kritika: az óriásölő (2013)

 2013.04.13. 09:11

A hét eleje óta tervezem, hogy írok egy kritikát erről a filmről.

jgs_tsr1sht_dom_hires.jpg

Ajánló:

Egy történet, ahol Jack reményekkel teli felmászik az égig érő paszulyon, majd "elírt" hős szerelmesként tér vissza, mialatt a királyságnak CGI óriások seregével kell megküzdenie.

Kritika:

Bryan Singernek ezt a történetet a mese két változatából sikerült összeköltenie: az elején a jól ismert Jack felmászik azon a paszulyon, ami azokból a babokból kelt ki, amikkel őt lóvá tették történéssel indít. Közben beleszövi a 'Jack' az óriás ölő mondakörhöz kapcsolódó parasztfiú alakját (ezt hívebben a Nathan Juran rendezte Jack, az óriásölő meséli el -1962). Akár példaértékű lehetne, ahogy a film elején a két történetet összegyúrja (még az eredeti paszulyra mászó történetből hiányzó szerelmi szálat is "elbírja" a cselekmény). Erről a kezdeti ötletességről hajlamos voltam azt hinni kitart a végéig. Sőt Nicholas Hoult alakította Jack olyan sherwoodi haramiaként fest, akiről nehéz elhinni, hogy bármiféle hercegnő azonnal elalélni a karjai közt. Így Jack paszulyon való (társadalmi) felemelkedésének történeténél jobb lehetőség nem is lehetne a Varró Attila által Filmvilágban (2013/ április) megjelent cikkében emlegetett a young adult fantasy hangulat a megteremtésére: ehhez nyújt William shakespeare-i komédiába illő módon Ewan Mcgregor formálta Elmont és a két rossz fiú:  Stanley Tucci alakította Roderick és az ő segítője, Wicke (Ewan Brenner) még súrolják a találó öniróniával vászonra vitt szereplők fogalmát. De a kezdeti lendület látványosan megbicsaklik a film közepe táján, amikor sikerül néhány szereplőt elég rosszkor hidegre tenni. Jók a CGI szörnyek, de ahogy Jurrasic Parkra emlékeztető módon Singer a film második felében ránk ereszti őket és várja a 'hatást' elég kiábrándító. Arról nem is beszélve, hogy Jack mindkét mesebeli karaktere az okos parasztlegényé (Hault Az eleven testekbeli kicsit félszeg alakjához is ez illik), nem pedig egy katonáé. Így főszereplő nélkül "hánykódunk" a film második felében. A zárás is (hiába ötletes szerintem) így amolyan talált megoldásnak tűnik a végén. Az egész jól sikerült felvezetés után hiányoltam belőle azt a légkör teremtést és kreativítást, ahogy Terry Gilliam állt a Grimmhez.

Írta: Holp Gábor Dávid

osztályzás: 5/3

Címkék: kritika fantasy családi 3D 5/3

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr1005206672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.