két színész valami hihetetlen dolgot művel együtt, ami meglehetősen életszagú. Ez a girnyó Ben Foster pedig istentelenül jó csepűrágó! – 9/10 

Hell on Wheels S01E01: A Börtönvonat Yumába pedig annyira hangulatba hozott, hogy elkezdtem fontolgatni egy újabb Deadwood dara opcióját (egy 3 évadot megélt, kiváló western-szériáról beszélünk ugyebár). De aztán eszembe jutott, hogy western-téren van nekem egy hatalmas adósságom: a Hell on Wheels – amelynek odakint már a második évada fut az AMC-n és most rendelték be a harmadikat – én pedig még az elsőbe sem szagoltam bele. Nos: jelentem, bár hamarosan írni is akarok róla – a polgárháborúból hazatért, a felesége gyilkosain bosszút állni igyekvő valahai déli ültetvényes története, aki közben belesodródik a wild wild west korabeli legnagyobb kalandjába, a vasútépítésbe is, nálam betalált. (Ha már haladtam valamicskét az első évaddal, még egy kritikát is megszalajtok róla.) – 7/10 

04.25.

sikoly4.jpg

The Americans S01E09-S0E10: Aki figyeli a Kulturkampfomat a kultúr naplómat (van egyáltalán ilyen?), az nagyon jól tudja, hogy 80’s sucker vagyok. Azt már kevésbé, hogy a hidegháborús kémjátszmákat is felettébb kedvelem. S az pedig már csak ráadás, hogy sokakkal egybehangzó véleményem szerint mostanában az FX szállítja (többek között!) minden kábelcsatornák közül a legjobb projecteket. Ez a három információ, így egybegyúrva, már szinte kiadja az adó legújabb sorozatának koncepcióját, amely a nyolcvanas évek elejéhez kötődik és egy szovjet, korábban „alvó-”, de a történet elejétől kezdve már igencsak aktív ügynök-házaspárról szól. Az első évad végéhez közeledő, idén januárban startolt project 2013 egyik legigényesebb tétele. A fantáziadús és korhű epizódok néha egész életszagúak, máshol kevésbé reálisak (persze, az alvó ügynökök Washington DC kellős közepén élnek és a szomszédban pont egy FBI agent lakik). Akárhogyan is van azonban, történetünk idején a nemzetközi helyzet fokozódik – 1981-ben vagyunk, és a hidegháború, még igencsak hideg, úgyhogy fordulatokban nincs épp hiány. - 7,5/10

Mad Men S01E01-E02: Egy kritikát már meg is szalajtottam az évadnyitóról – így sok hozzáfűznivalóm nem akad. Matthew Werner projectje töretlenül halad előre a maga útján és egyáltalán nem fukarkodik a munícióval. Továbbra is korhű, a marketinggel kapcsolatos részek továbbra is teljesen korrektek, és a kedvenc karaktereink továbbra is kiégettek, életuntak és mosolyognak. This is Mad Men, my old friends! – 8/10

Deák Krisztina - Csinszka (színes, magyar filmdráma, 95 perc, 1987): Régóta szerettem volna már megnézni Nagy-Kálózy Esztert&

Címkék: filmesnapló kultarchiv

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr935228217

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.