kritika: eleven testek (2013)

 2013.04.07. 10:39

PREMIER ELŐTTnew-uk-poster-for-warm-bodies-124023-1000-100.jpg

'Don't be creepy, don't be creepy!'

Ajánló: fogadni mernék rá, hogy eddig rengeteget gondolkoztál az élőket különös brutalitással levadászó zombi filmeket nézve, hogy valójában mi járhat egy élőhalott fejében, hogy vajon ők is éreznek-e. Most nem kell tovább várnod a válaszra! Jonathan Levine új filmjében a Nicholas Hoult játszotta zombi fiú (R) az élőhalott létnek ellentmondva szerelmes lesz. Már csak annak kell kiderülnie, hogy képes-e az érzés az emberi oldalon meglévő félelmet és a zombik közötti érdektelenséget legyűrni.

Kritika:

A kezdő képsorba becsoszogó R magában mormolva egy monológot a mindennapi rutin mérhetetlen unalmáról, az egymás közti kommunikáció sikertelenségéről. Érdekesmód összeszedi a Ruben Fleischer rendezte Zombieland Colombusának (Jesse Eisenberg) túléléshez szükséges legfontosabb szabályait (a napi rutinok elvégzését, az egymás közötti kommunikáció kerülését). Ilyen szempontból mindegy, hogy agyvelőt szürcsölgető zombi az ember fia, vagy egy magányos túlélő, mindkettőjüknél minduntalan a "teljes" élet lehetőségének beszűkülésével szembesülniük. a társadalom fiatalok tétlenségéből fakadó bűntudatos érzésről van itt szó, ami megszült egy eltúlzottan romantikus gondolkodást: a kilencvenes évekbeli amerikai vígjátékok az iskola bombázóját a bálba elvivő balféktől (a környezete által megvetett fiú, amolyan modern Disney A Szépség és a szörnyeteg sztorijaként) tart manapság az ismert vámpír széria hatására a túlvilági lény és egyszerű halandó (Williem Shakespeare által már a Romeó és Júliában megénekelt) románcával a elnyomó társadalmi korlátok ledöntéséig (ami egy olyan zsigeri karakternél, mint egy élőhalott a gusztustalanabb részek jótékony elsötítésével és a humorral tehető szalonképessé, amellett hogy a 'csontik' megjelenésével rögtön emberibbnek tűnnek az egyszerű mezei zombik is). Az Eleven testekben tagadhatatlanul ott van ez a gondolat sor (a szerelem képtelenségével, a lemezek hallgatásával tudat alatt emberi mivoltába kapaszkodó R, a zombi fóbiás apa, Girigo -John Malkovich- és lánya, a Teresa Palmer játszotta Julie terhes kapcsolata), Levine rendező hál Istennek kellő önreflexióval megáldva kezeli R(omeó) és Julie történetet: elég csak arra gondolni, amikor Nora (Analeigh Tipton) elsüti R kikozmetikázásánál a 'Pretty Woment', vagy Bob Dylantől a Shelter from the storm jelzés értékű felcsengésére. Ugyanannak az antihős, balfaszkodó férfi főszereplőnek a hőssé való felnövéséről szól R története is, mint a rendező korábbi filmjében, a Fifti-Fiftiben Joseph Gordon-Levitt formálta Adamé. Azonban ebből fakad a film fő problémája is, mert amíg Adam gyógyulása mind égig a realitás talaján marad (50%), addig R-féle története, miután 'zombiból nem lesz szalonna' akaratlanul is unalomig visszakanyarodik a szerelem mindenhatóságához.

Írta: Holp Gábor Dávid

osztályzás: 5/4

Címkék: horror vígjáték romantikus 5/4

A bejegyzés trackback címe:

https://borostaszerint.blog.hu/api/trackback/id/tr475204221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.